
Filmezéssel is össze lehet kötni a magyarságot. Magyari Tekla és Simó Csaba többször elhozták a fesztivál fődíját
Fotó: Erdélyi Bálint Előd
Míg egyesek filmfesztiválként azonosítják, és értékes pénzjutalmakat látnak benne, Bolyáki Attila alapító inkább nemzeterősítő kultúrprogramnak hívja a nyolc kiadást megért Kulturális Filmek Fesztiválját, amelynek rendszeres résztvevői az erdélyi filmesek is. „Nagy-Magyarországot nem tankokkal kell összekötni, hanem a magyarokat kell a kultúrával összekötni: egy nagy Magyarországot létrehozni a lelkekben, a szívekben, a kultúránkban” – ez a gondolat vezérelte a filmfesztivál alapításában is Bolyákit.
2022. december 12., 19:322022. december 12., 19:32
A Kulturális Filmek Fesztiválja már csak azért sem ismeretlen előttünk, mert egyrészt az internet segítségével bárkihez eljuthat egy Magyarországon rendezett fesztivál híre, másrészt az első és az utolsó kiadás fődíját is egy székelyudvarhelyi alkotópáros – Magyari Tekla és Simó Csaba – nyerte meg. Legutóbb Gergely István, azaz Tiszti egy napját követték végig a filmesek a Csibészek patrónusa című kisfilmben, ezzel érdemelve ki a fesztivál fődíját.
A fesztivál kilenc évvel ezelőtt született: Bolyáki Attila számos, népszerű televíziós műsor megálmodója Kerényi Imre Kossuth- és Jászai Mari-díjas rendezővel karöltve alapította és valósította meg a Kulturális Filmek Fesztiválját. „Amikor a Magyar Televízióban a Főtér című ismeretterjesztő sorozatot csináltuk – amely amúgy ismertté tette Borbás Marcsit –, már akkor az volt az alapgondolatom, hogy fedezzük fel együtt a nemzetünket. Az volt az én mottóm és üzenetem, hogy egy a nemzet. Ha pedig egy a nemzet, akkor teljesen mindegy, hogy hol élünk a világban, az internet adta azt a lehetőséget, hogy össze tudjuk kötni magunkat.
Mert ha Sepsiszentgyörgyön vagy Szabadkán, Clevelandben, Washingtonban vagy Mátészalkán úgy érezzük, hogy a magyar kultúrára büszkék vagyunk, és amikor a Himnuszt kell énekelni, könnyezik a szemünk, akkor teljesen mindegy, hogy melyik országban élünk” – mesélt a filmfesztivált is létrehozó eszméről Bolyáki Attila Marosvásárhelyen. Gyorsan hozzá is tette, abból a szempontból mégsem mindegy, hogy hol élünk, hogy a nem az anyaországban élő magyar emberek sokszor szenvednek azért, mert a magyar kultúra képviselői, továbbéltetői. Sokkal könnyebb Magyarországon magyarnak lenni.
Ezzel a gondolattal indult útjára kilenc évvel ezelőtt az összmagyar kultúra értékeiről forgatott rövidfilmeket felvonultató Kulturális Filmek Fesztiválja, amelyen azok a rövidfilmek versenyeznek, amelyek pozitív példákkal, hiteles személyek életén keresztül mutatják be Magyarország és a Kárpát-medence magyarok lakta területein ma is élő helyi magyar kultúra értékeit. „Nagyon szigorú a verseny szabályzata. Mindenki hozzá van szokva a 10-30-60 perces filmekhez, mi ezt 5 percben határoztuk meg, portrét ennyi percben nem könnyű összehozni.
– magyarázza Bolyáki. Hozzáteszi, ráadásul a versenyszabályzat szerint nem elég jó filmet csinálni, el is kell tudni adni: az alkotóknak gondoskodniuk kell arról is, hogy a közösségi oldalakon minél többen megnézzék az ő versenyfilmjeiket. Általában 40-50 filmmel pályáznak az alkotók, abból körülbelül 20-25, maximum 30 kerül a közönségszavazatok alapján a zsűri elé pontozásra, és a zsűri döntése alapján a tíz legjobb film kerül be a döntőbe.
