
Fotó: Magyari Lukács
Teltházas kulturális rendezvények, széles skálán mozgó programkínálat: a gyergyóalfalvi Petőfi Művelődési Központ a teljes Gyergyói-medence közönségét szólítja meg. A művelődési ház vezetőjével, György Botonddal a siker titkáról és a kultúrára való odafigyelés módjairól beszélgettünk.
2024. november 17., 14:562024. november 17., 14:56
2024. november 17., 15:062024. november 17., 15:06
– Emlékszem, hogy téged mindig is érdekelt a faluközösség élete, fejlődése. Már az iskolában a diákok képviselőjeként igyekeztél kialakítani egy jól és együttműködő társaságot. Honnan ered belőled ez a tenni akarás?
– Ha visszatekintek a saját életutamra, azt hiszem szépen látszik, hogy tudatosan próbálom építeni azt. Talán mindenki jobb akar lenni, biztonságot akar teremteni saját maga és a családja számára. Az, hogy idáig eljutottam, két dolognak is köszönhető. Egyrészt nyolcévesen mentem iskolába. Ez meghatározta a gyerekkorom elejét: volt bennem egy bizonyítási vágy. Folyamatosan kellett magyarázkodnom mindenkinek, hogy miért is maradtam vissza egy évet… Így folyton kerestem azt az utat, hogy miben vagyok jó. Később sikereket értem el szavalóversenyeken, a tanulmányi eredményeim is pozitívnak mutatkoztak.
Másrészt fontosnak tartom kiemelni, hogy kis közösségből jövünk. Ha Alfaluról beszélünk, akkor is, de Borzontot tekintve még inkább érvényes ez. Ha pedig kisközösségben vagyunk, több mindenben kell helyt állnunk. Visszagondolva a gyerekkoromra, minden velem egyidős ministrált, mindenki olvasott a templomban, és minden évben részesei voltunk a pásztorjátéknak is. Mivel kevesen voltunk, mindenkire szükség volt. Ha nem vagyunk ott, nem csinálja meg senki. Ez egy motiváció-forrás is. Lehetőségeket biztosított arra, hogy kibontakozhassunk különböző élethelyzetekben.
Fotó: Forrás: Petőfi Művelődési Központ
– Alapvetően háttéremberként tevékenykedem, de sokszor előre kell lépni ebből a szerepkörből, és mozgatórugóvá kell válni. Az, hogy engem humoristaként is ismernek, nagy kapcsolati tőként jelent. Nagyon sok olyan előadás volt látható ezen a színpadon, amit kizárólag csak itt, a Gyergyói-medencében lehetett megnézni. Ez annak is köszönhető, hogy én is sok helyen megfordultam, s ezáltal sikerült kialakítanom egy olyan kapcsolati hálót, amely segít abban, hogy olyan kulturális műsorokat tudjunk ide elhozni, amit jómagam is szívesen megnéznék. Jó időben érkeztem ide. Külső tényezőnek is köszönhető ez az alfalvi kulturális siker. Én akkor kerültem ebbe az épületbe, amikor kezdték fellazítani a járványügyi intézkedéseket. A pandémia elzárta az embereket a kulturális rendezvényektől, de közben egyre erősödött rá az igény. Eközben épült meg ez a színházterem, ami korábban rengeteg különböző funkciót is betöltött: volt, amikor moziterem volt, a mi diákkorunkban tornateremként működött. Az idekerülésemmel egyetemben egy olyan új épületet is átvehettünk, amelyik egy professzionális infrastruktúrával rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy
Sok olyan előadás volt már nálunk, hogy máshova nem fért volna be a helyi lehetőségek miatt.
Továbbá ehhez a nagy sikerhez az is hozzájárult, hogy a gyergyószentmiklósi művelődési ház, ami az egész térséget „lefedte”, több mint három éve felújítás alatt van. Így nekünk nemcsak Gyergyóalfaluban kell gondolkodni – a programjaink megmozgatják szinte az egész medencét. Nem nagyok a távolságok, a földrajzi adottságok lehetővé teszik, hogy öt-tíz perc alatt bárhonnan ideérjenek az érdeklődők.
Fotó: Magyari Lukács
A kulturális élet valahogy így épül fel: teret adunk azoknak, akik szeretnék kipróbálni magukat a különböző művészeti ágazatokban. Ez az épület is ilyen, nagy végletek vannak: a Székely Góbéktól a Figuráig, a Szigligeti Színháztól az udvarhelyi és csíki színházig. Megfordultak már itt Karinthy-gyűrűs humoristák és Kossuth-díjas színészek is. Figyelnünk kell a teljes közösségre – vannak olyanok, akiket nem érdekel a magaskultúra, más igényekkel érkeznek hozzánk. Azt szeretnénk, ha mindenki otthon érezhetné itt magát.
