
Igen életszerű képek vannak a Tejháborúban
Fotó: Imdb.com
Észak-európai filmek nem nagyon mennek az itteni mozikban, egy izlandi produkcióra is alig négyen ülünk a budapesti Művész Moziban. A Tejháború című izlandi film azért verhetné ki idehaza a biztosítékot, mert nap mint nap számtalan hasonló helyzettel szembesülhetünk. Elégedetlen gazdák, mutyizó szövetkezetek, multik, visszaélés, korrupció – az ember azt hinné, hogy ilyesmi Kelet-Európán kívül nincs is, Izlandon pedig pláne. Pedig de.
2019. december 19., 15:252019. december 19., 15:25
Tudom, abszurd a helyzet, amit vázolok, de idetalál: mennyi esély van arra, hogy egy székelyföldi tejtermelő gazda a budapesti körúton beül a moziba és megnéz egy izlandi filmet, amelynek plakátján egy bosszús arcú, zilált hajú nő van egy út közepén, a háttérben tehenekkel?
Maradjunk annyiban, hogy nem sok, bár én rendíthetetlenül bízom abban, hogy a meggyőződéseim sok esetben valójában hamisak és az alföldi rónáról, a kies Hortobágyról, illetve Székelyföldről származó kondások és szarvasmarha-tenyésztők fiaikkal, társaikkal állnak sorba a jegypénztárnál egy ilyen filmre, esetleg odahaza a napi munka elvégzése után családi körben nézik a hasonló filmeket. Utópia, de egyszer hátha igaz lesz.
A hideg szigeten valahol egy házaspár teheneket tenyészt (a film egy borjú születésével kezdődik), a tejet a szövetkezet veszi meg tőlük – a szövetkezet pedig nagyon régi, mindent intéz és mindenféle joga megkérdőjelezhetetlen. Pedig tevődnek fel kérdések szépen, sorban: a szövetkezet szerint csak adott cégtől lehet trágyát vagy festéket venni, s csak nekik szabad eladni a tejet. Inga férjével, Reynir-rel a saját tehénfarmjukon dolgozik, azonban a férj váratlan, kamionbaleset miatti halála után minden a nyakába szakad – a gazdaság mellett egy idő után az is, hogy férje balesete nem volt véletlen. Inga a Facebookon, majd a sajtóban kel ki a mindent igazgató szövetkezet ellen – nem tudott nem eszembe jutni az Erin Brockovich – Zűrös természet, de Inga többedmagával vívott harca, majd az ügy végkifejlete teljesen más. Az egyik leglátványosabb jelenete a filmben az, amikor Inga a tejszállító autóval beáll a falu főterére, és a szövetkezet épületét telespriccolja tejjel. A közösség alapvetően zárkózott, magukba forduló emberekből áll, ám ezek a hallgatag emberek az igazságtalanságot megérezve – átvitt értelemben – kibújnak a vastag pulóverjeikből, és harcolni kezdenek magukért. Mi szoktunk így lenni...?
A filmben sok gondolkodó embert látunk
Fotó: Imdb.com
A Tejháború látszólag vontatott, talán unalmasnak is tűnik azoknak, akik a filmekben ahhoz szoktak, hogy gyorsan történik minden, és a történet a végére szép, kerek egész lesz. Hosszú másodpercekig láthatunk ugyanis gondolkodó, majd egymás között tőmondatokban beszélő embereket. A vidéken egyébként tombol az erőszak, de csak a lelkekben, ahogy szinte mindenütt.
Grímur Hákonarson rendező nagyon megmutatja az izlandi vidéket: a képek, a helyszínek pontosan olyanok, mint amilyeneket a dokumentumfilmeken látunk, illetve ismerőseink fényképein (halkan súgom, hogy egyre trendibb Izlandra járni túrázni, kirándulni, bár zseb kell hozzá...), a színészek által megformált vidéki emberek is pontosan olyanok, ahogy elképzeljük őket vastag bakancsaikkal, pulóverjeikkel és a szenvtelen arcaikkal. A férfiak a kocsmában Liverpool-zászló alatt nézik a meccset, a részegek ott is vadállatok, és egy kis seggnyalásért se kell a szomszédba menniük egyeseknek, nem beszélve a korrupcióról, a háttéralkukról, a valamit valamiértekről. Mondjuk ott a gazdagokon nem látszik, hogy gazdagok, a farmok, lakásbelsők, ruhák nem ezt mutatják. Látvány szempontjából is nagyon érdekes a Tejháború (ezt a figyelemfelkeltő címet...!), nem felturbózott, csilivili, tökéletes filmvilágba, hanem valós történetbe, tehénszaros istállókban, hétköznapi falusi boltban, kies, szeles doboldalakon vagyunk. Az élet ugyanis ott (is) zajlik.
