Hirdetés
Hirdetés

Megmaradnak maradinak. Kimaradnak a trágárságokból az Orotvai komák

Komákul. Gál-Pál László és Fazakas László •  Fotó: Gergely Imre

Komákul. Gál-Pál László és Fazakas László

Fotó: Gergely Imre

Az Orotvai komák – így ismerik a humoros előadásokat kedvelők az immár Szárhegyen élő Gál-Pál Lászlót és az Orotván maradt Fazakas Lászlót. Egyikük erdész, másikuk falugondnok, együtt pedig humoristák. Azt mondják, a nevettetés bevált terápia... elsősorban önmaguk számára.

Balázs Katalin

2018. január 25., 15:002018. január 25., 15:00

2018. január 25., 15:382018. január 25., 15:38

Két Laci jött egyszerre szerkesztőségünkbe. Az időjárással indult a beszélgetés. Hideg van, erősített rá az egyikük, de annyira, hogy tegnap a felesége higanyt tett a levesbe, mert megkörmözött. Nevettettek, ez a kenyerük. Az orotvai gyermekkori barátok komák lettek, így lépnek rendszeresen a közönség elé. Megszokták a tapsot, a beszélgetésért is azt kérték cserébe.

Egyik nem tudott, másik nem mert szólni

„Néha még mi sem tudjuk, kik vagyunk, hogy mondhatnánk ezt el? Komák vagyunk, a valóságban is, s hogy ebben nehogy valaki kételkedhessen, színpadra állunk, hogy lássanak együtt” – így kezdődik a bemutatkozás. Azt is elmondják, hogy úgy megszokták az egymásnak támaszkodást, hogy amikor Gál-Pál László lakodalmas gazdát alakít, vigyáznia kell, hogy támaszték híján fel ne boruljon.

Hirdetés

Hátulgombolós koruktól cimborák, s azóta él bennük a szereplési vágy is. Serdülőkorban, „amikor mindenféle viszketegség indul be az embernél”, kimentek a mezőre, hogy a teheneket hajtsák elé, s közben elképzelték, hogy a széltől lengetett fű a közönség, a fűszálaknak énekeltek. Ahogy mertek és tudtak, mert a két házasember visszatekintve a gyermekkorba bevallja, nagy nehézség volt mindkettőjüknek a szó. Gál-Pál beszédhibás volt, Fazakas pedig nem mert megszólalni.

Idézet
„Annyi volt a különbség köztünk, hogy én nem tudtam, s komám nem mert beszélni. Aztán a gyakorlás, s mi egymást kigyógyítottuk ebből a nyavalyánkból.”

Összeverték a régi bandát, ketten maradtak

Nem is tudják pontosan, huszonhárom vagy huszonnégy éve-e annak, hogy az alakuló orotvai műkedvelő színjátszócsoportban vállalták, hogy színdarabban szerepeljenek. „Jól kijöttünk egymással, gondoltuk, ennek kell legyen folytatása, hát kihagytunk vagy tíz évet” – mondja Gál-Pál. A változást egy felkérés hozta: Orotván a felújított kultúrház avatóünnepségére hívták, tartsanak előadást. „Újra összevertük a régi bandát, annyira, hogy csak ketten maradtunk.” Leosztották a munkát testvériesen, Gál-Pál lett a szövegíró, a mondandót pofozták, ami megmaradt, azon osztoztak.

A szövegeken sem kellett sokat töprengeniük: már jó ideje jegyezgették az orotvai, szárhegyi elszólásokat, humoros történeteket, feledésbe merülő vicceket, azokból állt össze az első darab, és látták, hogy tetszik a közönségnek, hát még többet gyűjtöttek.

Mára egy jó vastag könyv telne meg ezekkel a történetekkel, és amint mondják „ha egybe elő kellene adni, hat órán keresztül untatnánk a közönséget.”

A legelső poén az volt, amikor a szárhegyi ember vitte a disznót már harmadikszor búgatni. A szomszédja megkérdezte, s akkor most megállt-e a disznó? Az úgy megállt a csengettyűnél, hogy onnan aztán se elé, se hátra nem mozdult. Ez volt az őstörténet, melyet aztán rengeteg másik követett. Például az, hogy Orotván egy olyan nagy család volt, hogy a puliszkát kiborították, s mire a gőz felért a plafonba, az asztalról a puliszka el volt fogyva.

