
Homoródszentmártonban és Sepsiszentgyörgyön is koncerteztek
Fotó: Péter Beáta
Becsület, Ha volna két életem, Ajándék, Kóbor angyal, Szállj fel magasra – csak néhány olyan dal, amelyet kötelező eljátszani egy Piramis-koncerten, és amelyet ma is szívesen énekelnek fiatalok és örökifjak egy-egy tábortűz melletti gitározáskor. A Piramis együttes néhány tagjával a második sepsiszentgyörgyi Kürtöskalács – Édes Ízek Fesztiválján futottunk össze.
2018. szeptember 12., 18:312018. szeptember 12., 18:31
2018. szeptember 12., 18:322018. szeptember 12., 18:32
Egy egész ország fiatalsága azonosult azzal az életérzéssel, amelyet a dalaik közvetítettek, úttörőőrsök, munkásbrigádok vették fel a nevüket, zsákszámra kapták a leveleket, és volt, hogy menekülniük is kellett a rajongók elől. Ez volt a Piramis-jelenség Magyarországon a hetvenes évek vége felé. A zenekar többször feloszlott, majd újraalakult, legutóbb 2009-ben tértek vissza, igaz, csak részben az eredeti felállással (Závodi János gitároshoz, Köves Miklós doboshoz és Gallai Péter billentyűshöz csatlakozott Vörös Gábor basszusgitáros, Nyemcsók János lett az énekes), azóta minden évben koncerteznek.
„Tegnap Homoródszentmártonon játszottunk, és nagyon boldogok vagyunk, mert annak ellenére, hogy szakadt az eső, mintegy háromezren voltak.
tegnap 80–20 százalék volt a fiatal és az idős korosztály aránya. Nagyon szeretem, ha a fiatalok rákattannak erre a zenére, kifejezetten jó buli volt, a vendéglátás fantasztikus, akárcsak itt Szentgyörgyön, bűbáj emberekkel ismerkedtünk meg” – kezdte mesélni székelyföldi élményeit lelkesen Nyemcsók János.
Fotó: Günther Ottó
Arról, hogy mi a titka, hogy a Piramis-dalokat még mindig „élnek” és népszerűek, Závodi János kifejtette: jó időben csinálták őket. „A másik, hogy a zenekar ősi felállásakor (Závodi, Köves, Gallai, Som Lajos, Lévay Tibor majd Révész Sándor – szerk. megj.) olyan jól egymásra találtunk, hogy nem is születhettek volna rossz dalok. Ezek időtállóak, bármikor bárhol el lehet játszani, és mi is nagyon szeretjük.”
Nyemcsók hozzátette, mindenki szerző volt a zenekarban, és mindenki hozzátette saját magát, a saját zenéjét. „Abból is táplálkoztak. Annak idején, amikor meghallgattam a zenekart – mert én fiatalabb vagyok a csapatban – mindig gondolkodtam, hogyan tudták ezt így összerakni. Jók a dalok.”
Fotó: Günther Ottó
A szövegek is időtállóak – mutatott rá Köves Miklós, „Pinyó”. „Onnan is látjuk, hogy a számok »viszik el a balhét«, mert annak ellenére, hogy cserélődtek a tagok a zenekarban, attól még ugyanúgy énekeljük a dalokat, mint az eredeti felállásban.
A szövegek is óriásiak, időtállóak. Amiket Horváth Attila és S. Nagy Pityu írt, azokat a mai napig is jó versnek, jó dalszövegnek lehet mondani. Ez a lényege a dolognak.”
És hogyan telnek a zenekar mindennapjai? „Sörözgetünk, borozgatunk, néha egy kis pálinka” – mondja viccesen Závodi János. Pinyó komolyabbra fordítja a szót, mint mondja, mindenki a családjával van, egyszerű, hétköznapi dolgokkal telnek, amikor nem játszanak. De próbálni, gyakorolni összeülnek, rengeteg zenét hallgatnak.
Fotó: Günther Ottó
„A téli hónapok szűkösebbek, nem klubozunk, három-négy hónapig leáll a csapat. Először jól esik a pihenés. Idén március harmadikán indult a turné, és október közepéig tart. Utána jó lesz egy kis pihenés, de egy-két hónap után már nagyon várjuk ilyenkor, hogy jöjjön a színpad varázsa, mert szeretünk játszani. Szeretünk a színpadon lenni, szeretjük a közönséget, ezeket a dalokat, az egész életérzést, ami ezzel párosul” – magyarázza Nyemcsók János.
Kérdésünkre, hogy új dalok születnek-e, elmondták, nem, mert nem vevő rájuk a koncertek közönsége. „Mindig gondolunk rá, hogy valamikor valamit kellene, de nehéz beletrafálni. Régi barátaink, régi zenekarok a Bikinitől kezdve az LGT-ig annak idején írtak új dalokat, de a következő hónapban már kihagyták a repertoárból mindegyiket.
