
Homoródszentmártonban és Sepsiszentgyörgyön is koncerteztek
Fotó: Péter Beáta
Becsület, Ha volna két életem, Ajándék, Kóbor angyal, Szállj fel magasra – csak néhány olyan dal, amelyet kötelező eljátszani egy Piramis-koncerten, és amelyet ma is szívesen énekelnek fiatalok és örökifjak egy-egy tábortűz melletti gitározáskor. A Piramis együttes néhány tagjával a második sepsiszentgyörgyi Kürtöskalács – Édes Ízek Fesztiválján futottunk össze.
2018. szeptember 12., 18:312018. szeptember 12., 18:31
2018. szeptember 12., 18:322018. szeptember 12., 18:32
Egy egész ország fiatalsága azonosult azzal az életérzéssel, amelyet a dalaik közvetítettek, úttörőőrsök, munkásbrigádok vették fel a nevüket, zsákszámra kapták a leveleket, és volt, hogy menekülniük is kellett a rajongók elől. Ez volt a Piramis-jelenség Magyarországon a hetvenes évek vége felé. A zenekar többször feloszlott, majd újraalakult, legutóbb 2009-ben tértek vissza, igaz, csak részben az eredeti felállással (Závodi János gitároshoz, Köves Miklós doboshoz és Gallai Péter billentyűshöz csatlakozott Vörös Gábor basszusgitáros, Nyemcsók János lett az énekes), azóta minden évben koncerteznek.
„Tegnap Homoródszentmártonon játszottunk, és nagyon boldogok vagyunk, mert annak ellenére, hogy szakadt az eső, mintegy háromezren voltak.
tegnap 80–20 százalék volt a fiatal és az idős korosztály aránya. Nagyon szeretem, ha a fiatalok rákattannak erre a zenére, kifejezetten jó buli volt, a vendéglátás fantasztikus, akárcsak itt Szentgyörgyön, bűbáj emberekkel ismerkedtünk meg” – kezdte mesélni székelyföldi élményeit lelkesen Nyemcsók János.
Fotó: Günther Ottó
Arról, hogy mi a titka, hogy a Piramis-dalokat még mindig „élnek” és népszerűek, Závodi János kifejtette: jó időben csinálták őket. „A másik, hogy a zenekar ősi felállásakor (Závodi, Köves, Gallai, Som Lajos, Lévay Tibor majd Révész Sándor – szerk. megj.) olyan jól egymásra találtunk, hogy nem is születhettek volna rossz dalok. Ezek időtállóak, bármikor bárhol el lehet játszani, és mi is nagyon szeretjük.”
Nyemcsók hozzátette, mindenki szerző volt a zenekarban, és mindenki hozzátette saját magát, a saját zenéjét. „Abból is táplálkoztak. Annak idején, amikor meghallgattam a zenekart – mert én fiatalabb vagyok a csapatban – mindig gondolkodtam, hogyan tudták ezt így összerakni. Jók a dalok.”
Fotó: Günther Ottó
A szövegek is időtállóak – mutatott rá Köves Miklós, „Pinyó”. „Onnan is látjuk, hogy a számok »viszik el a balhét«, mert annak ellenére, hogy cserélődtek a tagok a zenekarban, attól még ugyanúgy énekeljük a dalokat, mint az eredeti felállásban.
A szövegek is óriásiak, időtállóak. Amiket Horváth Attila és S. Nagy Pityu írt, azokat a mai napig is jó versnek, jó dalszövegnek lehet mondani. Ez a lényege a dolognak.”
És hogyan telnek a zenekar mindennapjai? „Sörözgetünk, borozgatunk, néha egy kis pálinka” – mondja viccesen Závodi János. Pinyó komolyabbra fordítja a szót, mint mondja, mindenki a családjával van, egyszerű, hétköznapi dolgokkal telnek, amikor nem játszanak. De próbálni, gyakorolni összeülnek, rengeteg zenét hallgatnak.
Fotó: Günther Ottó
„A téli hónapok szűkösebbek, nem klubozunk, három-négy hónapig leáll a csapat. Először jól esik a pihenés. Idén március harmadikán indult a turné, és október közepéig tart. Utána jó lesz egy kis pihenés, de egy-két hónap után már nagyon várjuk ilyenkor, hogy jöjjön a színpad varázsa, mert szeretünk játszani. Szeretünk a színpadon lenni, szeretjük a közönséget, ezeket a dalokat, az egész életérzést, ami ezzel párosul” – magyarázza Nyemcsók János.
