
Juhász István Géza: a bábművészetben a hagyományokat folytatni kell
Fotó: Juhász István Géza személyes archívuma
Gyermekkorában legtöbbször a bábok voltak a játszótársai, beszéltette őket, párbeszédeket talált ki nekik. Mára a bábszínházat hagyományokra építő, totális színházként képzeli el. Juhász István Géza bábszínésszel az erdélyi Előretolt Helyőrség irodalmi-kulturális folyóirat legújabb lapszámában olvashatnak interjút.
2021. május 10., 11:452021. május 10., 11:45
2021. május 10., 11:512021. május 10., 11:51
Juhász István Géza 1967-ben született Kolozsváron. Tizennyolc évesen országos első díjat nyert klasszikus gitáron, ugyanabban az évben már a kolozsvári Állami Magyar Színházban muzsikált a Tompa Gábor által rendezett Hamletben. 1988-ban részt vett a Kolozsvári Zsebszínház újraindításában, a Vasas Klubban, majd ugyanitt rendezett és zenélt. 1990-ben versenyvizsgával bejutott a Puck Bábszínházba. 1990 és 1995 között rendezést tanult. 1995 őszétől a kolozsvári Apáczai Csere János középiskolában tanított, és bábcsoportot szervezett. 1999-ben megalapította Hajós János kollégájával a Sétáló Bábszínházat, amely ma is működik.
„A bábművészetben nincs «holtág», a hagyományokat folytatni kell.
A hirtelen «fejlődés», ahogy azt minden művészetben láttuk a huszadik században, sok volt, túl gyors az embereknek. Mire megszoktak volna valamit, már rég kiment a divatból az utódja is. Túl sok művész mindenáron sokkolni akart, kísérletezni, meg szembesíteni a közönséget a mindennapok ronda oldalaival. Próbálna csak meg egy illatszerbolt sósavval hígított cápavizeletet forgalmazni, vagy egy élelmiszerbolt csupa rothadt, penészes legyektől nyüzsgő terméket. A szépségnek vissza kell térnie a művészetbe”– véli.
A teljes interjút az Előretolt Helyőrség májusi lapszámában olvashatják.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
A hatalmas kontyoktól és lakkozott hullámoktól hosszú út vezetett a mai könnyed, természetes menyasszonyi frizurákig. Császár Edith mesterfodrász szerint a modern menyasszony már önmagát szeretné látni a tükörben az esküvő napján is.
Az évnek ebben az időszakában igazán csábító a friss orda a piacon. Ha szeretjük az ordát és a pite jellegű süteményeket, ezt mindenképp próbáljuk ki. A fagyasztott gyümölcsnek pedig fogynia kell, mert lassan jön a friss.
Az átmeneti koranyári időszakban illatos mezei szegfűgombát gyűjthetünk, ha kiadós eső után gombásznánk a közeli legelőkön. A lucfenyő és más fenyőfélék is elkezdték már a friss hajtásaikat nevelni, desszerteket és szirupot is készíthetünk belőlük.
Ha idén szűkösebb a nyaralási keret, a közelben is találunk látványos úti célokat. Levendulamezők, jégbarlangok, vadregényes tavak és különleges természeti csodák várnak – csak fel kell kerekedjünk.
Frontemberváltás, friss dal és új lendület: a No Sugar Forog a kerék című száma egy korszaknyitás történetét meséli el. Szőcs Renátával beszélgettünk a változásról, az alkotásról és a zenekar jövőjéről.
A zöld és a fehér spárga nemcsak színében különbözik: termesztésük, ízviláguk és konyhai felhasználásuk is eltérő. Ez a szezonális zöldség egészséges, változatosan elkészíthető, és gazdag kultúrtörténeti múlttal rendelkezik.
Sérült, beteg és kidobott cicák százain segített már a csíkszeredai Garfield Cicamentő Egyesület. Salló Izabella, az egyesület elnöke szerint azonban a valódi megoldás nemcsak a mentés, hanem az emberek szemléletének megváltoztatása.
A savanykás datolya az egyik legtrendibb egészséges nasi, de nem kell vagyonokat költeni rá: otthon is könnyen elkészíthető. Édes, citrusos, enyhén ragacsos falat, ami egy könyv mellé egyszerűen „veszélyesen” jó.
szóljon hozzá!