Színházi esemény mint közös játék: nevelés a színpadon

„Ami igazán fontos és nagy különbség volt mindenféle kelet-közép-európai színházi gyakorlattól, az a színházi nevelési előadások létrehozása volt. Az, hogy az interakcióval, a gyerekkel való közös gondolkodás egy olyan formáját kezdtük el angol minta alapján adaptálni és kikísérletezni a magunk arcára, gondolkodásmódjára és a hazai körülményekre, ami teljesen úgy volt. És ez még egy jó pár éven keresztül így is maradt” – mutatott rá Lipták Ildikó.

– magyarázta Ildikó.

A Lurkó Fesztiválra hozott, Fogságban című előadásukat kisiskolásoknak játsszák, és itt például a nézők végig szerepben vannak, szerepben nézik végig a jeleneteket. A Kéksziget-ben, amelyet nagyobb gyerekeknek ajánlanak, egy bizonyos rész után kapcsolódnak be a nézők, és nem beszélgetnek róla, hanem együtt folytatják az előadást. Ildikó rámutatott, a témaválasztást leginkább az határozza meg, hogy a társulat tagjait mi érdekli: „Minket leginkább társadalmi és erkölcsi problémák izgatnak, amiről azt gondoljuk, hogy mindenki számára izgalmasak és fontosak, és akkor a gyerekek számára keresünk olyan kapcsolódási lehetőségeket, amelyekről úgy véljük, hogy a témához jól fognak tudni kapcsolódni.”

– mutatott rá Nyári Arnold, a társulat egy másik tagja. „Kezdetben eléggé furcsán nézte és kezelte mindenki a színházi és az oktatási oldalról egyaránt – ismeretlen terület volt az, amit mi csináltunk. Az, hogy ma már szinte mindenik színház elindít valamilyen hasonló programot, egyértelmű jelzése annak, hogy ez értékes és fontos lehetőség, hogy a színházak megszólítsák a fiatalokat” – fogalmazott.

A színházi nevelési módszert alkalmazó társulat célja, hogy gondolkodásra ösztönözze a fiatalokat, és kérdéseket vessen fel. Előadásaik alatt minden résztvevő véleménye, ötlete hozzátesz valamit a közös játékhoz. Arnold hozzátette, azt szeretnék, hogy azok, akik részt vesznek egy-egy előadásukon, valamiféle megértésbeli változáson essenek át.

Vannak olyan színházak, amelyek azt tűzik ki elsődleges célnak ezzel, hogy a nézői utánpótlást tudják biztosítani. Mi azt tapasztaltuk a 26 év alatt, hogy ha olyan színházat kínálunk, ami érvényes, azt értik a fiatalok és ettől színházszerető, színházat értő, vagy akár csináló felnőttekké válnak” – értékelt a társulati tag.