
Komákul. Gál-Pál László és Fazakas László
Fotó: Gergely Imre
Az Orotvai komák – így ismerik a humoros előadásokat kedvelők az immár Szárhegyen élő Gál-Pál Lászlót és az Orotván maradt Fazakas Lászlót. Egyikük erdész, másikuk falugondnok, együtt pedig humoristák. Azt mondják, a nevettetés bevált terápia... elsősorban önmaguk számára.
2018. január 25., 15:002018. január 25., 15:00
2018. január 25., 15:382018. január 25., 15:38
Két Laci jött egyszerre szerkesztőségünkbe. Az időjárással indult a beszélgetés. Hideg van, erősített rá az egyikük, de annyira, hogy tegnap a felesége higanyt tett a levesbe, mert megkörmözött. Nevettettek, ez a kenyerük. Az orotvai gyermekkori barátok komák lettek, így lépnek rendszeresen a közönség elé. Megszokták a tapsot, a beszélgetésért is azt kérték cserébe.
„Néha még mi sem tudjuk, kik vagyunk, hogy mondhatnánk ezt el? Komák vagyunk, a valóságban is, s hogy ebben nehogy valaki kételkedhessen, színpadra állunk, hogy lássanak együtt” – így kezdődik a bemutatkozás. Azt is elmondják, hogy úgy megszokták az egymásnak támaszkodást, hogy amikor Gál-Pál László lakodalmas gazdát alakít, vigyáznia kell, hogy támaszték híján fel ne boruljon.
Hátulgombolós koruktól cimborák, s azóta él bennük a szereplési vágy is. Serdülőkorban, „amikor mindenféle viszketegség indul be az embernél”, kimentek a mezőre, hogy a teheneket hajtsák elé, s közben elképzelték, hogy a széltől lengetett fű a közönség, a fűszálaknak énekeltek. Ahogy mertek és tudtak, mert a két házasember visszatekintve a gyermekkorba bevallja, nagy nehézség volt mindkettőjüknek a szó. Gál-Pál beszédhibás volt, Fazakas pedig nem mert megszólalni.
Nem is tudják pontosan, huszonhárom vagy huszonnégy éve-e annak, hogy az alakuló orotvai műkedvelő színjátszócsoportban vállalták, hogy színdarabban szerepeljenek. „Jól kijöttünk egymással, gondoltuk, ennek kell legyen folytatása, hát kihagytunk vagy tíz évet” – mondja Gál-Pál. A változást egy felkérés hozta: Orotván a felújított kultúrház avatóünnepségére hívták, tartsanak előadást. „Újra összevertük a régi bandát, annyira, hogy csak ketten maradtunk.” Leosztották a munkát testvériesen, Gál-Pál lett a szövegíró, a mondandót pofozták, ami megmaradt, azon osztoztak.
Mára egy jó vastag könyv telne meg ezekkel a történetekkel, és amint mondják „ha egybe elő kellene adni, hat órán keresztül untatnánk a közönséget.”
A legelső poén az volt, amikor a szárhegyi ember vitte a disznót már harmadikszor búgatni. A szomszédja megkérdezte, s akkor most megállt-e a disznó? Az úgy megállt a csengettyűnél, hogy onnan aztán se elé, se hátra nem mozdult. Ez volt az őstörténet, melyet aztán rengeteg másik követett. Például az, hogy Orotván egy olyan nagy család volt, hogy a puliszkát kiborították, s mire a gőz felért a plafonba, az asztalról a puliszka el volt fogyva.
Annyira ismerik már egymás észjárását, hogy Gál-Pál szövegírás közben látja, komája hogyan fog reagálni rá. Van olyan, hogy improvizálnak, aztán megkeresik az útját, hogy visszakanyarodjanak a szövegükhöz. A mondandó mindig aktuális, a közönséghez igazított. Nem is engedik leoltani a villanyokat, hogy lássák, kik vannak a teremben, és az ő viselt dolgaikról is szót ejtsenek. „A legjobb viccek azok, amikor magunkat parodizáljuk. Az erdészről jó bőven lehet beszélni, a falugondnokról szintén, és a nézők szeretnek is csámcsogni rajta. Vagy valamelyik helybélit nézzük ki magunknak, aki érti a viccet. Olyan is van, hogy fel is kérnek, őket se hagyjuk ki a poénokból. Még nem kergettek meg a vicceink miatt, igaz, mindig előre megnézzük a menekülő útvonalat, a két deszkát örökké előre leverjük.”
Amikor civil foglalkozását végzi a két Laci, akkor is humorra gyanakszanak azok, akik őket ismerik. Egyáltalán nem bánják, mert számukra a humor feltöltődés, a hétvégi fellépés a hétköznapokhoz ad energiát. Egyre több településen ismerik fel, a Facebookon is sokan bejelölik őket.
