Hirdetés
Hirdetés

Megmaradnak maradinak. Kimaradnak a trágárságokból az Orotvai komák

Komákul. Gál-Pál László és Fazakas László •  Fotó: Gergely Imre

Komákul. Gál-Pál László és Fazakas László

Fotó: Gergely Imre

Az Orotvai komák – így ismerik a humoros előadásokat kedvelők az immár Szárhegyen élő Gál-Pál Lászlót és az Orotván maradt Fazakas Lászlót. Egyikük erdész, másikuk falugondnok, együtt pedig humoristák. Azt mondják, a nevettetés bevált terápia... elsősorban önmaguk számára.

Balázs Katalin

2018. január 25., 15:002018. január 25., 15:00

2018. január 25., 15:382018. január 25., 15:38

Két Laci jött egyszerre szerkesztőségünkbe. Az időjárással indult a beszélgetés. Hideg van, erősített rá az egyikük, de annyira, hogy tegnap a felesége higanyt tett a levesbe, mert megkörmözött. Nevettettek, ez a kenyerük. Az orotvai gyermekkori barátok komák lettek, így lépnek rendszeresen a közönség elé. Megszokták a tapsot, a beszélgetésért is azt kérték cserébe.

Egyik nem tudott, másik nem mert szólni

„Néha még mi sem tudjuk, kik vagyunk, hogy mondhatnánk ezt el? Komák vagyunk, a valóságban is, s hogy ebben nehogy valaki kételkedhessen, színpadra állunk, hogy lássanak együtt” – így kezdődik a bemutatkozás. Azt is elmondják, hogy úgy megszokták az egymásnak támaszkodást, hogy amikor Gál-Pál László lakodalmas gazdát alakít, vigyáznia kell, hogy támaszték híján fel ne boruljon.

Hirdetés

Hátulgombolós koruktól cimborák, s azóta él bennük a szereplési vágy is. Serdülőkorban, „amikor mindenféle viszketegség indul be az embernél”, kimentek a mezőre, hogy a teheneket hajtsák elé, s közben elképzelték, hogy a széltől lengetett fű a közönség, a fűszálaknak énekeltek. Ahogy mertek és tudtak, mert a két házasember visszatekintve a gyermekkorba bevallja, nagy nehézség volt mindkettőjüknek a szó. Gál-Pál beszédhibás volt, Fazakas pedig nem mert megszólalni.

Idézet
„Annyi volt a különbség köztünk, hogy én nem tudtam, s komám nem mert beszélni. Aztán a gyakorlás, s mi egymást kigyógyítottuk ebből a nyavalyánkból.”

Összeverték a régi bandát, ketten maradtak

Nem is tudják pontosan, huszonhárom vagy huszonnégy éve-e annak, hogy az alakuló orotvai műkedvelő színjátszócsoportban vállalták, hogy színdarabban szerepeljenek. „Jól kijöttünk egymással, gondoltuk, ennek kell legyen folytatása, hát kihagytunk vagy tíz évet” – mondja Gál-Pál. A változást egy felkérés hozta: Orotván a felújított kultúrház avatóünnepségére hívták, tartsanak előadást. „Újra összevertük a régi bandát, annyira, hogy csak ketten maradtunk.” Leosztották a munkát testvériesen, Gál-Pál lett a szövegíró, a mondandót pofozták, ami megmaradt, azon osztoztak.

A szövegeken sem kellett sokat töprengeniük: már jó ideje jegyezgették az orotvai, szárhegyi elszólásokat, humoros történeteket, feledésbe merülő vicceket, azokból állt össze az első darab, és látták, hogy tetszik a közönségnek, hát még többet gyűjtöttek.

Mára egy jó vastag könyv telne meg ezekkel a történetekkel, és amint mondják „ha egybe elő kellene adni, hat órán keresztül untatnánk a közönséget.”

A legelső poén az volt, amikor a szárhegyi ember vitte a disznót már harmadikszor búgatni. A szomszédja megkérdezte, s akkor most megállt-e a disznó? Az úgy megállt a csengettyűnél, hogy onnan aztán se elé, se hátra nem mozdult. Ez volt az őstörténet, melyet aztán rengeteg másik követett. Például az, hogy Orotván egy olyan nagy család volt, hogy a puliszkát kiborították, s mire a gőz felért a plafonba, az asztalról a puliszka el volt fogyva.

