
Fotó: Olti Angyalka/Csíki Játékszín
Fáj a magány, szenvedünk tőle, mégis sokan döntenek mellette, minthogy szembenézzenek a ténnyel: valaki jelenléte a feltételes hiányának a lehetőségét is magába foglalja. A Csíki Játékszín legújabb kamaratermi produkcióját, az Alejandro Durán rendezte Ami megmaradt belőlünk című darabot néztük meg.
2024. október 02., 15:332024. október 02., 15:33
Könnyebb egyedül lennünk, mint kötődni másokhoz és csalódni bennük? Az Alejandro Ricaño és Sara Pinet írta Ami megmaradt belőlünk (fordította Kész Orsolya) kortárs mexikói darab többek között erre a kérdésre is keresi a választ.
A darab az egy óra tíz perc játékidejében, és mindössze két színészével, rengetek társadalmi problémát vet fel.
Mindenki másképp gyászol – hogy ezzel a közhellyel éljünk –, Nata elidegenedett maradék családjától, csupán a hibáit emeli ki, komorság és melankólia költözött az életébe. Egyetlen tökéletes szerettétől, a kutyájától is megválik, hiszen könnyebb egyedül lenni, mint kötődni és az elvesztés potenciális gondolatával együtt élni.
Fotó: Olti Angyalka/Csíki Játékszín
A darab Nata és Toto magányos bóklászását dolgozza fel, nem kronológiai sorrendben idézve fel a régi emlékeket. Mégis mindegyik történetszál átlátható, Kányádi Anna és Kozma Attila úgy alakulnak egyik szerepből a másikba, mintha kaméleonok lennének, így mindössze két színésszel sikerült színre vinnie a rendezőnek az egyébként többszereplős darabot.
Nata gyásza során péládul olyan archetípusok jelennek meg, mint az istenfélő nagynéni, az alkoholista nagybácsi, Toto bolyongásában pedig más kutyák, a bántalmazó, illetve a sintér keresztezi a kutya útját.
Fotó: Olti Angyalka/Csíki Játékszín
A darab alapvetően az elmúlás tudatosulásának folyamata, hiszen Nata abban a fantáziában élt, hogy ő és az édesapja halhatatlanok, ezt az elképzelést azonban átírja az apa betegsége, majd korai elmúlása. Ahogy fejlődik Nata, úgy alakul a viszonyulása is a halálhoz, így a végére kikerekedik a történet és megfogalmazódik Natában, hogy
A lány a gyász minden lépcsőfokán átesik, az apja elvesztését feldolgozva pedig ráeszmél a tényre, hogy önnön akaratából veszítette el barátját. Innen vesz fordulatot igazán az előadás, ekkor ugyanis Nata elhatározza, visszaszerzi Totot, a közönség pedig a lánnyal együtt izgul, hogy sikerül-e neki.
Fotó: Olti Angyalka/Csíki Játékszín
Az Ami megmaradt belőlünk legkiemelkedőbb részei a monológok, és a bennük megfogalmazott gondolatok. Ki-ki a maga szintjén, de
Nata például, egy kamaszlányhoz híven, a világ ellen fordulva beszél, úgy, mint aki mindig mérges és csalódott, mint aki nem boldog. Toto pedig a kutya perspektíváját mutatja meg a nézőnek, azt a zűrzavart, ami a fejében van, azt az egyszerű világképet, amivel él, illetve azt a feltétel nélküli szeretetet, amit érez Nata iránt.
Fotó: Olti Angyalka/Csíki Játékszín
Minden jó, ha a vége jó, ez pedig nagyon is igaz az Ami megmaradt belőlünkre. S noha a mű lényege nem a cselekményben bontakozott ki, de ennél több nyújtott: az érzéseket mutatta fel és adta át mindazt, amire egymást tanítja a kamaszlány és a kutya.
Szereposztás
Nata: Kányádi Anna
Toto: Kozma Attila
Rendező: Alejandro Durán
Fordító, dramaturg: Kész Orsolya
Díszlet- és jelmeztervező: Raluca Alexandrescu
Rendezőasszisztens: Bartalis Gabriella
Bemutató: 2024. 09. 28.
Márton Árpád festőművész életművében a kenyér vezérmotívumként jelenik meg. Ezúttal a Csíki Székely Múzeumban őrzött egyik kenyeres képét választottuk gasztrosorozatunkhoz, amely reprezentatív példája annak, ahogy a kenyér megjelenik a művészetében.
Demeter Arnold csíkszentkirályi költő Búzaköd című kötetének bemutatójára készül. A pályája kezdetén lévő alkotó számára ez egy alapkő, amihez vissza-vissza tér majd.
A vadonban sokféle izgalmas fűszernövény megterem, a zellerfélékhez tartozó podagrafüvet érdemes a tavaszi időszakban megismerni. A piros árvacsalánt gyakran mellőzzük erős illata miatt, de a növény legszebb részeit bátran felhasználhatjuk.
Burkolt jelenlétek, hideg emlékek, szakrális betontömbök: Siklódi Fruzsina Erzsébet festményei a hiány eszméjét jelenítik meg. Erős színekkel, kontrasztokkal, de mindenek előtt emlékekkel dolgozik, nosztalgiába csomagolva a felejtést.
Egy esküvői fotó néha többet mesél, mint a családi legenda. A menyegző az emberi élet kitüntetett eseménye, és a vágy, hogy maradandó vizuális emléket szerezzünk róla, szinte egyidős magával a fényképezéssel.
Ez a recept biztos siker, ha valakit szeretnél lenyűgözni. A legényfogó csirke nemcsak egyszerűen elkészíthető, hanem annyira finom, hogy biztosan újra és újra az asztalra kerül.
Valamikor régen abban a megingathatatlan hitben hallgattuk a felnőttek történeteit, hogy mi mindig mesehallgatók maradunk.
Nem egzotikus és nem is divatos, mégis az egyik legsokoldalúbb alapanyagunk: a sárgarépa évszázadok óta meghatározza az európai konyhát, miközben édeskés ízével a levesektől a desszertekig számtalan fogásban bizonyít.
Ez a menü egyszerű, mégis változatos fogásokkal kíséri végig a napot – a reggelitől a vacsoráig. Olyan ételeket tartalmaz, amelyek gyorsan elkészíthetőek, mégis jól ötvözik a megszokott alapanyagokat egy kis frissességgel.
Korai reggelik, bográcsban rotyogó ebédek és strandos junk food: Kanabé Dávid mesélt a Csíkszentsimoni Ifjúsági Zenekar turnés étkezéseiről, ahol a túlélés, a csapatmunka és a Balaton ízei találkoznak.
szóljon hozzá!