A zsűritagok a verseny helyszínén személyesen értékelik a döntőbe jutott filmeket, és csak az alkotókkal való személyes találkozó után döntik el, hogy kiknek adják a díjakat. A legjobb tíz film készítői a világörökség részét képező Tokaj borvidéken, Tállyán személyesen is meghallgatták a zsűri – Koltay Gábor elnök, Buglya Sándor filmrendező, dr. Kollarik Tamás producer és Kozári Réka, az MTVA szerkesztője – szakmai véleményét. „Kerényinek még annó egy nagyon fontos kritériuma volt, hogy személyesen tudjon találkozni az alkotókkal, és a zsűritagok most is így viszik tovább. Beszélgetnek az alkotókkal, az alkotók megvédik a filmjeiket. Ez például idén is ilyen három, három és fél órás beszélgetés, diskurzus volt, és csak azután döntöttek a díjakról, amelyek amúgy igen szépek, idén is 5 millió forintot osztottunk ki, a tíz döntőbe jutó mind kap díjat” – mesél a szabályokról Bolyáki, aki fontosnak tartja, hogy a Kárpát-medencében minél többen ismerjék meg a helyi magyar kulturális értékeit bemutató kisfilmeket, ezért egyfajta ismertető körútra indult, Szabadka és Mátészalka után november végén Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Székelyudvarhelyen mutatta be a fesztivált, decemberben pedig Burgenlandban teszi ugyanezt. Bemutatja a nyolcadik kiadást, miközben szervezi a jövő évit is, s arra biztatja a média képviselőit, a filmeseket, hogy kapjanak a hónuk alá egy kamerát, és keressenek egy portréalanyt.
Bolyáki Attila szerint nem elég jó filmet csinálni, el is kell tudni adni azt
Fotó: Bolyaki Attila saját archívuma
„Jövőre is maradunk a portrénál, de lesz egy kis nehezítés, hogy 40 év alatti személyekről kell portrét csinálnunk a versenyzőknek” – említette meg a változást a filmfesztivál igazgatója. Még hozzátette, eddig a Kárpát-medence filmeseit célozták meg, most már a diaszpórában is keresik az alkotókat és a filmeket, az a terv, hogy a tizedik fesztivált majd Burgenlandban szervezik meg, hiszen a kivándorolt magyarok körében is sok érték van, viszont a második, harmadik generációs leszármazottak gyakran már nem is beszélnek magyarul. Ahhoz, hogy őket is megtalálják ennek a fesztiválnak az üzenetével, elképzelhető, hogy a tizedik kiadásban már angol és magyar versenyt fognak hirdetni, vagyis megszólítják a világ bármely pontján élő magyarokat. Ezzel Bolyáki azt reméli, hogy már nem „csak” kétmillió embert fognak elérni a videómegosztókon, hanem akár húszmilliót is.
A gyerekek digitális lábnyoma sokszor már azelőtt formálódik, hogy ők maguk beleszólhatnának. Mit jelent a tudatos megosztás, hol húzódnak a határok, és hogyan védhetjük jobban gyermekeinket az online térben?
A reggeli olvasás ritkán kér többet pár nyugodt percnél. Egy joghurtos smoothie ilyenkor nemcsak ital, hanem kísérő: krémes, friss és pont elég könnyű ahhoz, hogy ne vonja el a figyelmet a történetről.
Közös miniévadot szervezett a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a Temesvári Állami Német Színház: február 5-8. között a két intézmény előadásait tűzték műsorra, és megtartották a Nemzeti Kisebbségi Színházak Csúcstalálkozóját is.
Reggelire egy igazi desszert, ebédre egy bűntudatmentes lasagne, végül pedig egy könnyed, friss saláta vacsorára. A jól ismert fogások újragondolva jelennek meg, úgy, hogy közben ízben és élményben sem kell kompromisszumot kötnünk.
A korhelyleves a nevét onnan kapta, hogy a mulatozások, lakomázások után jólesik a gyomornak ez a savanykás ízű étel.
A torma nem divatfűszer, nem is finomkodik – csíp, könnyeztet, mégis kihagyhatatlan. Ez a túlélőnövény a zsíros, téli ételek legjobb társa, amely egyszerre hordoz ízt, emléket és karaktert.
Mi történik a testtel, amikor az idő nem múlik tovább? Mit őriz meg az arc, ha nincs történet? Verebes György kiállítása ott kezdődik, ahol a magyarázatok elfogynak.
Február elején még korai a legtöbb esetben a palántanevelés elkezdése a vidékünkön, pedig már nagyon türelmetlenül várjuk. Néhány tevékenységet azonban időszerű már elkezdeni, ismerkedjünk meg ezekkel közelebbről.
Sebestyén Róbert Dichotómia című kiállítása nem tárgyakat mutat be, hanem állapotokat. Anyag és szellem, múlt és jelen, csend és belső feszültség feszül egymásnak egy olyan térben, ahol a szobrászat meditációvá válik.
szóljon hozzá!