Kérdésünkre, hogy új dalok születnek-e, elmondták, nem, mert nem vevő rájuk a koncertek közönsége. „Mindig gondolunk rá, hogy valamikor valamit kellene, de nehéz beletrafálni. Régi barátaink, régi zenekarok a Bikinitől kezdve az LGT-ig annak idején írtak új dalokat, de a következő hónapban már kihagyták a repertoárból mindegyiket.
Koncerten, ha beraknak egy-két új nótát, azt látják, hogy megy el a közönség. Ha nem ismerik, mennek el” – fejtette ki Pinyó.
Fotó: Günther Ottó
Ezt Nyemcsók is megerősítette: nem rakhatnak be olyan dalokat, amelyek a közönség számára ismeretlenek. „Itt van egy elég komoly repertoár, amiből tudunk válogatni, rengeteg olyan dal kimarad koncertek alatt, amelyet szeretnénk betenni. Vannak az alapdalok – Ha volna két életem, Becsület, Ajándék, Kóbor angyal, Szállj fel magasra – , amiket nem szabad kihagynunk, mintegy kötelező játszani őket. Azokat a közönség várja, szereti.”
És ha már kürtöskalács-fesztiválon voltunk épp, adódott a kérdés, szeretik-e a zenekar tagjai a kürtöskalácsot? Pinyó egyszer evett, a fia hagyott meg egy darabot. „A kisfiam meg van őrülve a kürtöskalácsért. Aranyos kis étel, de nem az én ízvilágom.” Závodi János öt éves kisfia, Janóka imádja az édességet, apukája szeretne is vinni neki a fesztiválról. Nyemcsók Bence, a zenekar „beugrós” billentyűse röviden csak annyit mondott, ő nem édesszájú. Édesapja, Nyemcsók János, annál inkább. „Itt, a zenekarban én vagyok az édesszájú. Lehet, hogy viszek magammal néhány kürtöskalácsot.
Závodi hozzáfűzte: nagyon szeretnek Erdélyben játszani, mert másabbak, kedvesebbek az emberek, mint odahaza. Csak az utazás készíti ki őket – tette hozzá Pinyó. „Nem amiatt, hogy távol van, hanem az utak állapota borzasztó. De olyan kedves emberek vannak itt, hogy bámulatos. Sokkal romlatlanabbak, sokkal tisztábbak, mint Magyarországon, pláne Budapesten.” Feltöltődve mennek haza – bólogatott Nyemcsók János, majd beleharapott egy darab kürtöskalácsba.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
A hatalmas kontyoktól és lakkozott hullámoktól hosszú út vezetett a mai könnyed, természetes menyasszonyi frizurákig. Császár Edith mesterfodrász szerint a modern menyasszony már önmagát szeretné látni a tükörben az esküvő napján is.
Az évnek ebben az időszakában igazán csábító a friss orda a piacon. Ha szeretjük az ordát és a pite jellegű süteményeket, ezt mindenképp próbáljuk ki. A fagyasztott gyümölcsnek pedig fogynia kell, mert lassan jön a friss.
Az átmeneti koranyári időszakban illatos mezei szegfűgombát gyűjthetünk, ha kiadós eső után gombásznánk a közeli legelőkön. A lucfenyő és más fenyőfélék is elkezdték már a friss hajtásaikat nevelni, desszerteket és szirupot is készíthetünk belőlük.
Ha idén szűkösebb a nyaralási keret, a közelben is találunk látványos úti célokat. Levendulamezők, jégbarlangok, vadregényes tavak és különleges természeti csodák várnak – csak fel kell kerekedjünk.
Frontemberváltás, friss dal és új lendület: a No Sugar Forog a kerék című száma egy korszaknyitás történetét meséli el. Szőcs Renátával beszélgettünk a változásról, az alkotásról és a zenekar jövőjéről.
A zöld és a fehér spárga nemcsak színében különbözik: termesztésük, ízviláguk és konyhai felhasználásuk is eltérő. Ez a szezonális zöldség egészséges, változatosan elkészíthető, és gazdag kultúrtörténeti múlttal rendelkezik.
Sérült, beteg és kidobott cicák százain segített már a csíkszeredai Garfield Cicamentő Egyesület. Salló Izabella, az egyesület elnöke szerint azonban a valódi megoldás nemcsak a mentés, hanem az emberek szemléletének megváltoztatása.
A savanykás datolya az egyik legtrendibb egészséges nasi, de nem kell vagyonokat költeni rá: otthon is könnyen elkészíthető. Édes, citrusos, enyhén ragacsos falat, ami egy könyv mellé egyszerűen „veszélyesen” jó.
szóljon hozzá!