Magyar filmnapok Csíkszeredában: a megrázó dokumentumfilmtől az erdélyi nagyasszony-portréig

És hogy mennyire megrázó az Andreáék életéről szóló, mintegy öt éven keresztül forgatott dokumentumfilm? Annyira, hogy

Mint elhangzott, a nézőtéren is ülnek Andreáékhoz hasonló áldozatok, és ha a filmnek köszönhetően egy áldozat is úgy dönt, hogy megpróbál kilépni ebből a szerepből és segítséget kér, már megérte elkészíteni az alkotást. Püsök Botond alkotása egy megfigyelői dokumumentumfilm Andrea és két gyereke életéről egy meg nem nevezett erdélyi faluban. Miután Andrea élettársáról kiderül, hogy szexuálisan zaklatta a lányát, hosszas folyamatot követően börtönbe kerül, azonban jó magaviselet miatt három év után szabadul. Ezt az időszakot dolgozza fel a dokumentumfilm, vagyis hogy

Nem könnyű néznivaló, főként amiatt sem, hogy gyakorlatilag „nálunk” történt ez az eset, és még ki tudja hány hasonló helyzet van manapság, ami ki sem derül… Andrea és két gyerekének történetét a falu lakóinak megszólalásai teszik még borzasztóbbá, hiszen arc és név nélkül mondják el, hogy mit gondolnak erről a helyzetről, sőt

Az 1956-os forradalom és az 1990-es „jelen” párhuzamba állításával a készítők teljes egészében kidomborítják Antall József személyiségét, motivációit, lényegében egy teljesen makulátlan, pozitív karakterként mutatják be, míg a másik oldalon Göncz Árpádot látjuk, aki már nem ennyire „fehér” az őt a háttérből irányító politikai párt, és a megkérdőjelezhető döntései miatt. Lényegében ez is egy politikai kurzusfilm, ami a nem is olyan régmúltat próbálja közelebb hozni a nézőkhöz. Köbli Norbert ezúttal is korrekt forgatókönyvet írt, Tősér Ádám pedig egy elfogadható filmet rendezett belőle, ami ugyan nem váltja meg a világot, de

A meglehetősen szürreális és váratlan fordulatokban gazdag történet végig feszült tud maradni, és a közel kétórás játékideje ellenére sem érződik elnyújtottnak a jól megírt forgatókönyvnek és a határozott rendezői víziónak köszönhetően. Deák Kristóf ezzel a filmjével is megmutatta, hogy igazán különleges filmrendező, akinek az újabb filmterveit érdemes felkarolni az Oscar-diadalon is túl, hiszen napjaink egyik legtehetségesebb fiatal magyar rendezője. Mi már kíváncsian várjuk, hogy mivel rukkol elő a legközelebb, ami remélhetőleg hangzatosabb siker lesz, mint a legmagasabb szakmai díjjal is elismert rövidfilmje, hiszen a Foglyok és Az unoka is nagyobb rivaldafényt érdemelt volna a nézők és a szakma részéről.

A maga természete szerint és szabadon

A végére pedig – bár nem terveztük – sikerült megnézni a Szilvássy Caroláról készült, játékfilmes elemeket is tartalmazó portré-dokumentumfilmet is. Bár nem voltak elvárásaink, nagyon kellemes csalódásnak bizonyult az alkotás, amiben átfogó képet kaptunk báró Bornemisza Elemérné Szilvássy Karola életéről, és a múlt század azon történéseiről, amikre nem igazán térnek ki a történelemkönyvek, holott Carola rendkívül fontos személyisége Erdély közelmúltjának.

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának tagja, Kádár Noémi alakításában megelevenedő Szilvássy Caroláról elhisszük, hogy ilyen volt a kisugárzása, mint ahogy a filmben is láthattuk. A filmben elhangzó rengeteg adat és információ pedig azt mutatja meg, hogy rengeteg munka és kutatás van az alkotás mögött.

A vetítést követő közönségtalálkozón Szebeni Zsuzsa, a film egyik alkotója rendkívüli odaadással beszélt az utóbbi években kialakult Szilvássy Carola-kultuszról, ugyanakkor a film egyik alkotójaként és megszólalójaként több kulisszatitkot is megosztott a nézőkkel a beszélgetést vezető Sógor Enikő alpolgármester és a nézők kérdéseire, felvetéseire.

Mint elmondta, az egyetlen „hiba” amit a filmben elkövettek, az Carola hangja, hiszen az nem volt épp olyan kellemes ahogyan az őt alakító Kádár Noémi megszólalásaiban hallhattuk, hanem jóval „kellemetlenebb” volt, olyan, amire minden jelenlevő felkaphatta a fejét, amikor egy társaságban megszólalt. A beszélgetés végén az is felmerült, hogy