Skóciába, majd onnan vissza: újabb „gazemberségeket” hozott Budaházi Attila

„Volt bennem egy ilyen félelem. Ráadásul ez tavaly október-novemberben volt, elég barátságtalan volt pont akkor az időjárás. Furcsa volt visszatérni Csíkszeredába, nem nagyon találtam a helyem, ez mind benne volt a levegőben. De végül lehetett dolgozni, lehetett koncentrálni a próbafolyamatra, az előadásra. A bemutató után meg is fogalmazódott bennem, hogy szebb, jobb, változatosabb és mozgalmasabb lett, mint ahogy elképzeltem. És ez visszamenőleg feledtette a szorongást. A mostani, a második annyival könnyebb volt, hogy nyár volt, igazi nyár, a mostani munkafolyamatunk júniusban és júliusban zajlott. Ugyanakkor megvolt már az a biztonságérzet, hogy tudtuk, hogy ez hogyan fog kinézni a színpadon, megvoltak a karaktereink, és a kollégákat is érdekelte, hogy hogy lehet a további bonyodalmakkal gazdagítani a karaktereket és ezzel milyen pluszt tudunk adni a nézőknek az első részhez képest.”

2013-ban Budaházi Attila kezdeményezésére és főszervezésében indult útjára a Lurkó Fesztivál, gyermek- és ifjúsági színházi találkozó, amely hat kiadást ért meg, és amelyet az idei évadtól a színház jelenlegi vezetősége újra feléleszt, és különböző kulturális programokkal bővít. „Teljesen tőlem függetlenül fog folytatódni, és nagyon örülök, hogy folytatódni fog.

A jelenleg Skócia fővárosában, Edinburghban élő dramaturg, rendező néhány éve úgy fogalmazott, hogy a színház élettér, ami néha szorít, de nagyon hiányozna számára, ha le kellene mondania róla. Jelenleg nem színházi jellegű munkát végez, és mint rámutatott, ő, amikor eljött a Csíki Játékszíntől, valóban lemondott egy kicsit erről az életformáról.

Elmesélte, egy magasfokú kalandvágy fűtötte három évvel ezelőtt, ki akarta próbálni magát új dolgokban. Edinburghban is jár színházba, az itthoni életéből leginkább az hiányzott, hogy hétvégenként összeüljön kollégákkal, barátokkal beszélgetni, együtt ebédelni, vacsorázni, kocsmázni.

„Ott kint kicsit elszigetelt voltam, leginkább az emberi kapcsolatok hiányoztak. De maga a színház nem hiányzott, most már ki merem mondani, hogy lehet nélküle élni. Azt hiszi az ember, hogy nem lehet, de igen, lehet.

Hozzátette, noha, ha valakinek van egy hivatása, azt könnyebb végezni, mint egy másfajta munkát. És számára is akármilyen felfrissülés volt elszakadni a színháztól, érezte a különbséget. „A mostani munkámmal is úgy vagyok, hogy két évig érdekes volt, most meg azt érzem, hogy kopik meg az érdeklődésem és a motivációm. De ez így volt a színházzal is, csak ott egy kicsit sokára következett ez be. Most van egy jó egyensúly azáltal, hogy életvitelszerűen megint otthon lehettem egy hónapot” – mutatott rá.