
Lakat és kulcs a 17. századból
Fotó: Gegő Imre / Csíki Székely Múzeum
A Mikó-vár régészeti kutatásai során egy 17. századi égetett rétegből előkerült lakatot és a hozzá tartozó kulcsot választotta az áprilisi hónap tárgyává a Csíki Székely Múzeum – szimbolikusan a Mikó400 rendezvénysorozat egyik záróakkordjaként.
2024. április 09., 14:002024. április 09., 14:00
2024. április 09., 16:302024. április 09., 16:30
A csíkszeredai Mikó-vár általános felújítása kapcsán 2010-ben és 2011-ben végeztek kisebb régészeti kutatásokat a vár belső helyiségeiben, ekkor találtak rá az északi szárnyban – ahol most a múzeum könyvelősége található – egy égetett rétegre, amely feltételezhetően a Mikó-vár 1661-es török-tatár ostroma és részleges leégése során keletkezett. Az égetett rétegből kerámia- és kályhacsempe-töredékek, valamint néhány fémtárgy került elő: spatula, lakat kulcssal, és még egy zárszerkezet – magyarázta Darvas Lóránt régész-történész, muzeológus.
Csupán a kutas teremben találtunk egy 17. századi latrinát, de más, 17. századi objektumot nem sikerült azonosítani.”
Darvas Lóránt régész-történész
Fotó: Gegő Imre / Csíki Székely Múzeum
A hónap tárgyáról elmondta, kovácsolt vasból készített hossznégyszög alakú mechanikus lakatról van szó, a fordítókulcs viszonylag nagy méretű, a felső részén gyűrűs fogantyú van, melynek taraja a lakatba tört. Hogy mit zárt és nyitott, azt nem tudni, használhatták ládához, vagy ajtóhoz is.
A lakatosmesterség a középkorban vált külön a kovácsmesterségtől. A lakatosmesterek céhekbe tömörültek, és nem adták csak úgy át bárkinek a tudást – mutatott rá a régész-történész. „Már az ókori görögök és rómaiak korától ismertek képek és ábrázolások, melyeken kulcsok, illetve zárak tűnnek fel – sőt ekkoriban a kulcs egyben státusszimbólum is volt. Azokban az időkben a nyíltan, övön vagy nyakban hordott kulcs egyszerre jelképezte a tulajdonos gazdagságát, és jelezte azt, hogy „hozzám felesleges betörni, az értékeim védve vannak”. A középkorban a kulccsal nyitható lakatok és zárak jobban elterjedtek, egyre díszesebbek és egyre bonyolultabb szerkezetűek lettek, a kulcsok tollai is egyre összetettebb formákat öltöttek, és elkezdődött a miniatürizáció is: a tenyérnyi nagyságúaktól az egészen apró, pár milliméteres darabokig mindenféle formájú kulccsal találkozhatunk.
Akkoriban is ismert volt a kész termékből, annak szétszerelésével, alkatrészekre bontásával a felépítés tanulmányozása, így akit nem fogadott maga mellé egy mester, annak más módja nem volt arra, hogy elsajátítsa a szakma fortélyait.”
A 17. századi lakat és kulcs megtekinthető a múzeum jegypénztárában keddtől vasárnapig, naponta 9 és 17 óra között.
A székely közösség múltjának és jelenének sokszínű, élő lenyomatát mutatná meg a Magyar Nemzeti Múzeum és a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet Székely Menyasszony című tárlata. A kiállítás kurátorával, Simonovics Ildikóval beszélgettünk.
A korai felmelegedés idén gyorsan felébresztette a természetet, az utóbbi évekhez képest szokatlanul hamar. A tavasz érkezése számtalan apró jelből kiolvasható, ilyenkor még finom, szinte észrevétlen változások árulkodnak róla.
Önfeledt szánkózásra, netán kivágott tüzifa vagy az elejtett vad hazaszállítására használhatták? A Csíki Székely Múzeumban a februári hónap tárgya egy lócsontból készült szántalp a 17. századból.
A gyerekek digitális lábnyoma sokszor már azelőtt formálódik, hogy ők maguk beleszólhatnának. Mit jelent a tudatos megosztás, hol húzódnak a határok, és hogyan védhetjük jobban gyermekeinket az online térben?
A reggeli olvasás ritkán kér többet pár nyugodt percnél. Egy joghurtos smoothie ilyenkor nemcsak ital, hanem kísérő: krémes, friss és pont elég könnyű ahhoz, hogy ne vonja el a figyelmet a történetről.
Közös miniévadot szervezett a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a Temesvári Állami Német Színház: február 5-8. között a két intézmény előadásait tűzték műsorra, és megtartották a Nemzeti Kisebbségi Színházak Csúcstalálkozóját is.
Reggelire egy igazi desszert, ebédre egy bűntudatmentes lasagne, végül pedig egy könnyed, friss saláta vacsorára. A jól ismert fogások újragondolva jelennek meg, úgy, hogy közben ízben és élményben sem kell kompromisszumot kötnünk.
A korhelyleves a nevét onnan kapta, hogy a mulatozások, lakomázások után jólesik a gyomornak ez a savanykás ízű étel.
A torma nem divatfűszer, nem is finomkodik – csíp, könnyeztet, mégis kihagyhatatlan. Ez a túlélőnövény a zsíros, téli ételek legjobb társa, amely egyszerre hordoz ízt, emléket és karaktert.
szóljon hozzá!