Radnóti útján a versvándorral

Tóth Péter Lóránt kifejtette, mindig az a döntő egy előadás létrejöttekor, hogy amikor egy adott költő versét olvassa, mi az, ami megfogja őt olyan szempontból, hogy a költeményeken keresztül tudjon magáról beszélni. Hogy melyek azok a gondolatok, amelyeket a saját gondolatainak a közvetítéséhez fel tud használni.

„Egy versbe úgy bele van sűrítve minden, hogy sokkal könnyebb, szebb és sokkal találóbb egy-egy érzésnek, vagy gondolatnak a megfogalmazása. Amikor a rendhagyó órákat összeállítom a gyerekeknek, akkor egy adott költőről beszélek, az életéről, versekkel és életrajzi történetekkel fűszerezve” – fejtette ki.

Számára nagyon fontos az, hogy az adott költőn keresztül milyen érzelmeket tud megmozgatni a gyerekekben, milyen 21. századi problémákat tud feszegetni, ami a költők életén keresztül el tud jutni a gyerekekhez. Fontos, hogy ne csak a múltról legyen szó benne, ne csak a történelemről, hanem a jelenről és akár a jövőről is.

Gyakran érzi úgy, mintha Trianon egy rémálom lenne, és ebből majd egyszer felébresztik. „Azt tapasztaltam, hogy a száz évvel ezelőtti dolgok nagyon benne égnek az emberek szívébe-lelkébe, már szinte genetikai módon bennünk van ez a trauma és ez a sokkhatás. És most keressük magunkat és az egymáshoz vezető utat. Ezért is csinálom ezeket az előadásokat, mert nagyon nagy kérdés számomra az, hogy tíz, húsz, ötven, száz év múlva mi lesz itt. És azért kell a gyerekeknek beszélni József Attiláról, Radnótiról, Aranyról, Trianonról, Hunyadiról, Szent Lászlóról, hogy tudják, milyen értékeink vannak” – hangsúlyozta.

A Radnóti- és Latinovits Zoltán-díjas versmondó február 24–28. között a Hargita Megyei Főtanfelügyelőség szervezésében és a Magyarság Háza támogatásával Székelyföldön tartott rendhagyó irodalomórákat és pódiumműsorokat Radnóti életének utolsó hat hónapjáról.