Előre keresnek menekülő útvonalat

Annyira ismerik már egymás észjárását, hogy Gál-Pál szövegírás közben látja, komája hogyan fog reagálni rá. Van olyan, hogy improvizálnak, aztán megkeresik az útját, hogy visszakanyarodjanak a szövegükhöz. A mondandó mindig aktuális, a közönséghez igazított. Nem is engedik leoltani a villanyokat, hogy lássák, kik vannak a teremben, és az ő viselt dolgaikról is szót ejtsenek. „A legjobb viccek azok, amikor magunkat parodizáljuk. Az erdészről jó bőven lehet beszélni, a falugondnokról szintén, és a nézők szeretnek is csámcsogni rajta. Vagy valamelyik helybélit nézzük ki magunknak, aki érti a viccet. Olyan is van, hogy fel is kérnek, őket se hagyjuk ki a poénokból. Még nem kergettek meg a vicceink miatt, igaz, mindig előre megnézzük a menekülő útvonalat, a két deszkát örökké előre leverjük.”

Feleségtől jön az ihlet

Amikor civil foglalkozását végzi a két Laci, akkor is humorra gyanakszanak azok, akik őket ismerik. Egyáltalán nem bánják, mert számukra a humor feltöltődés, a hétvégi fellépés a hétköznapokhoz ad energiát. Egyre több településen ismerik fel, a Facebookon is sokan bejelölik őket.

Az erdész azt mondja, csodálkozott egy ideig a közkedveltségén, de rájött, csak a humor kell legyen az oka, mert tűzifával ma már nem olyan könnyű kiszolgálni az embereket.

Szüleik is beletörődtek, hogy két szakmájuk van a fiúknak, sőt, még büszkék is rájuk, azzal nyugtatják magukat, hogy ők komoly embert neveltek belőlük. A feleségekkel viszont, mondják pisolyogva, nagyon szépen kell bánniuk, hogy elengedjék a fellépésre. Amikor például bálban lépnek fel, az oldalbordákat is elviszik. „Olyankor visszafogottabbak vagyunk. A múltkor lakodalmas gazda voltam, de vendég is, a feleségem is ott volt. Én elfelejtettem, elkezdtem nyomatni az elképzelt szeretős történeteket, s

Idézet
mikor a feleségemre néztem, még a lakodalom hangulata is megváltozott, nem csak az enyém”

– mondja Gál-Pál, Fazakas pedig kiegészíti: „Az enyém az asszony csendesebb, otthon zsummog”, majd komája rátromfol: „Az enyém megmondja szemembe, s jól is esik. Az ihlet jó részét tőle veszem, mert amit ő kimond, azt érdemes leírni. Néha, mikor összeszólalkozunk, olyan válaszokat kapok, hogy azon érdemes röhögni, másként ki se tudnék mászni alóla.”

A disznóbúgatóstól a facebookos poénokig. Messzire jutottak •  Fotó: Gergely Imre Galéria

A disznóbúgatóstól a facebookos poénokig. Messzire jutottak

Fotó: Gergely Imre

Tényleg kell elengedés a feleségek részéről, hiszen farsangban minden hétvégéjük foglalt, bálokból nem hagyják ki őket sem ősszel, sem tavasszal, közben pedig vannak az előadások, Gál-Pál még külön utakon is jár lakodalmas gazdaként, illetve most, a Juhászlegényben is szerepet vállalt kondásként.

Csak azt mondja, amit ő is meghallgatna

Az évek során változik a közönség, a poénok is alakultak. Azt mondják, egyszerre kellett haladniuk a technika fejlődésével, mert a facebookos, okostelefonos sztorik mennek most, az értetlenségek, amikor a régimódi ember beleesik a technika világába. Megmozdulnak erre a fiatalok, az idősek egyaránt. De mindig van helyük a rendőrvicceknek, a politikának, a visszásságoknak.

Idézet
„Szeretik, ha arról szólunk, amit amúgy mindenki elbeszél egymással, csendesen, mert mi színpadra visszük, hangosan kimondjuk.”

Rengeteg energiát igényel a darab írása, a betanulás, az előadások is időigényesek, főleg ha messzebbre kell utazni, de a nevettetés, a nézők reakciója rengeteg erőt, élményt is ad. Terápia, állítják, és ameddig igény lesz rá, addig folytatják. Azt ígérik, a csúcson abbahagyják, s amikor úgy érzik, elértek oda, szólnak. Azt is ígérik, az ő előadásaikban sosem lesz főszereplő a perverzitás. „Annak van egy bizonyos határa. Gyermekeink vannak, nem szeretem a csúnya vicceket, nem egy modern társadalom színpadára valók. Csak olyant mondok el, amit én is szívesen meghallgatok.” Ma ez a menő mindenhol, belátták, amikor egy humorfesztiválra neveztek be. Gál-Pál elmondja: „Ott szerették használni a nagyon trágár szöveget is, úgy látszik, ez a menő. Minket a közönség értékelt, a zsűri nem. Nekem olyan szempontból csalódás volt, hogy

addig azt hittem, nem baj, ha az ember nem használ csúnya szavakat. Úgy látszik, maradiak vagyunk. De immár azok is maradunk.”

