Közös és külön utakon. Falusi Mariannak a Pa-Dö-Dő most is biztonságot ad

Az első találkozásuk után egy évre zenekart is alapítottak. „A musical bemutatójának napján Presser elhívott bennünket délelőtt vokálozni. Akkor írta Révész Sándor nagylemezét, mi elmentünk vokálozni és nagyon megtetszett nekünk ez a popzenei együtt-szereplés. Révész csinált egy turnét, elkezdtünk utánuk járni, saját autóval, gázsi nélkül, csak hogy beállhassunk a produkcióba. Ezt utána nagyon respektálták. Györgyi mondta, hogy ez annyira jól megy nekünk, hogy csináljunk egy zenekart. Én kiröhögtem, de aztán valahogy bejött. Elindultunk az Interpop fesztiválon, ugyanakkor szerettünk volna kiadni egy lemezt. De akkoriban, a nyolcvanas évek végén, elég komoly privilégium volt az, hogy valaki lemezt készíthet, és Erdős Péter, aki az elnöke volt ennek az egész könnyűzenei macerának, azt mondta, ha bejutunk a döntőbe, akkor csinálhatunk egy lemezt”– mesélte Mariann. Bejutottak és 1989-ben megjelent a Pa-Dö-Dö első lemeze.

A rá következő húsz évben sorra jelentek meg a lemezeik, sokat dolgoztak, koncerteztek, olyan év is volt, hogy 250 fellépésük volt. Az utóbbi években már nem ennyire intenzív a munka a Pa-Dö-Dő háza táján, Györgyi beteg lett, de a zenekar létezik és most is koncertezik, amikor teheti.

Önálló utakon

Falusi Mariann neve ugyan szorosan összefonódik a Pa-Dö-Dö nevével, de számos egyéni projektje is van. Rámutatott, az önálló útjai elég szerteágazók, amelyeket nagy örömmel jár.

Mintegy tíz évvel ezelőtt felkértek, hogy állítsak össze egy műsort az amerikai magyar év kapcsán New Yorkban, és csináltam egy szabad asszociációs zeneválogatást. Ekkor hívtam meg vendégnek Sárik Pétert és Szirtes Edina Mókust, nagy sikerünk volt, több helyen előadtuk a produkciót. Ott derült ki, hogy Péterrel nagyon jól tudunk együtt dolgozni és elkezdtünk együtt tevékenykedni különböző projektekben. Fáy Miklós barátom segített nekem a koncepciókat kitalálni, és több fesztiválra állítottunk már össze különböző műsorokat. Nagy élmény nekem is, hogy ezt megengedhetem magamnak és nem kell azon feszülni, hogy mit szólnak a népek, mert csak magamnak szeretnék ebben a dologban megfelelni. A Péterrel való találkozásom azért fantasztikus, mert azt érzem, hogy ha bárhová elmegyünk ketten, és ott van egy zongora és egy mikrofon, akkor bármit meg tudunk csinálni. A kettőnk munkájába sok minden belefér. Ez egy fantasztikus egymásra találás mindenféleképp.”

Erdély élmény és csoda

Mariann másodjára érkezett erdélyi koncertkörútra, tavaly Sárik Péterrel ketten turnéztak egy másik műsorral, most a Jazzkívánságműsor magyarul lemezt mutatták be több erdélyi helyszínen a Sárik Péter Trió tagjaival: Fonay Tiborral, Gálfi Attilával és Sárik Péterrel.

Fáy Miklós barátom is jött velem, mert mondtam neki, hogy nem lehet, hogy ne nézzük meg a Békási-szorost. Elképesztő élmény volt, csoda. Az a természet és az a természetesség, ami itt van, mindenféleképpen jó. Természetesség a látványban, az érzésekben, a reakciókban, a kajákban. Ez olyan dolog, ami az embert nyitottságra készteti, hogy ezt akarja befogadni.”

Együtt énekelni

A mostani műsorukról és az új, közös lemezükről elmondta, az a lényege, hogy a régi magyar slágerek, amelyeket feldolgoztak, érzelmeket rezonáltassanak meg az emberekben.