Művelődési ház, ahol mindenki otthon érezheti magát

Másrészt fontosnak tartom kiemelni, hogy kis közösségből jövünk. Ha Alfaluról beszélünk, akkor is, de Borzontot tekintve még inkább érvényes ez. Ha pedig kisközösségben vagyunk, több mindenben kell helyt állnunk. Visszagondolva a gyerekkoromra, minden velem egyidős ministrált, mindenki olvasott a templomban, és minden évben részesei voltunk a pásztorjátéknak is. Mivel kevesen voltunk, mindenkire szükség volt. Ha nem vagyunk ott, nem csinálja meg senki. Ez egy motiváció-forrás is. Lehetőségeket biztosított arra, hogy kibontakozhassunk különböző élethelyzetekben.

Sok olyan előadás volt már nálunk, hogy máshova nem fért volna be a helyi lehetőségek miatt.

Továbbá ehhez a nagy sikerhez az is hozzájárult, hogy a gyergyószentmiklósi művelődési ház, ami az egész térséget „lefedte”, több mint három éve felújítás alatt van. Így nekünk nemcsak Gyergyóalfaluban kell gondolkodni – a programjaink megmozgatják szinte az egész medencét. Nem nagyok a távolságok, a földrajzi adottságok lehetővé teszik, hogy öt-tíz perc alatt bárhonnan ideérjenek az érdeklődők.

A kulturális élet valahogy így épül fel: teret adunk azoknak, akik szeretnék kipróbálni magukat a különböző művészeti ágazatokban. Ez az épület is ilyen, nagy végletek vannak: a Székely Góbéktól a Figuráig, a Szigligeti Színháztól az udvarhelyi és csíki színházig. Megfordultak már itt Karinthy-gyűrűs humoristák és Kossuth-díjas színészek is. Figyelnünk kell a teljes közösségre – vannak olyanok, akiket nem érdekel a magaskultúra, más igényekkel érkeznek hozzánk. Azt szeretnénk, ha mindenki otthon érezhetné itt magát.

– Nagyon nagy a programkínálatotok. Többször tapasztalható az is, hogy korosztálytól függetlenül látogatják az előadásokat.

– Vannak olyan előadások, amelyeket nekem is többször meg kell nézni, hogy megértsem, hogy elérjen engem is a darab üzenete. Nekünk nincs saját, önálló társulatunk, de amint említettem, az épület technikai berendezkedése sok mindenben kisegít. Amióta itt vagyok, nagyon sok jó együttműködésben volt részünk. Nem véletlen, hogy A dzsungel könyve című musicalt itt mutatták be, majd még tizenhét alkalommal csak itt volt látható a környéken ez az előadás. Közben az alatt a két hónap alatt nem volt másra lehetőségünk. De éppen ez a lényeg: nemcsak az anyagi vonzatát kell látni egyes dolgoknak, hiszen épp a főszezonban nem tudtuk kiadni a termet. Számunkra az volt a számottevő, hogy ezáltal segíthettünk a fiataloknak – a színdarabban különben alfalviak is szerepeltek, ez pedig egy külön büszkeség nekünk. Ez csak így tud működni, ha Gyergyói-medencében gondolkodunk.

Tavaly kezdtünk el moziként is működni, ami azt is jelenti, hogy több együttműködésünk van filmforgalmazó vállalkozásokkal, egyesületekkel, intézményekkel. Pozitív csalódás volt, amikor a Semmelweis filmet ötödszörre is teltházzal vetíthettük le.

Jelenjenek meg nálunk is, kötődjenek ehhez az épülethez. Így sikerült „megváltoztatni” a nőnapot és a különböző nemzeti ünnepeinket is. Tavaly a magyar kultúra napján először díjaztunk helyi fiatalt ennek keretében. Igyekszünk nagyobb hangsúlyt fektetni ezekre az alkalmakra, nemcsak koszorúzással, hanem különböző kulturális műsorokkal is.

– Mivel hangolódtok és készültök a téli időszakra?

– Novemberre sok kulturális műsorral készültünk, a táncszínházi előadástól kezdve egészen a humorestekig. Ez még az az időszak, amikor az advent nem kezdődött el. De a környék összes gólyabálját itt tartják. A december persze mindig az ünnepről szól. Lesz mikulásváró, különféle gyerekelőadások, gyerekkoncertek – ezek ingyenesek. Szilveszterre pedig jön a jókedv, a kabarék és a vígjátékok.