– Nagyon nagy a programkínálatotok. Többször tapasztalható az is, hogy korosztálytól függetlenül látogatják az előadásokat.
– Vannak olyan előadások, amelyeket nekem is többször meg kell nézni, hogy megértsem, hogy elérjen engem is a darab üzenete. Nekünk nincs saját, önálló társulatunk, de amint említettem, az épület technikai berendezkedése sok mindenben kisegít. Amióta itt vagyok, nagyon sok jó együttműködésben volt részünk. Nem véletlen, hogy A dzsungel könyve című musicalt itt mutatták be, majd még tizenhét alkalommal csak itt volt látható a környéken ez az előadás. Közben az alatt a két hónap alatt nem volt másra lehetőségünk. De éppen ez a lényeg: nemcsak az anyagi vonzatát kell látni egyes dolgoknak, hiszen épp a főszezonban nem tudtuk kiadni a termet. Számunkra az volt a számottevő, hogy ezáltal segíthettünk a fiataloknak – a színdarabban különben alfalviak is szerepeltek, ez pedig egy külön büszkeség nekünk. Ez csak így tud működni, ha Gyergyói-medencében gondolkodunk.
Fotó: Forrás: Petőfi Művelődési Központ
Tavaly kezdtünk el moziként is működni, ami azt is jelenti, hogy több együttműködésünk van filmforgalmazó vállalkozásokkal, egyesületekkel, intézményekkel. Pozitív csalódás volt, amikor a Semmelweis filmet ötödszörre is teltházzal vetíthettük le.
Fotó: Magyari Lukács
Jelenjenek meg nálunk is, kötődjenek ehhez az épülethez. Így sikerült „megváltoztatni” a nőnapot és a különböző nemzeti ünnepeinket is. Tavaly a magyar kultúra napján először díjaztunk helyi fiatalt ennek keretében. Igyekszünk nagyobb hangsúlyt fektetni ezekre az alkalmakra, nemcsak koszorúzással, hanem különböző kulturális műsorokkal is.
– Mivel hangolódtok és készültök a téli időszakra?
– Novemberre sok kulturális műsorral készültünk, a táncszínházi előadástól kezdve egészen a humorestekig. Ez még az az időszak, amikor az advent nem kezdődött el. De a környék összes gólyabálját itt tartják. A december persze mindig az ünnepről szól. Lesz mikulásváró, különféle gyerekelőadások, gyerekkoncertek – ezek ingyenesek. Szilveszterre pedig jön a jókedv, a kabarék és a vígjátékok.
A székely közösség múltjának és jelenének sokszínű, élő lenyomatát mutatná meg a Magyar Nemzeti Múzeum és a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet Székely Menyasszony című tárlata. A kiállítás kurátorával, Simonovics Ildikóval beszélgettünk.
A korai felmelegedés idén gyorsan felébresztette a természetet, az utóbbi évekhez képest szokatlanul hamar. A tavasz érkezése számtalan apró jelből kiolvasható, ilyenkor még finom, szinte észrevétlen változások árulkodnak róla.
Önfeledt szánkózásra, netán kivágott tüzifa vagy az elejtett vad hazaszállítására használhatták? A Csíki Székely Múzeumban a februári hónap tárgya egy lócsontból készült szántalp a 17. századból.
A gyerekek digitális lábnyoma sokszor már azelőtt formálódik, hogy ők maguk beleszólhatnának. Mit jelent a tudatos megosztás, hol húzódnak a határok, és hogyan védhetjük jobban gyermekeinket az online térben?
A reggeli olvasás ritkán kér többet pár nyugodt percnél. Egy joghurtos smoothie ilyenkor nemcsak ital, hanem kísérő: krémes, friss és pont elég könnyű ahhoz, hogy ne vonja el a figyelmet a történetről.
Közös miniévadot szervezett a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a Temesvári Állami Német Színház: február 5-8. között a két intézmény előadásait tűzték műsorra, és megtartották a Nemzeti Kisebbségi Színházak Csúcstalálkozóját is.
Reggelire egy igazi desszert, ebédre egy bűntudatmentes lasagne, végül pedig egy könnyed, friss saláta vacsorára. A jól ismert fogások újragondolva jelennek meg, úgy, hogy közben ízben és élményben sem kell kompromisszumot kötnünk.
A korhelyleves a nevét onnan kapta, hogy a mulatozások, lakomázások után jólesik a gyomornak ez a savanykás ízű étel.
A torma nem divatfűszer, nem is finomkodik – csíp, könnyeztet, mégis kihagyhatatlan. Ez a túlélőnövény a zsíros, téli ételek legjobb társa, amely egyszerre hordoz ízt, emléket és karaktert.
szóljon hozzá!