Fotó: Csató Andrea
Tizenötödik alkalommal szervezték meg Székelyudvarhelyen a dráMA kortárs színházi találkozót. Előadások, szakmai beszélgetések, nagy találkozások, kiállítás, lapbemutató és koncert is szerepelt a programban, és idén is együtt ünnepli a fesztivál közössége a magyar dráma napját. De milyen is volt a kezdetekkor, és hogyan változott az évek során a dráMA? Mitől különleges, mitől lett a színházi szakma kiemelkedő rendezvénye? Erről beszélgettünk Szűcs Katalin Ágnes színikritikussal.
2024. szeptember 21., 12:372024. szeptember 21., 12:37
Szeptember 21-én ünnepeljük a magyar dráma napját, annak emlékére, hogy 1883-ban ezen a napon tartották Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költeményének az ősbemutatóját a Nemzeti Színházban. A Magyar Írók Szövetsége negyven évvel ezelőtt, 1984-ben kezdeményezte, hogy ez a nap legyen a magyar drámairodalom ünnepe. A magyar nyelvű színházak, a színházi szakma rendhagyó programokkal készül ilyenkor.
A székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház 2008-ban indította el a dráMA kortárs színházi találkozót, amely a magyar és román kortárs drámát helyezi fókuszba. Immár a tizenötödik kiadásánál tart – csupán a pandémia évében maradt el. A dráMA mára a színházi szakma kiemelkedő eseményévé vált, a közönség is várja már évről évre, hogy milyen csemegék szerepelnek a programban, mindig vannak „elsődráMÁs” résztvevők, de sok a visszatérő vendég is.
Fotó: Csató Andrea
Egy szakmai beszélgetést követően ülünk le Szűcs Katalin Ágnessel a székelyudvarhelyi színház előterében beszélgetni. Ő az ugyanis, aki jelen volt meghívott színházkritikusként az első dráMA fesztiválon is, és azóta – egy alkalmat leszámítva – mindig eljön. Korábban is járt Székelyudvarhelyen, és az erdélyi társulatokat is ismeri, volt kapcsolata velük, hiszen gyakran jött Magyarországról Erdélybe előadásokat nézni a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiváljának művészeti tanácsadójaként, és a fesztivál versenyprogramjának összeállítójaként – Darvay Nagy Adrienne színháztörténésszel közösen.
Emlékszem, mindig volt egy előadó, aki egy megadott témáról előadást tartott, tehát nem a fesztivál előadásairól beszélgettünk feltétlenül. Sokkal szűkebb körű volt a fesztivál, és most nagy öröm látni, hogy az évek során lett közönsége. Annak idején a nagytermet nehezebb volt megtölteni, és most már olyan öröm látni, hogy Udvarhelyen ez egy kiemelt esemény, jönnek az emberek színházba. Nyilván nemcsak a fesztivál érdeme, hanem a színházé is, mert ha érdekes előadásokat csinálnak évad közben, akkor nagyobb a figyelem arra, hogy ha van egy ilyen rendezvény, akkor arra is jönnek. Azt látom, hogy az évek során jelentősen nőtt a közönség és a szakmai résztvevők száma is.”
Visszaemlékezett, nagyon sok vita volt arról, hogy legyenek-e szakmai beszélgetések, néhány évig ki is maradtak, de mivel sokan hiányolták, újra bekerültek a találkozó programjába.
Jeleztük többen, hogy ez hiányzik a dráMÁ-ról, és azóta újra van szakmai megbeszélés. Tehát képes változni ez a fesztivál, a szervezőket érdekli a résztvevők véleménye, és adnak is rá. Képesek odafigyelni arra, hogy mire van igény és aszerint alakítják, mindig próbálkoztak, hogy hogyan működik jobban.”
Fotó: Csató Andrea
Mint mondta, egy fesztivál szervezésekor nagyon sok szempontot figyelembe kell venni, és egy kortárs drámafesztivált nem könnyű megszervezni – hiszen függ attól is, hogy a romániai magyar és román színházakban az előző évadban milyen kortárs darabok készültek (ha készültek) –, de alapvetően azt érzi mindig, hogy igényesség jellemzi a dráMÁ-t.
Olyan soha nem volt, hogy teljesen érdektelen lenne valami. Mindig van olyan előadás, amiért megérte, hogy itt lehettem.”
Impozáns „drámás” díszítés hirdeti a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház bejáratánál, hogy jó helyen jár az, aki a színház és a kortárs dráma iránt érdeklődik. Itt zajlik ugyanis szeptember 16-21. között a dráMA kortárs színházi találkozó.
