
Székely Csaba Semmit se bánok című darabját Lendvai Zoltán rendezte
Fotó: Jakab Lóránt/Nemzetiségi Színházi Kollokvium
A Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulat, a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a marosvásárhelyi Magasművészett csoportosulás előadásai kerültek terítékre, azaz színpadra a 13. Nemzetiségi Színházi Kollokviumon. A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem teatrológusai ezúttal is ott ültek a nézőtéren, és meg is írták benyomásaikat.
2019. október 17., 17:102019. október 17., 17:10
„A letűntnek hitt rendszert távolinak érezzük, mintha nem is ismernénk, pedig régi barátként kopogtat be, mintha csak tegnap járt volna itt utoljára. Kedveskedik, nosztalgiázni akar, de érezni, hogy ilyen könnyen nem lehet megszépíteni a múltat. Nem lehet egyik napról a másikra átszokni a konyakról a sörre. A régen látott barát másnak akar mutatkozni, levedlette magáról régi becenevét is, mintha attól, hogy másképpen nevezünk valamit, ténylegesen meg is változna. Ő hisz ebben, kérdés, hogy mi hiszünk-e neki?” – írja György Alida a Székely Csaba Semmit se bánok című darabról. A Harag György Társulat előadását Lendvai Zoltán rendezte.
Ibsen Hedda Gablere a temesvári színház előadásában
Fotó: Jakab Lóránt/Nemzetiségi Színházi Kollokvium
„Hedda Gabler az a nő, akinek nem szeretnél beszólni. Hisztérikus, cinikus, őszintesége már kínos és fájdalmas. Mindenki isteníti őt, mindenki fél tőle, de senki nem ismeri igazán. Az ő házába lépünk be az előadás kezdetén mi, nézők. A lakásbelső, ami fogadja, újnak láttatja magát. Bizonyára ezért kellett kórházi zacsit húzni a cipőnkre, más magyarázatot sajnos nem tudok találni rá. Vagy én nem értettem, vagy nincs értelme, mint ahogy a vetítésnek meg a mikrofonnak se. A szereplők a nézők közt ülnek, nincs takarás, nincs pihenés, mindenki végig látja őket. Ahogy minket, nézőket is.
Sok az indokolatlan játék, giccs, amelyek miatt folyamatosan lekapcsolok az előadásról, és kacagnom kell azon, amin amúgy nem kellene. Ahogy Hedda életében, a rendezésben is nagyon elcsúsztak a dolgok” – véli Ősz Mesi a Csíki Gergely Állami Magyar Színház Tom Dugdale által rendezett előadásáról.
Palimadár á la Carte, ahol a néző vacsoravendég is volt
Fotó: Kolozsi Borsos Gábor/Nemzetiségi Színházi Kollokvium
A Magasművészett csoportosulás egy francia bohózattal érkezett a kollokviumra, a Palimadár á la Carte előadást Deli Szófia rendezte. „A polgári színjátszás fogalmát értelmezte át bennem a Palimadár á la Carte, a nézők ünnepélyes ruhájával és viselkedésével, a helyszínül szolgáló étteremmel, a fancy és drága kulináris kínálattal. A jeleneteket a fogások között láthattuk, így bőven hagytak időt arra, hogy a néző egyen, igyon, társalogjon. Mi voltunk a főszereplő vacsoravendégei, bár ezzel a szerepkörrel nem implikáltak szorosan az előadásba. A színészek alakítása komikus, harsány és színes volt, az étkezések alatt azonban civilként vettek részt az asztali társalgásban. Az alkotók célja a szórakoztatás volt, ehhez szolgált alapul a helyzet- és karakterkomikummal teli bohózat. Értékelendő az is, hogy az erdélyi színházi palettát egy még nem látott kísérlettel gyarapítják, s bár sok nézőnek eszébe jutott, juthatott a kolozsvári Születésnap című előadás, ahol a nézők szintén vacsorán vesznek részt, a Palimadár esetében (hogy viccesen étkezés-analógiával éljek) a színház csak fűszer. Az alkotócsapat fiatalos, előadásuk vállaltan populáris, egy másfajta szín a Kollokvium műsorkínálatában” – mutat rá Kovács Emese.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
A hatalmas kontyoktól és lakkozott hullámoktól hosszú út vezetett a mai könnyed, természetes menyasszonyi frizurákig. Császár Edith mesterfodrász szerint a modern menyasszony már önmagát szeretné látni a tükörben az esküvő napján is.
Az évnek ebben az időszakában igazán csábító a friss orda a piacon. Ha szeretjük az ordát és a pite jellegű süteményeket, ezt mindenképp próbáljuk ki. A fagyasztott gyümölcsnek pedig fogynia kell, mert lassan jön a friss.
Az átmeneti koranyári időszakban illatos mezei szegfűgombát gyűjthetünk, ha kiadós eső után gombásznánk a közeli legelőkön. A lucfenyő és más fenyőfélék is elkezdték már a friss hajtásaikat nevelni, desszerteket és szirupot is készíthetünk belőlük.
Ha idén szűkösebb a nyaralási keret, a közelben is találunk látványos úti célokat. Levendulamezők, jégbarlangok, vadregényes tavak és különleges természeti csodák várnak – csak fel kell kerekedjünk.
Frontemberváltás, friss dal és új lendület: a No Sugar Forog a kerék című száma egy korszaknyitás történetét meséli el. Szőcs Renátával beszélgettünk a változásról, az alkotásról és a zenekar jövőjéről.
A zöld és a fehér spárga nemcsak színében különbözik: termesztésük, ízviláguk és konyhai felhasználásuk is eltérő. Ez a szezonális zöldség egészséges, változatosan elkészíthető, és gazdag kultúrtörténeti múlttal rendelkezik.
Sérült, beteg és kidobott cicák százain segített már a csíkszeredai Garfield Cicamentő Egyesület. Salló Izabella, az egyesület elnöke szerint azonban a valódi megoldás nemcsak a mentés, hanem az emberek szemléletének megváltoztatása.
A savanykás datolya az egyik legtrendibb egészséges nasi, de nem kell vagyonokat költeni rá: otthon is könnyen elkészíthető. Édes, citrusos, enyhén ragacsos falat, ami egy könyv mellé egyszerűen „veszélyesen” jó.
szóljon hozzá!