Hirdetés
Hirdetés

Kopriva Nikolett és Miklóssi Szabó István: „Elmentünk végre boldognak lenni”

•  Fotó: Kopriva Nikolett és Miklóssi Szabó István archívuma

Fotó: Kopriva Nikolett és Miklóssi Szabó István archívuma

Egy költő és egy író. Társak az életben, társak az alkotásban. A Sepsiszentgyörgyön élő házaspárral az alkotói energiák találkozásáról, a sepsiszentgyörgyi otthonról, a kárpátaljai látogatásokról, és megismerkedésük történetéről beszélgettünk.

Péter Beáta

2024. április 21., 13:562024. április 21., 13:56

Kopriva Nikolett és Miklóssi Szabó István mozgalmas hónapokat tudnak maguk mögött: folyamatosan alkotnak, elindult az általuk működtetett Hangoldal nevű Facebook-oldal, Istvánnak két kötete is megjelent – a Holdanya unokája című regény, az Apja fia című kisregény –, írja az új regényét, Nikinek új verseskötete látott napvilágot – a Kővé zsugorodott ország. Jól vannak, derült ki, amikor felettem (ezúttal többes számban) a Szia, hogy vagy? kérdést. Az aznapi reggelük kötetszerkesztéssel indult, ugyanis készül Nikolett újabb könyve, amely a tervek szerint ősszel jelenne meg. A könyvet István szerkeszti, akinek az utóbbi két regényét Niki szerkesztette.

Idézet
Két alkotóember találkozott, ez azon ritka esetek közé tartozik, amikor az alkotóenergiák tudják segíteni egymást. Szerencsésnek érezzük magunkat, mert megtaláltuk egymást, nemcsak párként, hanem alkotótársként is. Érzékenységgel, tisztelettel viszonyulunk egymáshoz.

Jó szerkesztőt nehéz találni, ezért is örülünk egymásnak. Nem kell küzdeni a meg nem értéssel, a tudálékossággal, a félműveltséggel, de legfőképpen a hanyagsággal. Szabad kezet adtunk egymásnak, ami nem jelenti azt, hogy ne folyna intenzív kreatív vita kettőnk között” – magyarázta István. „A kifejezésmódunk ugyan különböző, de világaink hasonlóak” – tette hozzá Niki.

Hirdetés
Idézet
Ezért tudunk a szerkesztésben együtt dolgozni, egymás munkáit átlátni.”

Úgy vélik, ebben nincsen semmi különleges, mindez annak a szeretete, amit csinálnak. Az általuk létrehozott Hangoldal, ahol a szövegeik – és ritkábban másoké – hangzanak el, a szerelemgyermekük – fogalmaztak. A versekhez, prózai szövegekhez pedig vizuális anyagot is készítenek. „Heti kétszer-háromszor teszünk közzé, vasárnaponként mások írásait is feldolgozzuk, de a hangsúly a saját írásainkon van. Az is külön utazás, ahogy István a hangot összerakja, megtalálja az anyag, a felvétel hangulatát” – mesélte Niki. István elmondta, egy vers, felvétel kidolgozása hosszú időt vesz igénybe: kiválasztják az anyagot, kitalálják a koncepciót, elkészül a felvétel, sok esetben a vizuális anyag is hozzá, majd az utómunka következik.

„Nagyon szeretjük a közös alkotást, hozzásegít ahhoz, hogy megéljük elsősorban az erdélyi irodalmat. Niki is, annak ellenére, hogy kárpátaljai. Olyan közeg ez Erdélyben, amelyik rendkívüli. Úgy érezzük, elsősorban ennek vagyunk a tagjai. Örülünk, hogy publikálhatunk, a lapokban való közlés is külön öröm” – sorolta István.

•  Fotó: Miklóssi Szabó István archívuma Galéria

Fotó: Miklóssi Szabó István archívuma


Beszélgetésünk közben mosolyogva jegyzik meg, hogy ez az első interjú, amit közösen adnak. Arról is szó esik, hogy az első közös fellépésük januárban volt Budapesten, Jászberényi Sándor meghívására. A fellépés után indultak Kárpátaljára, Niki ugyanis Munkácson nőtt fel, a családja jelenleg is ott lakik. S noha Sepsiszentgyörgyön másfél éve járt először, mostanra már otthonának tekinti.

Idézet
Nagyon szeretem itt. Munkáccsal rezonál ez a város. Az itteni emberek kedvesek, befogadóak, akárcsak a kárpátaljaiak. Gyorsan megszoktam új környezetemet, otthonomnak érzem. Magyarországon kilenc évet éltem, azelőtt tizenhét évet Kárpátalján, úgyhogy elég nagy utat jártam be, de úgy érzem, ide valóban hazaérkeztem.”