Koncerten, ha beraknak egy-két új nótát, azt látják, hogy megy el a közönség. Ha nem ismerik, mennek el” – fejtette ki Pinyó.
Fotó: Günther Ottó
Ezt Nyemcsók is megerősítette: nem rakhatnak be olyan dalokat, amelyek a közönség számára ismeretlenek. „Itt van egy elég komoly repertoár, amiből tudunk válogatni, rengeteg olyan dal kimarad koncertek alatt, amelyet szeretnénk betenni. Vannak az alapdalok – Ha volna két életem, Becsület, Ajándék, Kóbor angyal, Szállj fel magasra – , amiket nem szabad kihagynunk, mintegy kötelező játszani őket. Azokat a közönség várja, szereti.”
És ha már kürtöskalács-fesztiválon voltunk épp, adódott a kérdés, szeretik-e a zenekar tagjai a kürtöskalácsot? Pinyó egyszer evett, a fia hagyott meg egy darabot. „A kisfiam meg van őrülve a kürtöskalácsért. Aranyos kis étel, de nem az én ízvilágom.” Závodi János öt éves kisfia, Janóka imádja az édességet, apukája szeretne is vinni neki a fesztiválról. Nyemcsók Bence, a zenekar „beugrós” billentyűse röviden csak annyit mondott, ő nem édesszájú. Édesapja, Nyemcsók János, annál inkább. „Itt, a zenekarban én vagyok az édesszájú. Lehet, hogy viszek magammal néhány kürtöskalácsot.
Závodi hozzáfűzte: nagyon szeretnek Erdélyben játszani, mert másabbak, kedvesebbek az emberek, mint odahaza. Csak az utazás készíti ki őket – tette hozzá Pinyó. „Nem amiatt, hogy távol van, hanem az utak állapota borzasztó. De olyan kedves emberek vannak itt, hogy bámulatos. Sokkal romlatlanabbak, sokkal tisztábbak, mint Magyarországon, pláne Budapesten.” Feltöltődve mennek haza – bólogatott Nyemcsók János, majd beleharapott egy darab kürtöskalácsba.
Dédnagyapánk, utolsó éveiben, ott lakott velünk egy udvaron. Furcsa, szigorú, magának való ember volt.
Libasült, újbor, és egy szent, akit a libák árultak el – Szent Márton legendája a jószívűségről, a bőségről és arról szól, hogy egy fél köpeny is elég lehet ahhoz, hogy melegséget vigyünk a világba.
A fiatalok és a hagyományok találkozására épít a 24. Csángó Napok Csíkszeredában. November 14–16. között kézműves-foglalkozások, előadások és táncház idézi meg a moldvai és gyimesi csángók élő kultúráját és közösségét.
A hordós savanyú káposzta vagy a muratura a vidékünkön mindenki számára ismert téli étel, ám a fermentálás módszere ennél sokkal tágabb, színesebb, ízesebb lehetőségeket rejt. Kurkó Stefániával beszélgettünk a fermentálás csodálatos világáról.
Márika néni története nem mese, mégis olyan, mintha az volna. Egy tengerész katona, egy fonóban szövődő szerelem és egy hetvenéves gyűrű, amely ma is őrzi két ember egyetértését – mert ahogy ő mondja: „Ha nincs egyetértés, semmi sincs.”
230 éve halt meg Zöld Péter, a madéfalvi veszedelem (1764) egyik kiemelkedő, vezető alakja. A Csíki Székely Múzeumban a novemberi hónap kiemelt tárgya a madéfalvi Zöld család családfáját ábrázoló dokumentum (Csíkpálfalva, 1842. november 28.).
Egyszerű, hétköznapi ebéd, de a köret újdonság lehet. Az édesburgonya édeskés ízét nem mindenki szereti, de aki igen, annak nagy kedvencévé válhat ez a fogás.
A tinóruk világa sokszor feledésbe merül, hiszen a legtöbb gombász szemében csak a vargányák számítanak értékes zsákmánynak. A vargányák is a tinóruk közé tartoznak, de vannak olyan tinóru gombáink is, amelyek nem vargányák.
Nem mindenkiből válik költő, aki jó verseket tud írni – mondja Farkas Wellmann Endre Babérkoszorú-díjas szerző. Szőcs Géza pedig költő – mester, barát, főnök is a szemében. Az öt éve elhunyt Szőcs Gézával ma is napi „kapcsolatban vannak”.
Ha túlérett banánt találunk az otthoni gyümölcsös kosarunkba, ne dobjuk ki! A banános palacsinta gyorsan elkészíthető és istenien finom.
szóljon hozzá!