
Igyekszik felnőni a társulatvezetői feladathoz Kányádi Szilárd
Fotó: Veres Nándor
Próbáról jön, majd egyeztet néhány dolgot a főkönyvelővel. Tennivaló van bőven, azon igyekszik, hogy az ideiglenes megbízatása alatti időszak zökkenőmentesen teljen, ami a színház működését illeti. Kányádi Szilárdot nevezte ki a fenntartó csíkszeredai önkormányzat február elsejétől a Csíki Játékszín élére. A székelyudvarhelyi származású színész-rendezővel beszélgettünk.
2018. február 06., 15:002018. február 06., 15:00
2018. február 14., 17:082018. február 14., 17:08
− A 2016/2017-es évadtól szerződtél a Csíki Játékszínhez. Hogyan telt az első csíki évadod?
− Munkával, hála Istennek. Ugyanakkor be kellett illeszkedni, meg kellett szokni a várost, az új körülményeket, helyzeteket. De nyugodtan mondhatom, hogy sikerült a beilleszkedés, és egy olyan befogadó csapatra találtam, akikkel neki lehet menni akár a nagyvilágnak is.
− Több társulatban is megfordultál, több színházban is dolgoztál, milyen intézményt találtál itt?
− Egy jól működő belső rendszerrel találkoztam, ahol rendben mennek a dolgok. Köztudott, hogy nem kis munka ezt jól megszervezni. A szervezett munkamenet korábban is nélkülözhetetlen volt számomra, most is az, és ezt olyan hagyományként látom a Csíki Játékszín életében, amit nem is szeretnék megtörni. Szeretném ezt a rendszert megtartani, ahol lehet és szükséges, megerősíteni és fejleszteni.
Ezt nagyon fontos jól előkészíteni, hiszen ennek köszönhetően úgy megyünk neki a következő évadnak, hogy a jövőre vonatkozó szervezkedéseket és döntéseket meg tudjuk hozni úgy szakmai, mint magánéleti szempontból.
− Székelyudvarhely, Békéscsaba, Székelyudvarhely, Marosvásárhely, Szatmárnémeti, Csíkszereda. Erről az útvonalról mesélj, kérlek.
− Székelyudvarhelyen érettségiztem, ott kezdtem színjátszózni, tizedikesen ott kerültem be egy igazi színházi előadásba, pontosabban a székelyudvarhelyi színház első szilveszteri produkciójába, az Én és a kisöcsém című zenés vígjátékba. Onnan datálható az, hogy színpadra léptem. Ezt követően Békéscsabára kerültem, az ottani színház mellett működő alapítványi iskolába, ahol színész szakon végeztem, és rengeteget játszottunk a Békéscsabai Jókai Színház előadásaiban. 2006-ban kerültem haza és szerződtem le a Tomcsa Sándor Színházhoz. Egy évad után felvételiztem a marosvásárhelyi Művészeti Egyetem színházrendező szakára, oda jártam öt évig. Amiután elvégeztem, felkérést és meghívást kaptam a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György társulatához, ott négy évadot töltöttem, majd Csíkba szerződtem. Így kerültem ide, ezek az eddigi szakmai útvonalam állomásai.
− Mikor fogalmazódott meg a gondolat benned, hogy mint társulatvezető szeretnéd segíteni a színház munkáját?
− Nem volt egyszerű meghozni a döntést, nagyon sokat gondolkodtam rajta. Elég hosszas folyamat volt a pro és kontra érvek felsorakoztatása, amelyre tavaly december végén tettem véglegesen pontot. Az elhatározásom akkor született meg.
− Február elsejétől meghatározott időre vagy kinevezve.
− A törvény nagyon tisztán és pontosan írja elő az ilyen esetekre megszabott forgatókönyvet. Az ideiglenes igazgatói megbízás százhúsz napra szól, és addig érvényes, amíg a pályázati kiírás során, egy nyertes pályázat következtében meg nem kapja a következő igazgató a kinevezést. A pályázatot február 16-án fogják kiírni, melyre én is be fogom adni a tervezetemet.