Arra is kitérünk, hogy mivel a családja Kárpátalján él, megterhelő tehetetlenül nézni, ami Ukrajnában történik. Amikor csak tudnak, Munkácsra utaznak, tavaly március óta ötször sikerült hazalátogatniuk. „Bármilyen politikai nézete is van egy embernek, bármit is mond nemzetről, nemzetiségről, emberi jogokról, arról örökre meggyőződtünk, hogy aki háborút éltet, azzal valami nincs rendben. El kell menni Munkácsra, Beregszászra, át kell lépni az ukrán határt, be kell lépni abba a vibráló feszültségbe, abba a gyászba, abba a mérhetetlen halálkultuszba, ami ott kezd kialakulni. Kell látni a gyászoló arcokat, a levágott végtagú embereket, a temetőben a zászlókkal fellobogózott sírokat. Hallgassa meg történeteiket, lássa meg, mennyire hiányoznak a fiatalok az utcáról, nem azért, mert szöknek a sorozás elől. És igen, ellenőrzik az embereket, megállítják az úton. Bennünket négyszer ellenőriztek – főleg engem – egy hetven kilométeres szakaszon. De az általános hangulatot, azt a képet, ami fogad, nehéz szavakkal leírni” – osztotta meg István.

„Hónapról hónapra érződik a változás” – magyarázta Niki. „Egy évvel ezelőtt nem éreztem ekkora feszültséget a levegőben, mint legutóbb. Mindenki szét van esve, bizonytalan, fásult, nem tudja, mit hoz a következő nap. Mindenkinek szét van zilálva a családja. Vagy van halott a családban, vagy szerencsésebb esetben családtagjuk más országban van. A férfiak nem tudnak egymással találkozni, ugyanis hatvan év alattiak nem hagyhatják el Ukrajnát. A mi családunk is több felé szakadt, Magyarországon, Ukrajnában, Németországban, Romániában élünk. Tavaly augusztus óta Munkács főterén ki vannak téve hatalmas plakátokon a halott katonák portréi, ez pedig borzasztóan beleég az ember retinájába, lelkébe.”

•  Fotó: Kopriva Nikolett archívuma Galéria

Fotó: Kopriva Nikolett archívuma


És hogy hogyan emlékszik vissza Niki gyerek- és tinédzserkora Munkácsára? „Számomra nyugodt, boldog volt” – válaszolja. „Még csak magyarellenességet sem éreztem. Nyilván megvoltak a magam nehézségei, de azok belső feszültségek voltak, nem a környezetemből fakadtak. 2013-ban jöttem el Kárpátaljáról, a zavargások 2014-ben kezdődtek. Amikor jött a Covid-19, Magyarországon éltem, és másfél éven át nem tudtam hazalátogatni. Akkor kezdtem ténylegesen érezni az országhatár jelenlétét. Aztán jött a háború.”

Kérdésemre, hogy a Munkácson tapasztalt élményeket feldolgozzák-e az írásaikban, kiderül, Niki legutóbb megjelent kötete, a Kővé zsugorodott ország nagy része erről szól. Noha a háború kitörésekor már össze volt állva a könyv anyaga, ekkor még bekerült néhány vers, amelyek más szemszögbe helyezték az egészet.
„A versfolyam egy feszes ívvé alakult a háború miatt. Az ezt követő könyvnek a szerkesztését most fejeztük be. Ebben kiemelt szerepet kap a téma. Niki fantasztikusan meg tudta jeleníteni a háborút, minden elismerésem neki ezért.

Idézet
Én még nem tudok ezekről a borzalmakról írni, meg kell érjen, meg kell szülessen a dolgok értése. A háború naponta felmerül nálunk, amikor beszélünk róla, elkomorodunk, lehangolódunk. Ez másfél év alatt nem változott. Amikor legelőször voltam Ukrajnában, elképesztő félelemmel mentem”

– magyarázta István.

Hónapokon keresztül Niki sem tudott írni a háborúról, hangzik el. „Azért sem, mert már nem élek ott életvitelszerűen, és úgy éreztem, hogy nekem erről nem tisztem beszélni. Aztán 2022 végén másfél hetet töltöttem otthon, éppen egy áramkimaradásos időszak volt, sötétben ültünk, naponta két órára kapcsolták be az áramot. Ott volt a rengeteg beteg ember, akik nem tudtak meggyógyulni a hideg miatt. Mindenki zseblámpával járt az utakon. Nagyon megrázó volt így látni az otthonomat, többek közt ez késztetett arra, hogy kezdjem el feldolgozni a tapasztaltakat, az érzelmeket.”

Niki és István 2022 őszén ismerkedtek meg, tavaly júniusban pedig hivatalosan is összekötötték az életüket. Mosolyogva, egymás szavába vágva mesélnek erről.

Idézet
2022 novemberében a Magyar Írórezidencia Program keretében Sepsiszentgyörgyre jelentkeztem rezidensnek két hétre. Itt nem ismertem senkit. Felvettük egymással a kapcsolatot, kértem, mutassa meg a várost”

– emlékszik vissza Niki.

