Szilveszteri humoristasors: kacagnak vagy kacagtatnak?

Bálint Ferenc amúgy azt tanulta egyik kollégájától, hogy a humoristák nem vicces történeteket mesélnek hétköznapi módon, hanem hétköznapi történeteket viccesen. „Engem inkább az újévi fogadalmak tudnak ilyenkor szórakoztatni, mondjuk, amikor a párom azt mondta, hogy jövőre többet kell mozogjunk, úgyhogy lecseréltük az elektromos fogkeféinket hagyományosra” – jegyzi meg poénosan.

Kérdésünkre elárulja, ő is szeret kacagni, nem csak kacagtatni, de ilyenkor általában külföldi stand up comedy műsorokat követ. „A Netflixen nagyon sok stand up comedy special van, én azokat nézegetem, ha nevetni van kedvem. Dave Chapelle, John Mulaney, Ricky Gervais  – csak pár név azok közül, akiknek követem a munkásságát. Kedvenc humoristám nincs, mert nagyon sokat szeretek közülük, de ha csapatot kellene mondani, akkor a Monty Pythonnal mindig szívesen nosztalgiázom. John Cleese új estjére már megvan a jegyem, mert azzal reklámozza, hogy ez az utolsó estje – nézzük meg, mielőtt meghalna. Szóval szurkolok, hogy addig mindenképp bírja ki, bár tudjuk, mi a helyzet a humoristákkal, egy szavukat sem szabad elhinni” – emlékeztet Béfé.

A humoros életszemlélet a kulcs

Kacagni és kacagtatni is fog az év végén Felméri Péter stand up humorista, ugyanis december 30-án és 31-én is van fellépése, útközben pedig az autóban majd a Rádiókabaré szilveszteri műsorát hallgatja. A fiatal humoristánál amúgy nincs általános szilveszter, gyerekei születésével mindig más a felállás. „Idén ősszel született meg a kislányom, tavalyelőtt pedig a kisfiam. Mindig van valami, ami miatt más a szilveszter, mint az előző években. Az egyetlen konstans dolog talán csak a fellépés, de ez is minden évben más és más” – jegyzi meg Felméri Péter. Ő azt mondja, a hétköznapokban nem várják el tőle, hogy folyton vicces legyen, és ő nem is feltétlenül az.

Kérdésünkre, hogy ő miken szokott nevetni a Rádiókabarén kívül, elárulja, hogy bizony mostanság a családban szoktak rengeteget nevetni, hiszen kisfia két és fél éves és nagyon vidám gyerek, s gondoskodik is a szülők szórakoztatásáról. „A kislányom is elkezdett már mosolyogni, ez pedig engem is mindig felderít. Az életünk folyamatosan pörög és termeli a megnevettető pillanatokat” – árulja el Péter, aki sokat kacag a haverokkal is, s ha lehetősége van rá, szívesen néz és olvas vicces műveket. Kedvenc amerikai stand up-osa Dave Chappelle, aki az utóbbi időben jobbnál jobb estekkel lepte el a Netflixet. Hálás is neki ezért Felméri Péter.

Az emberi butaság nevetteti

A Hahota színtársulat alapítója, Puskás Győző évtizedek óta minden szilveszterkor dolgozik, sőt duplán dolgozik, ugyanis december 31-én két előadásuk is van. „Az év utolsó napjára már nem hagyok sok teendőt, mert tudom, hogy kétszer meg kell nevettetni négyszáz-négyszáz embert, ezért pihenős délelőttöt tartok, s háromtól este tízig munka van. Utána már egy gyors zuhany után szűk baráti körben töltöm a szilvesztert.

Puskás elismeri, kacagni azért ő is szeret, leginkább filmeken, klasszikus vígjátékokon szokott. Úgy véli, ha az emberi butaság nagyító alá kerül, kiparodizálják, az mindig vicces. Ezt szereti látni a színpadon is, csak mostanság egyre kevesebb lehetőség adódik erre. Mikó István és Sas József jelenetein például mindig tud nevetni, de legnagyobb kedvence Louis de Funes, az összes filmjét számtalanszor látta már, de mai napig tud szórakozni a poénokon.

Nem gurul folyamatosan a mókától

Kozma Attila színművész, humorista legfőbb szilveszteri vágya, hogy nyugodtan aludhasson – vallja be talán még a Csíki Játékszín év végi bemutatója utáni fáradtság hangulatában.

Kozma Attila is találkozott már nemegyszer azzal, hogy azt hiszik, ő egész nap humoros, pedig valójában nem szeret „csak úgy” vicceset mondani. „Nekem a humor csupán egy eszköz a többi közül. Inkább az okozza a zavart, hogy sokan a jókedvet összetévesztik a hülyéskedéssel. Ezért sem szeretem, ha letámadnak azzal, hogy mondjak vicceset, mert azt gondolják, nekem ez „csak úgy” megy, hiszen egy hülye vagyok. Ha jön, mondok magamtól, de annak, akinek én akarok” – mondja a nevettető.

Ha hétköznap van, délelőtt még rádiózik, ebéd után igyekszik pihenni, de már a zabszem úgyis ott van, ahol lennie kell, úgyhogy inkább átnézi a konferálószöveget, végigfuttatja, hogy minden rendben van-e, aztán jöhet a bemutató.

„Utána mintha egy nagy malomkő esett volna le a szívemről, az sem érdekel, hol vagyok és mit csinálok, örvendek, hogy túl vagyok rajta. Mivel az előadás a városhoz köt, nem is megyünk messze a várostól, a főtéren az éjszakai koccintás, a tűzijáték után pár éve szokásunkká vált, hogy beülünk a katolikus templomba egy kis elmélyülésre, aztán vagy társasággal, vagy kettecskén a feleségemmel töltjük a szilvesztert. Elsején szoktunk inkább mulatni”  – meséli Nagy István.