− Többször is elhangzott nyilvánosan, hogy Parászka Miklós végigviszi, vagy végig szeretné vinni az évadot. Ez nem így történt, a színházalapító direktor a szerződése lejártával január végén nyugdíjba vonult. Számíthatsz-e az ő segítségére?
− Természetesen.
− A kinevezésedet illetően a társulat részéről milyen volt a reakció?
− Nem volt még társulati gyűlés a kinevezést megelőzően, ahol jelezhettem volna, hogy meg fogom pályázni a posztot. Az viszont elhangzott a legutóbbi társulati gyűlésen, hogy Miklós engem javasolt erre a köztes időszakra. Ezt tudomásul vette mindenki. Személyes beszélgetések alapján azt merem mondani, hogy egy nagyon kemény csapat van mögöttem, és támogatnak.
− Mi történik jelenleg a csíki teátrumban?
− Zajlanak a Kurázsi mama és gyermekei próbái, készülünk a február 23-i bemutatóra, és játsszuk a műsoron levő előadásainkat. Az én szempontomból pedig még az történik, hogy
és a lehető leghamarabb megismerkedni a Csíki Játékszín működésének minden részletével, ami feltétlenül szükséges ahhoz, hogy ez a százhúsz nap zökkenőmentesen teljen.
Nemcsak a hagyományos grafikai műfajok mestere, hanem a kortárs kifejezésmódokkal is bátran kísérletező alkotó. A Jelenlét első műsorában Túros Eszter művészettörténész Siklódy Ferenc grafikussal beszélgetett.
Gyors és egyszerű keksz készült A pszichológus konyhájában: a csokiba mártott kiflicskék az év bármely időszakában sikert aratnak.
Újabb nagylemezen dolgoznak az Ineffable tagjai: Shakespeare-szonetteket zenésítenek meg különböző stílusokban. A tíz éve alakult formáció pályafutását követtük az évek során – most az elmúlt időszakról beszélgettünk a zenekar menedzserével.
Újra télies arcát mutatja vidékünk, de a hótakaró alatt már ott rejtőznek a tavasz első hírnökei. Csak egy kis türelemre van szükség, és a fagyos napokat lassan felváltja az enyhülés.
Mi emelheti ki Az arany embert az ajánlott olvasmányok sorából? Ha nem romantikus kalandként, hanem a meghasadás történeteként olvassuk: önkéntes izolációról, kettős identitásról, és egy érzelmileg zárt férfi döntésképtelenségéről szóló regényként.
Az X-Faktor 11. évadának győztese, a 21 éves Solyom Bernadett nem lakik jól koncertnapon – inkább az adrenalin fűti. Kekszmorzsás csoki, mentolos cukorka és egy jó koncert utáni gyorsétterem: így néz ki nála egy igazi turnénap.
A dió nem csupán sütemények alapanyaga: sós krémekben, tésztákban, salátákban és mártásokban is megállja a helyét. Értékes tápanyagforrás, gazdag hagyomány és nemzetközi konyhák izgalmas receptjei kapcsolódnak hozzá.
A szerelmesek napján szinte kötelező a virág. Ezt diktálja a globális marketingpiac, és már-már azt hisszük, ha ilyenkor nem kapunk bár egy szál rózsát, akkor nem is szeretnek igazán. De tudjuk-e valójában, hogy az a szál rózsa milyen utat jár be?
Nem hiszel a csodákban? Akkor ismerd meg Zsuzsi és Levente történetét, akik életük romjain újra egymásra találtak, és végül valóra váltották tinédzserkori álmukat.
Egy újévi bál, egy félresikerült isler, egy bezárt ajtó, és rengeteg közös ima – ezekből az apró pillanatokból áll össze Urszuly Árpád és Magdolna közös élete. 1956. november 25-én mondták ki az igent, és azóta is egymás mellett maradtak, békességben.
szóljon hozzá!