Előre keresnek menekülő útvonalat

Annyira ismerik már egymás észjárását, hogy Gál-Pál szövegírás közben látja, komája hogyan fog reagálni rá. Van olyan, hogy improvizálnak, aztán megkeresik az útját, hogy visszakanyarodjanak a szövegükhöz. A mondandó mindig aktuális, a közönséghez igazított. Nem is engedik leoltani a villanyokat, hogy lássák, kik vannak a teremben, és az ő viselt dolgaikról is szót ejtsenek. „A legjobb viccek azok, amikor magunkat parodizáljuk. Az erdészről jó bőven lehet beszélni, a falugondnokról szintén, és a nézők szeretnek is csámcsogni rajta. Vagy valamelyik helybélit nézzük ki magunknak, aki érti a viccet. Olyan is van, hogy fel is kérnek, őket se hagyjuk ki a poénokból. Még nem kergettek meg a vicceink miatt, igaz, mindig előre megnézzük a menekülő útvonalat, a két deszkát örökké előre leverjük.”

Feleségtől jön az ihlet

Amikor civil foglalkozását végzi a két Laci, akkor is humorra gyanakszanak azok, akik őket ismerik. Egyáltalán nem bánják, mert számukra a humor feltöltődés, a hétvégi fellépés a hétköznapokhoz ad energiát. Egyre több településen ismerik fel, a Facebookon is sokan bejelölik őket.

Az erdész azt mondja, csodálkozott egy ideig a közkedveltségén, de rájött, csak a humor kell legyen az oka, mert tűzifával ma már nem olyan könnyű kiszolgálni az embereket.

Szüleik is beletörődtek, hogy két szakmájuk van a fiúknak, sőt, még büszkék is rájuk, azzal nyugtatják magukat, hogy ők komoly embert neveltek belőlük. A feleségekkel viszont, mondják pisolyogva, nagyon szépen kell bánniuk, hogy elengedjék a fellépésre. Amikor például bálban lépnek fel, az oldalbordákat is elviszik. „Olyankor visszafogottabbak vagyunk. A múltkor lakodalmas gazda voltam, de vendég is, a feleségem is ott volt. Én elfelejtettem, elkezdtem nyomatni az elképzelt szeretős történeteket, s

Idézet
mikor a feleségemre néztem, még a lakodalom hangulata is megváltozott, nem csak az enyém”

– mondja Gál-Pál, Fazakas pedig kiegészíti: „Az enyém az asszony csendesebb, otthon zsummog”, majd komája rátromfol: „Az enyém megmondja szemembe, s jól is esik. Az ihlet jó részét tőle veszem, mert amit ő kimond, azt érdemes leírni. Néha, mikor összeszólalkozunk, olyan válaszokat kapok, hogy azon érdemes röhögni, másként ki se tudnék mászni alóla.”

A disznóbúgatóstól a facebookos poénokig. Messzire jutottak •  Fotó: Gergely Imre Galéria

A disznóbúgatóstól a facebookos poénokig. Messzire jutottak

Fotó: Gergely Imre

Tényleg kell elengedés a feleségek részéről, hiszen farsangban minden hétvégéjük foglalt, bálokból nem hagyják ki őket sem ősszel, sem tavasszal, közben pedig vannak az előadások, Gál-Pál még külön utakon is jár lakodalmas gazdaként, illetve most, a Juhászlegényben is szerepet vállalt kondásként.

Csak azt mondja, amit ő is meghallgatna

Az évek során változik a közönség, a poénok is alakultak. Azt mondják, egyszerre kellett haladniuk a technika fejlődésével, mert a facebookos, okostelefonos sztorik mennek most, az értetlenségek, amikor a régimódi ember beleesik a technika világába. Megmozdulnak erre a fiatalok, az idősek egyaránt. De mindig van helyük a rendőrvicceknek, a politikának, a visszásságoknak.

Idézet
„Szeretik, ha arról szólunk, amit amúgy mindenki elbeszél egymással, csendesen, mert mi színpadra visszük, hangosan kimondjuk.”

Rengeteg energiát igényel a darab írása, a betanulás, az előadások is időigényesek, főleg ha messzebbre kell utazni, de a nevettetés, a nézők reakciója rengeteg erőt, élményt is ad. Terápia, állítják, és ameddig igény lesz rá, addig folytatják. Azt ígérik, a csúcson abbahagyják, s amikor úgy érzik, elértek oda, szólnak. Azt is ígérik, az ő előadásaikban sosem lesz főszereplő a perverzitás. „Annak van egy bizonyos határa. Gyermekeink vannak, nem szeretem a csúnya vicceket, nem egy modern társadalom színpadára valók. Csak olyant mondok el, amit én is szívesen meghallgatok.” Ma ez a menő mindenhol, belátták, amikor egy humorfesztiválra neveztek be. Gál-Pál elmondja: „Ott szerették használni a nagyon trágár szöveget is, úgy látszik, ez a menő. Minket a közönség értékelt, a zsűri nem. Nekem olyan szempontból csalódás volt, hogy

addig azt hittem, nem baj, ha az ember nem használ csúnya szavakat. Úgy látszik, maradiak vagyunk. De immár azok is maradunk.”