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. április 17., péntek

Hétköznapi eszem-iszom

Képzőművészeti gasztrosorozatunkban ezúttal olyan alkotásokat választottunk, melyek sokak számára ismerősek lehetnek – különösen azoknak, akik érték a ’70-es, ’80-as éveket.

Hétköznapi eszem-iszom
Hétköznapi eszem-iszom
2026. április 17., péntek

Hétköznapi eszem-iszom

Hirdetés
2026. április 16., csütörtök

Az emlékezet rétegei – magyar alkotók a holokausztról

Április 16-a 2001 óta a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja. 1944-ben ezen a napon indult a gettósítás Északkelet-Magyarországon és Kárpátalján – a tragédia lenyomatai ma is ott élnek a lelkekben és a művészetben.

Az emlékezet rétegei – magyar alkotók a holokausztról
2026. április 16., csütörtök

Táncra kér Csíkszereda – amikor a ritmus közösséget teremt

Április 23–29. között a Táncvilágnap Csíkszereda rendezvénysorozat pezsdíti fel a várost: előadások, workshopok, közösségi tánc és meglepetések várják az érdeklődőket, lelkes szervezők összefogásával.

Táncra kér Csíkszereda – amikor a ritmus közösséget teremt
2026. április 16., csütörtök

„Komlójövések” és kucsmagombák begyűjtésének ideje

A tavaszi csapadék áldása még mindig tart, kucsmagombák után kutatunk továbbra is – a hegyes kucsmagombák ritkább találatnak számítanak. Gombás ételekhez jól társítható ehető vadnövény a vadkomló, zsenge hajtásai begyűjtésének most van az ideje.

„Komlójövések” és kucsmagombák begyűjtésének ideje
Hirdetés
2026. április 15., szerda

Gyermekalkotások, színdarab és ősbemutató – A hit arcai

Gyermekek személyes hitélményei, díjnyertes színdarab és egy megrendítő dokumentumfilm találkozik A hit arcai című rendezvényen, amely pénteken egész napos kulturális és lelki programot kínál Csíkszentsimonban.

Gyermekalkotások, színdarab és ősbemutató – A hit arcai
2026. április 15., szerda

Hagymás tört burgonya – videó

Egyszerű, laktató, és szinte bármilyen sült hús vagy pörkölt mellé tökéletesen illik a hagymás tört burgonya.

Hagymás tört burgonya – videó
Hagymás tört burgonya – videó
2026. április 15., szerda

Hagymás tört burgonya – videó

2026. április 14., kedd

Ferencz Imre: Száz

Elhatároztam,
hogy százéves koromban
kiadatok egy verseskönyvet,
száz válogatott versemmel...

Ferencz Imre: Száz
Ferencz Imre: Száz
2026. április 14., kedd

Ferencz Imre: Száz

Hirdetés
2026. április 14., kedd

A tavasz hírnöke a tányéron: ezért több mint egyszerű zöldség a hónapos retek

A hónapos retek a tavasz egyik első, roppanós jelképe: nemcsak friss ízt visz az étrendbe, hanem élénkíti az emésztést, és a legegyszerűbb fogásoktól a kreatív konyhai megoldásokig sokféleképpen felhasználható.

A tavasz hírnöke a tányéron: ezért több mint egyszerű zöldség a hónapos retek
2026. április 13., hétfő

Múzeumi sztorik: Nyúzókés Cibrefalváról

Egy késő középkori nyúzókést választottak az áprilisi hónap tárgyának a Csíki Székely Múzeumban. A kés 2025-ben, az újrakezdett Csíkszentmihályi – Cibrefalvi régészeti kutatások során került felszínre.

Múzeumi sztorik: Nyúzókés Cibrefalváról
Múzeumi sztorik: Nyúzókés Cibrefalváról
2026. április 13., hétfő

Múzeumi sztorik: Nyúzókés Cibrefalváról

2026. április 13., hétfő

Füge újragondolva: a természet édes ajándéka

Az egyik legrégebbi kultúrnövény nemcsak különleges ízével, hanem sokoldalú felhasználhatóságával is kiemelkedik. A füge egyszerű, mégis izgalmas módokon tehető a mindennapi étkezések részévé. Most ezt járjuk körül.

Füge újragondolva: a természet édes ajándéka
Hirdetés