Szüleik is beletörődtek, hogy két szakmájuk van a fiúknak, sőt, még büszkék is rájuk, azzal nyugtatják magukat, hogy ők komoly embert neveltek belőlük. A feleségekkel viszont, mondják pisolyogva, nagyon szépen kell bánniuk, hogy elengedjék a fellépésre. Amikor például bálban lépnek fel, az oldalbordákat is elviszik. „Olyankor visszafogottabbak vagyunk. A múltkor lakodalmas gazda voltam, de vendég is, a feleségem is ott volt. Én elfelejtettem, elkezdtem nyomatni az elképzelt szeretős történeteket, s
– mondja Gál-Pál, Fazakas pedig kiegészíti: „Az enyém az asszony csendesebb, otthon zsummog”, majd komája rátromfol: „Az enyém megmondja szemembe, s jól is esik. Az ihlet jó részét tőle veszem, mert amit ő kimond, azt érdemes leírni. Néha, mikor összeszólalkozunk, olyan válaszokat kapok, hogy azon érdemes röhögni, másként ki se tudnék mászni alóla.”
A disznóbúgatóstól a facebookos poénokig. Messzire jutottak
Fotó: Gergely Imre
Tényleg kell elengedés a feleségek részéről, hiszen farsangban minden hétvégéjük foglalt, bálokból nem hagyják ki őket sem ősszel, sem tavasszal, közben pedig vannak az előadások, Gál-Pál még külön utakon is jár lakodalmas gazdaként, illetve most, a Juhászlegényben is szerepet vállalt kondásként.
Az évek során változik a közönség, a poénok is alakultak. Azt mondják, egyszerre kellett haladniuk a technika fejlődésével, mert a facebookos, okostelefonos sztorik mennek most, az értetlenségek, amikor a régimódi ember beleesik a technika világába. Megmozdulnak erre a fiatalok, az idősek egyaránt. De mindig van helyük a rendőrvicceknek, a politikának, a visszásságoknak.
Rengeteg energiát igényel a darab írása, a betanulás, az előadások is időigényesek, főleg ha messzebbre kell utazni, de a nevettetés, a nézők reakciója rengeteg erőt, élményt is ad. Terápia, állítják, és ameddig igény lesz rá, addig folytatják. Azt ígérik, a csúcson abbahagyják, s amikor úgy érzik, elértek oda, szólnak. Azt is ígérik, az ő előadásaikban sosem lesz főszereplő a perverzitás. „Annak van egy bizonyos határa. Gyermekeink vannak, nem szeretem a csúnya vicceket, nem egy modern társadalom színpadára valók. Csak olyant mondok el, amit én is szívesen meghallgatok.” Ma ez a menő mindenhol, belátták, amikor egy humorfesztiválra neveztek be. Gál-Pál elmondja: „Ott szerették használni a nagyon trágár szöveget is, úgy látszik, ez a menő. Minket a közönség értékelt, a zsűri nem. Nekem olyan szempontból csalódás volt, hogy
Mi történik akkor, amikor egy könyvbemutatón nem az a kérdés, hogy „miről szól a kötet”, hanem az, hogy mit kezdünk azzal a világgal, amelyben megszületett? Király Zoltán új kötetének csíkszeredai bemutatója az irodalom határain túl vezetett.
Egy tál zabkása, joghurt, gyümölcs, vajas kenyér kakaóval, netán tojás baconnel? Te szoktál reggelizni? És ha igen, mit? Mutasd meg a reggelidet, és nyerj!
Új fejezetet nyit a NÉKED: megjelent a Sodor a szél, a zenekar első nagylemeze. A címadó dal videóklipje már látható, ami előrevetíti azt az irányt, amerre az erdélyi zenekar a következő időszakban halad.
A téli, vastag hótakarónak sokféle szerepe van a természetben. Közismert a szigetelő hatása, de számos más, kevésbé ismert tulajdonsága is van. A havas táj gyakran mozdulatlannak tűnik, azonban csendes, de kemény küzdelem zajlik a túlélésért.
A spór nemcsak meleget adott, hanem valami mást is. A mindennapok folytonosságát jelezte. Azt, hogy ma is lesz étel, ma is melegszünk. Ma is élünk.
Noha a tatár beefsteak számos helyen szerepel az étlapon, sokan mégsem merik kérni, ugyanis ódzkodnak a nyers hústól. Viszont jól elkészítve semmilyen gondot nem okozhat, ráadásul annyira különleges, hogy egyszer mindenkinek megéri kipróbálnia.
Mit tehetnek azok a szülők, akik napi szinten azzal szembesülnek, hogy nem ismerik a gyermekük online világát? És mit tehetnekEgy új, rövidfilmes sorozat erre keres gyakorlati, ítélkezésmentes válaszokat.
Egy jó könyv mellé néha nem kell több, mint egy jól megválasztott ital. Ezúttal a gyömbér és a citrom kerül a csészébe.
Ez a napi menü azoknak szól, akik szeretnek jól enni, de nem akarnak egész nap a konyhában sürgölődni. Gyors, mégis átgondolt fogások, amelyek simán megállják a helyüket egy hétköznapon, de nem hatnak „diétásnak”.
Mit eszik egy zenekar, ha turnéra indul? A Titánnál gulyás rotyog, retró szendvics kerül a tányérra, és néha szalonna menti meg a napot. Turnékonyhás interjúnkban ételről, szokásokról és túlélési praktikákról mesélnek a zenekar tagjai.
szóljon hozzá!