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. február 22., vasárnap

Amikor Telebuga eltévedt Erdélyben – és más elfeledett magyar diadalok

Valóban mindig a vesztes oldalon álltunk? Egy tavaly megjelent kötet elfeledett magyar győzelmeket idéz fel Erdélytől Itáliáig, a tatárjárástól 1944-ig. Udvardy Zoltán szerint nem a múltunk gyenge – csak nem tanították meg rendesen.

Amikor Telebuga eltévedt Erdélyben – és más elfeledett magyar diadalok
Hirdetés
2026. február 20., péntek

Siklódy Ferenc: a munkáidról kell tudjál mesélni | Jelenlét

Nemcsak a hagyományos grafikai műfajok mestere, hanem a kortárs kifejezésmódokkal is bátran kísérletező alkotó. A Jelenlét első műsorában Túros Eszter művészettörténész Siklódy Ferenc grafikussal beszélgetett.

Siklódy Ferenc: a munkáidról kell tudjál mesélni | Jelenlét
2026. február 20., péntek

Gyors és egyszerű mandulás kiflik

Gyors és egyszerű keksz készült A pszichológus konyhájában: a csokiba mártott kiflicskék az év bármely időszakában sikert aratnak.

Gyors és egyszerű mandulás kiflik
Gyors és egyszerű mandulás kiflik
2026. február 20., péntek

Gyors és egyszerű mandulás kiflik

2026. február 19., csütörtök

Jön az Ineffable új nagylemeze: Shakespeare-szonettek, ahogy még nem hallottuk

Újabb nagylemezen dolgoznak az Ineffable tagjai: Shakespeare-szonetteket zenésítenek meg különböző stílusokban. A tíz éve alakult formáció pályafutását követtük az évek során – most az elmúlt időszakról beszélgettünk a zenekar menedzserével.

Jön az Ineffable új nagylemeze: Shakespeare-szonettek, ahogy még nem hallottuk
Hirdetés
2026. február 19., csütörtök

A tavaszra várva

Újra télies arcát mutatja vidékünk, de a hótakaró alatt már ott rejtőznek a tavasz első hírnökei. Csak egy kis türelemre van szükség, és a fagyos napokat lassan felváltja az enyhülés.

A tavaszra várva
A tavaszra várva
2026. február 19., csütörtök

A tavaszra várva

2026. február 18., szerda

Két világ között – Az arany ember mint a belső megosztottság regénye

Mi emelheti ki Az arany embert az ajánlott olvasmányok sorából? Ha nem romantikus kalandként, hanem a meghasadás történeteként olvassuk: önkéntes izolációról, kettős identitásról, és egy érzelmileg zárt férfi döntésképtelenségéről szóló regényként.

Két világ között – Az arany ember mint a belső megosztottság regénye
2026. február 17., kedd

Üres gyomorral, tele szívvel – Solyom Bernadett turnékonyha-titkai

Az X-Faktor 11. évadának győztese, a 21 éves Solyom Bernadett nem lakik jól koncertnapon – inkább az adrenalin fűti. Kekszmorzsás csoki, mentolos cukorka és egy jó koncert utáni gyorsétterem: így néz ki nála egy igazi turnénap.

Üres gyomorral, tele szívvel – Solyom Bernadett turnékonyha-titkai
Hirdetés
2026. február 16., hétfő

Dió újragondolva: nemcsak bejglibe való, hanem a sós ételek titkos összetevője is

A dió nem csupán sütemények alapanyaga: sós krémekben, tésztákban, salátákban és mártásokban is megállja a helyét. Értékes tápanyagforrás, gazdag hagyomány és nemzetközi konyhák izgalmas receptjei kapcsolódnak hozzá.

Dió újragondolva: nemcsak bejglibe való, hanem a sós ételek titkos összetevője is
2026. február 15., vasárnap

A Bálint-napi rózsacsokor útja

A szerelmesek napján szinte kötelező a virág. Ezt diktálja a globális marketingpiac, és már-már azt hisszük, ha ilyenkor nem kapunk bár egy szál rózsát, akkor nem is szeretnek igazán. De tudjuk-e valójában, hogy az a szál rózsa milyen utat jár be?

A Bálint-napi rózsacsokor útja
A Bálint-napi rózsacsokor útja
2026. február 15., vasárnap

A Bálint-napi rózsacsokor útja

2026. február 14., szombat

Székely Menyasszony: negyven év után beteljesült álom

Nem hiszel a csodákban? Akkor ismerd meg Zsuzsi és Levente történetét, akik életük romjain újra egymásra találtak, és végül valóra váltották tinédzserkori álmukat.

Székely Menyasszony: negyven év után beteljesült álom
Hirdetés