
Tóth Péter Lóránt Szászrégenben
Fotó: Tóth Péter Lóránt archívuma
Noha nyáron kevesebb előadása van, és ilyenkor igyekszik minél több időt a családjával tölteni, lassacskán készülődik az újabb (vers)vándorútjaira. A Szia, hogy vagy? sorozatunkban Tóth Péter Lóránttal beszélgettünk.
2025. augusztus 10., 13:152025. augusztus 10., 13:15
2025. augusztus 10., 13:162025. augusztus 10., 13:16
A Liget és a Székelyhon olvasói már bizonyára ismerik Tóth Péter Lóránt Radnóti-, Latinovits- és Pro Cultura Hungarica-díjas versmondót. A versvándornak is nevezett kunsztentmiklósi tanár több mint tíz éve vándorbotra cserélte a katedrát, hogy szerte a Kárpát-medencében rendhagyó irodalomórák és pódiumestek keretében meséljen a legnagyobb költőinkről, hogy batyujában elvigye a vers, az irodalom szeretetét a legkisebb településekre is. Erdélyben, Székelyföldön is többször volt alkalmunk találkozni vele, előadásairól, útjairól mindig szívesen mesélt nekünk. És olyan is volt, hogy – virtuálisan ugyan –, de elkísértük egyik-másik verszarándoklatára. Most pedig arra voltunk kíváncsiak: mivel tölti a nyarat?
Marosvécsen Radnóti történetét hallotta a közönség
Fotó: Tóth Péter Lóránt archívuma
Rendhagyó irodalomóra Gyimesbükkön
Fotó: Tóth Péter Lóránt archívuma
Nagyanyámtól hallottam először arról az emberről, aki a fenti sorokat írta: Márton Áronról, az Emberkatedrálisról. Nagyapám a székelykeresztúri Berde Mózes Unitárius Gimnáziumban érettségizett. Dédszüleim pedig a Máramaros vidékéről, Rettegről és Bethlenből települtek a mai Magyarországra. Hoztam otthonról egy olyan kíváncsiságot Erdély iránt, ami a mai napig tart, és amikor 2015-ben abbahagytam a tanítást, első versútjaim ide vezettek. Ezért is örültem annak a lehetőségnek, hogy a Lakiteleki Népfőiskola, és azon belül is Lezsák Sándor elnök úr támogatásával részt vehettem a Népfőiskola erdélyi szórványprogramjában” – meséli lelkesen.
Bátoson Arany és Petőfi barátságáról mesélt
Fotó: Tóth Péter Lóránt archívuma
Mint mondja, tavasszal a korábban már ismert helyszíneken kívül olyan helyekre is eljutott, ahol azelőtt még nem járt. Olyan szórványtelepüléseken lépett fel, ahol korábban nem volt ilyen jellegű irodalmi előadás: például a Maros-mentén Bátoson, Ratosnyán, vagy Zajzonban a Barcaságban. Meglátogatta a magyarfülpösi szórványkollégiumot, ahol a kisdiákoknak József Attiláról, Szent László király csodáiról, Petőfi és Arany barátságáról mesélt. Járt Szászrégenben, Marosvécsen, Marosfelfaluban, és a csíkszeredai Csángó Kollégiumban. A csángó gyerekekhez Gyimesbe személyesen is kiutazott: Gyimesközéplok, Gyimesfelsőlok, és Gyimesbükk diákjai és pedagógusai már ismerősként köszöntötték.
A Brassó melletti Négyfaluba is eljutottam. Előadásaimat a Lakiteleki Népfőiskolán kívül Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának munkatársai is segítették. Bízom benne, hogy ezek a verstalálkozások ősztől is folytatódnak. Most itthon vagyok, Kunszentmiklóson, és igyekszem a feleségemmel és a két kisfiammal minél több időt tölteni. De persze egy versvándor soha nem áll le teljesen: új szövegeket tanulok, és új előadásokat készítek” – zárja a beszélgetést, mi pedig nem faggatózunk tovább, mert tudjuk, gyorsan elröppen a nyár, de azért még búcsúzóul elmondjuk: várjuk vissza, ha újra vándorútra indul!
A kökény csókra húzza a szádat, megtudhatod, hogy pontosan miért is! Kevesebb kökényterméssel számolunk idén, de annál jobban becsüljük. Az alábbiakból kiderül, hogy gyümölcse mellett még milyen fontos szerepeket tölt be környezetünkben a jelenléte.
A Szárhegy 2025 kiállítás nem csupán alkotások gyűjteménye, inkább egy közös gondolkodás lenyomata a formáról, a fegyelemről és a szabadságról. Ahol a vonalak nemcsak húzások, hanem határátlépések is.
Dédnagyapánk, utolsó éveiben, ott lakott velünk egy udvaron. Furcsa, szigorú, magának való ember volt.
Libasült, újbor, és egy szent, akit a libák árultak el – Szent Márton legendája a jószívűségről, a bőségről és arról szól, hogy egy fél köpeny is elég lehet ahhoz, hogy melegséget vigyünk a világba.
A fiatalok és a hagyományok találkozására épít a 24. Csángó Napok Csíkszeredában. November 14–16. között kézműves-foglalkozások, előadások és táncház idézi meg a moldvai és gyimesi csángók élő kultúráját és közösségét.
A hordós savanyú káposzta vagy a muratura a vidékünkön mindenki számára ismert téli étel, ám a fermentálás módszere ennél sokkal tágabb, színesebb, ízesebb lehetőségeket rejt. Kurkó Stefániával beszélgettünk a fermentálás csodálatos világáról.
Márika néni története nem mese, mégis olyan, mintha az volna. Egy tengerész katona, egy fonóban szövődő szerelem és egy hetvenéves gyűrű, amely ma is őrzi két ember egyetértését – mert ahogy ő mondja: „Ha nincs egyetértés, semmi sincs.”
230 éve halt meg Zöld Péter, a madéfalvi veszedelem (1764) egyik kiemelkedő, vezető alakja. A Csíki Székely Múzeumban a novemberi hónap kiemelt tárgya a madéfalvi Zöld család családfáját ábrázoló dokumentum (Csíkpálfalva, 1842. november 28.).
Egyszerű, hétköznapi ebéd, de a köret újdonság lehet. Az édesburgonya édeskés ízét nem mindenki szereti, de aki igen, annak nagy kedvencévé válhat ez a fogás.
A tinóruk világa sokszor feledésbe merül, hiszen a legtöbb gombász szemében csak a vargányák számítanak értékes zsákmánynak. A vargányák is a tinóruk közé tartoznak, de vannak olyan tinóru gombáink is, amelyek nem vargányák.
szóljon hozzá!