Fotó: 20th Century Studios
Minden csak nézőpont kérdése – tartja a klasszikus mondás, Az utolsó párbaj című film pedig egy középkori környezetben mutat rá az állítás valóságtartalmára. A Ridley Scott által rendezett mozi nem kisebb feladatot vállal magára, mint hogy a nők egyenjogúságának és a napjainkban igencsak divatos #MeToo mozgalomnak a kérdéséről értekezzen, mindezt a 14. század végi Franciaországban.
2022. január 04., 17:342022. január 04., 17:34
Jó ideje leáldozott már a nagy történelmi eposzokat feldolgozó filmeknek a kora, napjainkban nem egy Ben-Hur, Trója vagy a Gladiátor vonzza be a nagyobb nézőközönséget a mozitermekbe vagy a streamingplatformok elé, sokkal inkább tarol a szuperhőskultusz, a fantasy vagy épp a sci-fi. Az utolsó párbaj viszont megérdemelné a nagyobb figyelmet, sőt megkockáztatom azt is, hogy kultuszfilm magasságokba emelkedjék.
A történet szerint az a 14. század végi Franciaországban járunk, ahol egy lovag és egy földesúr barátságának, majd annak a bukásának lehetünk szemtanúi, amely párbajba torkollik. Több kisebb konfliktus után Jean de Carruges normann lovag azzal gyanúsítja meg egykori bajtársát, Jacques Le Gris nevű földesurat, hogy megerőszakolta a feleségét, Marguerite de Carrouges-t. Az 1370-től 1386-ig zajló, 16 évet felölelő történetnek három szemszögből lehetünk részesei: az örökségéből kisemmizett lovagénak, a self-made man (olyan ember, aki a maga erejéből lett azzá, ami) módjára, kisemberből lett földesúrénak, illetve a feleségnek.
Fotó: 20th Century Studios
A történetvezetés pedig fokozatosan árnyalja a szereplőkről és a történetről kialakult képet, hiszen amikor levonnánk egy következtetést az eseményeket illetően, a másik nézőpont teljesen átformálja azt, rávilágítva arra az örök igazságra, hogy minden csak nézőpont kérdése. Ezt a film pedig a maga középkori környezetében kiválóan adja át, nem mellesleg
Fotó: 20th Century Studios
A legfőbb erénye, hogy egy olyan kérdésről értekezik egy középkori környezetben, amelynek jórészt csak közel hétszáz évvel később lett valóban aktualitása. A modern nőt megszemélyesítő Marguerite de Carrouges mindent elkövet, hogy a számos problémával küzdő, erkölcsös, viszont modortalan és számító férjének jó felesége legyen, ezzel elfojtva magában olyan kérdéseket, mint hogy mennyire van egy nőnek joga abban a korban divatosan öltözködni, megélni a szexuális együttlétet vagy épp egy kicsit is kiállni magáért egy teljesen a férfiak által uralt világban. Érdekes párhuzam a filmben a főszereplőnő anyósa, aki gyakorlatilag azt a beletörődő, mégis erélyes nőt képviseli, aki elfogadja a világot olyannak, amilyen. Marguerite viszont szembemegy a korszellemmel, és bár nem tudatosan, ezzel saját életét is kockára teszi.
Fotó: 20th Century Studios
De azért nem ennyire egyszerűen lecsupaszított a film története, hiszen a három nézőpontból megélt történet számtalan kérdést is felvet. Márpedig a film fő konfliktusának számító nemi erőszakot két nézőpontból is láthatjuk, és míg egyik az igazságként van bemutatva, néha egy apró mimikából vagy épp mozdulatsorból elég sokat lehet kikövetkeztetni. A fősodorba nem is olyan rég beszivárgó #MeToo mozgalom mellet pedig noha egyértelműen állást foglal a film, méghozzá kiállva a nők elleni erőszak ellen, egy nagyon picit azért ellene is. És
Ráadásul arra is képes a film, hogy – én, mint aki nem ismerte a film alapjául szolgáló megtörtént eseményt – a végén igazán izguljak, amit manapság nagyon kevés film képes kiváltani.
Fotó: 20th Century Studios
Egy másik erénye a filmnek a látványvilága, ahogy bemutatja a középkori környezetet, várakat, a csatákat a maguk valójában. Utóbbinál pedig nem A Gyűrűk Ura szintű csatajelenetekre kell számítani, de azért bőven megállják a helyüket. Ki kell emelni a film utolsó húsz percét, amely a tényleges párbajról szól, a megvalósítás ugyanis parádés.
Fotó: 20th Century Studios
Ugyanakkor a színészi alakítások is remekek, ehhez persze kellett az illusztris szereplőgárda, ugyanis a főbb szerepekben olyan neveket találunk mint Matt Damon, Adam Driver, Ben Affleck, illetve Jodie Comer.
Mindent összevetve ez egy rendkívül jó film, amely bár megérdemelné, mégsem került a figyelem középpontjába, ugyanis megjelenése óta nem kapott kifejezetten jó kritikákat, továbbá a mozik pénztárainál sem teljesített az elvártakhoz képest. Ennek ellenére mindenképp érdemes egy esélyt adni neki, főképp annak, aki szereti a történelmi és az elgondolkodtató filmeket.
Márika néni, Fábián Mária 1934 szilveszterén született Kézdikőváron, amikor a harangok az ó- és újévet összekötötték. Azóta kilenc évtized telt el. De mindvégig őrizte a hitet, a szeretetet, és a múlt emlékeit ma is szívesen meséli tovább.
A vargabéles tökéletes választás, ha egy hagyományos, laktató és felejthetetlen desszertre vágysz!
Ha ősz, akkor befőzés. Szinte látom, ahogy ebben az időszakban hány nő logisztikázza a nemlétező szabadidejét a munka, háztartás, gyerekek mellett, hogy beleférjen egy kis zakuszkafőzés, vinetesütés, szilvalekvár, savanyú káposzta eltevése.
Siklódy Fruzsina gyerekkora óta a művészetek világában él, de csak később választotta hivatásának a grafikát. Fekete-fehér munkáiban az érzelmek intenzitása, a hiány lenyomata és a szakrális tér inspirálja. Új kiállítása ezt érzékenyen mutatja meg.
Egyszerűen elkészíthető, mégis ünnepi megjelenésű desszert, ami garantáltan a család kedvence lesz a hidegebb napokon.
A galagonya tavaszi és őszi felhasználását mutatjuk be, változatos módokon tudjuk vele támogatni az egészségünket. Terméséből ketchup-szerű szósz is készülhet, mutatjuk a receptet is.
A húsos raguk azért nagyon jók, mert bármilyen zöldséggel vagy akár gombával is gazdagíthatjuk a szaftos ételt.
A Pszichószereda idén is a lélek finom hangjaira hangol: előadások, workshopok és művészeti programok várják a közönséget, hogy közérthetően, mégis tudományos alapokon közelítsenek a mentális egészséghez – tabuk nélkül, nyitottan, emberközelből.
A sültkrumpli-leves krumplihéjcsipsszel nemcsak elképesztően finom, de egy olyan kreatív fogás, ami megmutatja, hogyan hasznosíthatjuk a konyhai maradékokat is.
szóljon hozzá!