
Benczédi Ilona szobrászművész és az Édes otthon című alkotása
Fotó: Hans Enander
A kiváló és híres szobrászművész, Benczédi Sándor mindhárom gyermeke művészi útra lépett, de csak egy követte annak hivatását. Noha Ilona sem akart apja nyomdokaiba lépni, mégis a szobrászatnál kötött ki. Az Erdélyi Napló e heti számában vele olvashatnak interjút.
2021. május 13., 09:492021. május 13., 09:49
Benczédi Ilona Korondon született 1948. január 6-án. 1973-ban végezte a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola szobrászat szakát. Első egyéni kiállítására a kolozsvári Művészeti Alap kisgalériájában került sor 1974-ben. 1987-ben Svédországban telepedett le. Munkái sok helyen megtalálhatók, többek között a kolozsvári Művészeti Múzeumban, a makói múzeumban, a svédországi östersundi színházban, kultúrközpontban, a megyei kórház homlokzatán, és számtalan magángyűjteményben.
Arra a kérdésre, hogy mennyire számított a családi örökség hivatásának választásában, elmondta, két testvérével – Sándorral és Józseffel – mindhárman művészi pályát választottak azért, mert egyszerűen nem volt sok lehetőség. „Apám képzőművész volt, anyám vezette a háztartást. Nem láttunk senkit reggel munkába menni.
Nem olyat, mint amiben ők nőttek fel: kisgyerekkortól munka, kötelesség, feladat. Én semmiképpen nem akartam apám nyomdokaiban járni. Egészen más életét kívántam, nem a füstös-piás művészvilágot. A sportot láttam akkor az ellenpólusnak, de álmaim – országos bajnok voltam – egy balesettel és a kórházi ápolással hirtelen elszálltak. Nyolcan voltunk a kórteremben, ismerkedtünk, beszélgettünk, és én kezdtem őket rajzolni.
– mondtam magamban. Minden erőt bele, művészetire fogok felvételizni! Sportlíceumból nem éppen könnyű, de behozom. És így is történt…”
A teljes interjút az Erdélyi Napló május 13-ai lapszámában találják.
Képzőművészeti gasztrosorozatunkban ezúttal olyan alkotásokat választottunk, melyek sokak számára ismerősek lehetnek – különösen azoknak, akik érték a ’70-es, ’80-as éveket.
Április 16-a 2001 óta a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja. 1944-ben ezen a napon indult a gettósítás Északkelet-Magyarországon és Kárpátalján – a tragédia lenyomatai ma is ott élnek a lelkekben és a művészetben.
Április 23–29. között a Táncvilágnap Csíkszereda rendezvénysorozat pezsdíti fel a várost: előadások, workshopok, közösségi tánc és meglepetések várják az érdeklődőket, lelkes szervezők összefogásával.
A tavaszi csapadék áldása még mindig tart, kucsmagombák után kutatunk továbbra is – a hegyes kucsmagombák ritkább találatnak számítanak. Gombás ételekhez jól társítható ehető vadnövény a vadkomló, zsenge hajtásai begyűjtésének most van az ideje.
Gyermekek személyes hitélményei, díjnyertes színdarab és egy megrendítő dokumentumfilm találkozik A hit arcai című rendezvényen, amely pénteken egész napos kulturális és lelki programot kínál Csíkszentsimonban.
Egyszerű, laktató, és szinte bármilyen sült hús vagy pörkölt mellé tökéletesen illik a hagymás tört burgonya.
Elhatároztam,
hogy százéves koromban
kiadatok egy verseskönyvet,
száz válogatott versemmel...
A hónapos retek a tavasz egyik első, roppanós jelképe: nemcsak friss ízt visz az étrendbe, hanem élénkíti az emésztést, és a legegyszerűbb fogásoktól a kreatív konyhai megoldásokig sokféleképpen felhasználható.
Egy késő középkori nyúzókést választottak az áprilisi hónap tárgyának a Csíki Székely Múzeumban. A kés 2025-ben, az újrakezdett Csíkszentmihályi – Cibrefalvi régészeti kutatások során került felszínre.
Az egyik legrégebbi kultúrnövény nemcsak különleges ízével, hanem sokoldalú felhasználhatóságával is kiemelkedik. A füge egyszerű, mégis izgalmas módokon tehető a mindennapi étkezések részévé. Most ezt járjuk körül.
szóljon hozzá!