
Tóth Péter Lóránt Szászrégenben
Fotó: Tóth Péter Lóránt archívuma
Noha nyáron kevesebb előadása van, és ilyenkor igyekszik minél több időt a családjával tölteni, lassacskán készülődik az újabb (vers)vándorútjaira. A Szia, hogy vagy? sorozatunkban Tóth Péter Lóránttal beszélgettünk.
2025. augusztus 10., 13:152025. augusztus 10., 13:15
2025. augusztus 10., 13:162025. augusztus 10., 13:16
A Liget és a Székelyhon olvasói már bizonyára ismerik Tóth Péter Lóránt Radnóti-, Latinovits- és Pro Cultura Hungarica-díjas versmondót. A versvándornak is nevezett kunsztentmiklósi tanár több mint tíz éve vándorbotra cserélte a katedrát, hogy szerte a Kárpát-medencében rendhagyó irodalomórák és pódiumestek keretében meséljen a legnagyobb költőinkről, hogy batyujában elvigye a vers, az irodalom szeretetét a legkisebb településekre is. Erdélyben, Székelyföldön is többször volt alkalmunk találkozni vele, előadásairól, útjairól mindig szívesen mesélt nekünk. És olyan is volt, hogy – virtuálisan ugyan –, de elkísértük egyik-másik verszarándoklatára. Most pedig arra voltunk kíváncsiak: mivel tölti a nyarat?
Marosvécsen Radnóti történetét hallotta a közönség
Fotó: Tóth Péter Lóránt archívuma
Rendhagyó irodalomóra Gyimesbükkön
Fotó: Tóth Péter Lóránt archívuma
Nagyanyámtól hallottam először arról az emberről, aki a fenti sorokat írta: Márton Áronról, az Emberkatedrálisról. Nagyapám a székelykeresztúri Berde Mózes Unitárius Gimnáziumban érettségizett. Dédszüleim pedig a Máramaros vidékéről, Rettegről és Bethlenből települtek a mai Magyarországra. Hoztam otthonról egy olyan kíváncsiságot Erdély iránt, ami a mai napig tart, és amikor 2015-ben abbahagytam a tanítást, első versútjaim ide vezettek. Ezért is örültem annak a lehetőségnek, hogy a Lakiteleki Népfőiskola, és azon belül is Lezsák Sándor elnök úr támogatásával részt vehettem a Népfőiskola erdélyi szórványprogramjában” – meséli lelkesen.
Bátoson Arany és Petőfi barátságáról mesélt
Fotó: Tóth Péter Lóránt archívuma
Mint mondja, tavasszal a korábban már ismert helyszíneken kívül olyan helyekre is eljutott, ahol azelőtt még nem járt. Olyan szórványtelepüléseken lépett fel, ahol korábban nem volt ilyen jellegű irodalmi előadás: például a Maros-mentén Bátoson, Ratosnyán, vagy Zajzonban a Barcaságban. Meglátogatta a magyarfülpösi szórványkollégiumot, ahol a kisdiákoknak József Attiláról, Szent László király csodáiról, Petőfi és Arany barátságáról mesélt. Járt Szászrégenben, Marosvécsen, Marosfelfaluban, és a csíkszeredai Csángó Kollégiumban. A csángó gyerekekhez Gyimesbe személyesen is kiutazott: Gyimesközéplok, Gyimesfelsőlok, és Gyimesbükk diákjai és pedagógusai már ismerősként köszöntötték.
A Brassó melletti Négyfaluba is eljutottam. Előadásaimat a Lakiteleki Népfőiskolán kívül Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának munkatársai is segítették. Bízom benne, hogy ezek a verstalálkozások ősztől is folytatódnak. Most itthon vagyok, Kunszentmiklóson, és igyekszem a feleségemmel és a két kisfiammal minél több időt tölteni. De persze egy versvándor soha nem áll le teljesen: új szövegeket tanulok, és új előadásokat készítek” – zárja a beszélgetést, mi pedig nem faggatózunk tovább, mert tudjuk, gyorsan elröppen a nyár, de azért még búcsúzóul elmondjuk: várjuk vissza, ha újra vándorútra indul!
Egy újévi bál, egy félresikerült isler, egy bezárt ajtó, és rengeteg közös ima – ezekből az apró pillanatokból áll össze Urszuly Árpád és Magdolna közös élete. 1956. november 25-én mondták ki az igent, és azóta is egymás mellett maradtak, békességben.
Az élő állat minősége, súlya, de a hús szerkezete is számít, a fűszereket apróra darálják vagy darabolják, aztán gyúrják, töltik, sütik és füstölik a kolbászt, majd jóízűen elfogyasztják. De mi alapján értékel a zsűri egy megmérettetésen?
A székely közösség múltjának és jelenének sokszínű, élő lenyomatát mutatná meg a Magyar Nemzeti Múzeum és a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet Székely Menyasszony című tárlata. A kiállítás kurátorával, Simonovics Ildikóval beszélgettünk.
A korai felmelegedés idén gyorsan felébresztette a természetet, az utóbbi évekhez képest szokatlanul hamar. A tavasz érkezése számtalan apró jelből kiolvasható, ilyenkor még finom, szinte észrevétlen változások árulkodnak róla.
Önfeledt szánkózásra, netán kivágott tüzifa vagy az elejtett vad hazaszállítására használhatták? A Csíki Székely Múzeumban a februári hónap tárgya egy lócsontból készült szántalp a 17. századból.
A gyerekek digitális lábnyoma sokszor már azelőtt formálódik, hogy ők maguk beleszólhatnának. Mit jelent a tudatos megosztás, hol húzódnak a határok, és hogyan védhetjük jobban gyermekeinket az online térben?
A reggeli olvasás ritkán kér többet pár nyugodt percnél. Egy joghurtos smoothie ilyenkor nemcsak ital, hanem kísérő: krémes, friss és pont elég könnyű ahhoz, hogy ne vonja el a figyelmet a történetről.
Közös miniévadot szervezett a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a Temesvári Állami Német Színház: február 5-8. között a két intézmény előadásait tűzték műsorra, és megtartották a Nemzeti Kisebbségi Színházak Csúcstalálkozóját is.
Reggelire egy igazi desszert, ebédre egy bűntudatmentes lasagne, végül pedig egy könnyed, friss saláta vacsorára. A jól ismert fogások újragondolva jelennek meg, úgy, hogy közben ízben és élményben sem kell kompromisszumot kötnünk.
szóljon hozzá!