István elmeséli, amikor Niki megérkezett, éppen a marosvásárhelyi könyvvásáron volt. Mintha lökte volna valami haza. „Felhívtam a rendezőket, mondtam, haza kell jönnöm. Első este elég sokat beszélgettünk telefonon, másnap találkoztunk. Most itt vagyunk házaspárként. Tréfásan mondogatom ugyan, hogy amikor beült az autóba, húsz perc múlva éreztem, hogy a feleségem lesz, de van benne valami. A találkozásunk után szinte egy évig nem csináltunk semmit, nem írtam, elmentünk végre boldognak lenni. Múlt év végén kezdtünk el intenzíven dolgozni. Most egymásnak örülve, egymásban megerősödve folytatjuk munkánkat.”

szóljon hozzá! Hozzászólások
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. május 14., csütörtök

Ne gyűjtsük, csak csodáljuk: a csillagos nárcisz

A májusi időszak főszereplője a vadon termő nárcisz és a növényt ünneplő nárciszfesztiválok. Ismerkedjünk meg a csillagos nárcisszal és a védelme miértjeivel. Kosarunkba ne kerüljön, de élményként semmiképp se hagyjuk ki!

Ne gyűjtsük, csak csodáljuk: a csillagos nárcisz
Hirdetés
2026. május 13., szerda

Fokhagymakrémleves – videó

A fokhagymakrémleves az egyik leghálásabb étel: kevés összetevőből, gyorsan elkészíthető, és egyszerre nyújt kényeztető, selymes élményt.

Fokhagymakrémleves – videó
Fokhagymakrémleves – videó
2026. május 13., szerda

Fokhagymakrémleves – videó

2026. május 12., kedd

Egy alma mint kellék

Az étel, mint képtárgy, sokféle funkciót tölthet be egy képen, erre különböző példákat hoztunk sorozatunk korábbi részeiben. Ezúttal Zsögödi Nagy Imre Önarckép almával című alkotását mutatjuk be.

Egy alma mint kellék
Egy alma mint kellék
2026. május 12., kedd

Egy alma mint kellék

2026. május 11., hétfő

„Szép lassan összeomlott az egész” – az UNSCENE elmaradásáról

Noha készültek rá, és szerepelt is a Csíki Játékszín közzétett májusi programjában, elmarad az UNSCENE – Művészeti Egyetemek Fesztiválja, amely az országban egyedülállónak számított. „Le vagyunk sújtva” – fogalmazott Veress Albert színházigazgató.

„Szép lassan összeomlott az egész” – az UNSCENE elmaradásáról
Hirdetés
2026. május 11., hétfő

Tavaszi ízpáros: a kapor és a zöld fokhagyma

A kapor és a zsenge zöld fokhagyma tavasszal nemcsak a levesek és főzelékek kedvelt alapanyaga, hanem húsételekhez, halakhoz és könnyű köretekhez is friss, karakteres ízt ad.

Tavaszi ízpáros: a kapor és a zöld fokhagyma
2026. május 10., vasárnap

Otthont, nyelvet és kapaszkodót adhat az olvasás

Milyen szerepe van ma az irodalomnak az emberek életében? A megszólaló írók és irodalmárok szerint az olvasás nemcsak kulturális élmény, hanem önismereti eszköz, nyelvi otthon, érzelmi kapaszkodó és közösségi tapasztalat is.

Otthont, nyelvet és kapaszkodót adhat az olvasás
2026. május 09., szombat

A gyerekeket nem trükkökkel, hanem valódi figyelemmel lehet elérni

Kirajzolódott a 11. Csíkszeredai Könyvvásáron, hogy a gyerekeket nem leegyszerűsített tartalmakkal, hanem őszinteséggel, bevonódással, ritmussal, képekkel és valódi figyelemmel lehet megszólítani.

A gyerekeket nem trükkökkel, hanem valódi figyelemmel lehet elérni
Hirdetés
2026. május 09., szombat

Sajtos kréker – videó

Ez a recept nem csupán egy sós rágcsálnivalóról szól, hanem egy kis játékos alkotásról a konyhában, aminek a végeredménye pont olyan, mintha egy rajzfilmből lépett volna elő.

Sajtos kréker – videó
Sajtos kréker – videó
2026. május 09., szombat

Sajtos kréker – videó

2026. május 08., péntek

A könyvek szeretete vonzásában

Vásárlásért, beszélgetésekért, friss kötetekért, vagy egyszerűen a rendezvény hangulatáért – ki miért látogat el egy könyvvásárra?

A könyvek szeretete vonzásában
A könyvek szeretete vonzásában
2026. május 08., péntek

A könyvek szeretete vonzásában

2026. május 08., péntek

Sóska, a tavaszi csodaszer

Savanykás, friss, és nem csak főzeléknek jó. Vitaminokban gazdag, világszerte sokféleképpen használják, és még a fagyasztást is jól bírja. A sóska igazi tavaszi tisztító növény – mutatjuk, miért érdemes fogyasztani.

Sóska, a tavaszi csodaszer
Sóska, a tavaszi csodaszer
2026. május 08., péntek

Sóska, a tavaszi csodaszer

Hirdetés