Tejháború. Hogyan locsoljunk tejet a szövetkezetre?

A Tejháború látszólag vontatott, talán unalmasnak is tűnik azoknak, akik a filmekben ahhoz szoktak, hogy gyorsan történik minden, és a történet a végére szép, kerek egész lesz. Hosszú másodpercekig láthatunk ugyanis gondolkodó, majd egymás között tőmondatokban beszélő embereket. A vidéken egyébként tombol az erőszak, de csak a lelkekben, ahogy szinte mindenütt.   

Grímur Hákonarson rendező nagyon megmutatja az izlandi vidéket: a képek, a helyszínek pontosan olyanok, mint amilyeneket a dokumentumfilmeken látunk, illetve ismerőseink fényképein (halkan súgom, hogy egyre trendibb Izlandra járni túrázni, kirándulni, bár zseb kell hozzá...), a színészek által megformált vidéki emberek is pontosan olyanok, ahogy elképzeljük őket vastag bakancsaikkal, pulóverjeikkel és a szenvtelen arcaikkal. A férfiak a kocsmában Liverpool-zászló alatt nézik a meccset, a részegek ott is vadállatok, és egy kis seggnyalásért se kell a szomszédba menniük egyeseknek, nem beszélve a korrupcióról, a háttéralkukról, a valamit valamiértekről. Mondjuk ott a gazdagokon nem látszik, hogy gazdagok, a farmok, lakásbelsők, ruhák nem ezt mutatják. Látvány szempontjából is nagyon érdekes a Tejháború (ezt a figyelemfelkeltő címet...!), nem felturbózott, csilivili, tökéletes filmvilágba, hanem valós történetbe, tehénszaros istállókban, hétköznapi falusi boltban, kies, szeles doboldalakon vagyunk. Az élet ugyanis ott (is) zajlik.

Kelet-Európában, országunkban, vidékünkön is vannak szövetkezetek, tejtermelők – de nemcsak, hiszen említhetnénk juhtenyésztőket, farmereket, termékeket felvásárló cégeket, nagyáruházakat. Közöttük pedig olykor nézeteltérések, esetleges konfliktusok születnek, amelyekre vannak megoldások, kellenének vagy nincsenek. És van most egy film, amely egy ilyen helyzetet ábrázol. A film megnézése után ismerősi körünkben elbeszélgetnénk néhány mezőgazdasággal, árutermeléssel foglalkozó személlyel, nem valószínűsítem, de lehetségesnek tartom, hogy megdöbbentő hasonlóságokról mesélnének. Van egy jó román kifejezés erre: viața bate filmul.