Fotó: Kelemen Kinga/Tomcsa Sándor Színház
Fotó: Kelemen Kinga/Tomcsa Sándor Színház
Arra is kitértünk, hogy néhány éve egy gondolat, egy jelmondat köré épül a fesztivál – amely a meghívott előadások alapján születik meg. Ebben az évben Az igazság odaát van mottót választották a szervezők, a tavaly pedig azt, hogy Otthon…vagy?
Ebben benne van az is, hogy nagyon családias volt eleinte, úgy nőtte ki magát. Szeretem ezt a társulatot, hihetetlen szakmai alázat van bennük, és jó minőségű dolgokat látok tőlük. Eleinte a megnyitó idején abban a teremben, ahol most is látható kiállítás, mindig az itteni társulati tagok munkáiból nyílt kiállítás. Annyira személyes volt ez a fesztivál ezáltal, hogy a színészek fogadtak bennünket, ők törődtek velünk – ma már segítők csinálják ezt. Kicsi társulat volt akkor, most se nagy, de azt érezte az ember, hogy a daliás időket is idézi, hogy szinte nem volt műszaki személyzet, a színészek díszítettek, bontottak, építettek, nem derogált senkinek semmi. De akár magam is rendezkedtem itt a beszélgetések terét alakítva, közéjük tartozónak éreztem magam, nagyon személyesnek az egészet, és annyira megszerettem, hogy mindig nagy szeretettel jövök ide vissza. Egyszer nem tudtam részt venni a fesztiválon, nagyon rossz volt az a pár nap, hogy itt lehetnék, és nem vagyok. Úgyhogy nem kérdés, hogy jövök-e, most már úgy intézem a dolgaimat, hogy itt tudjak lenni.”
Tizenötödik alkalommal rendezi meg a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház a dráMA kortárs színházi találkozót. A szeptember 16-21. között zajló fesztivál programjában tizenhárom társulat előadásai is szerepelnek.
Hozzátette, régebben nem volt kötött ideje a fesztiválnak, valamikor ősszel volt, még az is előfordult, hogy havazott és azon aggódtak, hogyan tudnak hazautazni Budapestre. De most évek óta lehet tudni, hogy a magyar dráma napja hetén van a fesztivál, így könnyebb előre tervezni.
Fotó: Kelemen Kinga/Tomcsa Sándor Színház
Egy másik fontos szempont, amiért évről évre visszajár, az a találkozások a határon túli társulatok tagjaival – hangsúlyozta. „Úgy örülök, amikor más társulatok is megérkeznek és nagy hejehuja van, tudunk örülni, hogy újra látjuk egymást. Úgyhogy ez a fesztivál mindig egy nagy örömünnep is számomra. Én itt tényleg itthon vagyok.”
Márika néni, Fábián Mária 1934 szilveszterén született Kézdikőváron, amikor a harangok az ó- és újévet összekötötték. Azóta kilenc évtized telt el. De mindvégig őrizte a hitet, a szeretetet, és a múlt emlékeit ma is szívesen meséli tovább.
A vargabéles tökéletes választás, ha egy hagyományos, laktató és felejthetetlen desszertre vágysz!
Ha ősz, akkor befőzés. Szinte látom, ahogy ebben az időszakban hány nő logisztikázza a nemlétező szabadidejét a munka, háztartás, gyerekek mellett, hogy beleférjen egy kis zakuszkafőzés, vinetesütés, szilvalekvár, savanyú káposzta eltevése.
Siklódy Fruzsina gyerekkora óta a művészetek világában él, de csak később választotta hivatásának a grafikát. Fekete-fehér munkáiban az érzelmek intenzitása, a hiány lenyomata és a szakrális tér inspirálja. Új kiállítása ezt érzékenyen mutatja meg.
Egyszerűen elkészíthető, mégis ünnepi megjelenésű desszert, ami garantáltan a család kedvence lesz a hidegebb napokon.
A galagonya tavaszi és őszi felhasználását mutatjuk be, változatos módokon tudjuk vele támogatni az egészségünket. Terméséből ketchup-szerű szósz is készülhet, mutatjuk a receptet is.
A húsos raguk azért nagyon jók, mert bármilyen zöldséggel vagy akár gombával is gazdagíthatjuk a szaftos ételt.
A Pszichószereda idén is a lélek finom hangjaira hangol: előadások, workshopok és művészeti programok várják a közönséget, hogy közérthetően, mégis tudományos alapokon közelítsenek a mentális egészséghez – tabuk nélkül, nyitottan, emberközelből.
A sültkrumpli-leves krumplihéjcsipsszel nemcsak elképesztően finom, de egy olyan kreatív fogás, ami megmutatja, hogyan hasznosíthatjuk a konyhai maradékokat is.
szóljon hozzá!