A párbeszédek ellenére sok a konfliktus a szövetkezet és a termelők között
Fotó: Imdb.com
Kelet-Európában, országunkban, vidékünkön is vannak szövetkezetek, tejtermelők – de nemcsak, hiszen említhetnénk juhtenyésztőket, farmereket, termékeket felvásárló cégeket, nagyáruházakat. Közöttük pedig olykor nézeteltérések, esetleges konfliktusok születnek, amelyekre vannak megoldások, kellenének vagy nincsenek. És van most egy film, amely egy ilyen helyzetet ábrázol. A film megnézése után ismerősi körünkben elbeszélgetnénk néhány mezőgazdasággal, árutermeléssel foglalkozó személlyel, nem valószínűsítem, de lehetségesnek tartom, hogy megdöbbentő hasonlóságokról mesélnének. Van egy jó román kifejezés erre: viața bate filmul.
Tejháború (2019) izlandi dráma, 92 perc
Írta és rendezte: Grímur Hákonarson
Producer: Grímar Jónsson
Operatőr: Mart Taniel
Vágó: Kristján Lodmfjörd
Szereplők: Arndís Hrönn Egilsdóttir, Sveinn Ólafur Gunnarsson, Evar Por Benediktsson, Borsteinn Gunnar Bjarnasson, Hafdís Helga Helgadóttir, Siggi Holm, Alfrun Rose, Sigurdur Sigurjónsson, Óli Ágústsson, Hinrik Ólafsson.
A hawaii csirkemell egy igazi klasszikus: egyszerre sós a sonkától és a sajttól, és kellemesen édes az ananásztól. Ráadásul szupergyorsan elkészül, így tökéletes választás egy rohanós hétköznapra vagy egy lusta vasárnapi ebédre is.
Képzőművészeti gasztrosorozatunkban ezúttal olyan alkotásokat választottunk, melyek sokak számára ismerősek lehetnek – különösen azoknak, akik érték a ’70-es, ’80-as éveket.
Április 16-a 2001 óta a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja. 1944-ben ezen a napon indult a gettósítás Északkelet-Magyarországon és Kárpátalján – a tragédia lenyomatai ma is ott élnek a lelkekben és a művészetben.
Április 23–29. között a Táncvilágnap Csíkszereda rendezvénysorozat pezsdíti fel a várost: előadások, workshopok, közösségi tánc és meglepetések várják az érdeklődőket, lelkes szervezők összefogásával.
A tavaszi csapadék áldása még mindig tart, kucsmagombák után kutatunk továbbra is – a hegyes kucsmagombák ritkább találatnak számítanak. Gombás ételekhez jól társítható ehető vadnövény a vadkomló, zsenge hajtásai begyűjtésének most van az ideje.
Gyermekek személyes hitélményei, díjnyertes színdarab és egy megrendítő dokumentumfilm találkozik A hit arcai című rendezvényen, amely pénteken egész napos kulturális és lelki programot kínál Csíkszentsimonban.
Egyszerű, laktató, és szinte bármilyen sült hús vagy pörkölt mellé tökéletesen illik a hagymás tört burgonya.
Elhatároztam,
hogy százéves koromban
kiadatok egy verseskönyvet,
száz válogatott versemmel...
A hónapos retek a tavasz egyik első, roppanós jelképe: nemcsak friss ízt visz az étrendbe, hanem élénkíti az emésztést, és a legegyszerűbb fogásoktól a kreatív konyhai megoldásokig sokféleképpen felhasználható.
Egy késő középkori nyúzókést választottak az áprilisi hónap tárgyának a Csíki Székely Múzeumban. A kés 2025-ben, az újrakezdett Csíkszentmihályi – Cibrefalvi régészeti kutatások során került felszínre.
szóljon hozzá!