
Gerlóczy a katlan felett (Scicli, Szicília, Olaszország)
Fotó: Forrás: Gerlóczy Márton archívuma
Az Altató után újabb rendhagyó családregénnyel jelentkezett Gerlóczy Márton: a fikció 1. – A katlan című, egy sorozat első darabjának számító új művében megint családja múltjában bolyonghatunk. Elsőre így érdekesnek hangzik, de ezek a régi szálak sokkal, de sokkal bonyolultabbak. Annyira, hogy az első kötetet befejezve nyúlnánk a másodikhoz. De az egyelőre nincs még meg.
2021. augusztus 12., 17:582021. augusztus 12., 17:58
Aki kicsit is képben van a kortárs magyar irodalommal, az tudja, hogy Gerlóczy Márton egy egészen különleges hang és figura ebben az előbb említett valamiben, amelyben pont ő maga azonban nem nagyon hajlandó részt venni. Mármint értem ezt úgy, hogy a legtöbb magyar írótól eltérően Mártonunk évekkel ezelőtt befejezte a magyarországi közéleten és közállapoton való elmélkedést, nem hatja meg szinte semmi, ami meghathatná, és ez így is van jól. Kívülálló, egyfajta magyar Holden Caulfield az irodalomban, ennek dacára igen népszerűek és nem mellesleg formabontóak, kategorizálhatatlanok, illetve egymástól eltérőek a könyvei.
A szerzőt van szerencsém személyesen is ismerni, két alkalommal (2017-ben Kolozsváron, 2018-ban pedig Székelyudvarhelyen) lehettem a kérdezője író-olvasó találkozón, nem egyszer olvastam az összes művét. Az első Gerlóczy-köteteimet még egy „nagymúlti bévásárlóközpont” polcán láttam meg jó tíz évvel ezelőtt, lekaptam egyből kettőt (Igazolt hiányzás, Váróterem), nem sokkal később pedig visszamentem a harmadikért (A szabadok testvérisége) is, és mindhármat elolvastam. Nagyon különbözőek, hiszen a 2003-ban megjelent Igazolt hiányzás az egyik legnagyobb könyvsiker volt akkoriban Magyarországon, tinédzserek ezrei vásárolták, később újra kiadták, de szerzője és a Scolar kiadó többször is kiemelte, hogy többé nem adják ki újra.
Az író portréja
Fotó: Busák Attila
A szabadok testvérisége egy klasszikus értelemben vehető kalandregény tengereken, hajón, kikötőkben, a többi kötete – A csemegepultos naplója (2009 – ebből pár évvel később egy még ma is futó színházi előadás is lett), a Check-in (2012), a Létra (2013) – szintén nagy népszerűségnek örvendtek, pár év alatt elismert író vált Gerlóczyból, aki felmenői között nem akárkiket számlálhat, hiszen Áprily Lajos a dédnagyapja, Jékely Zoltán a nagyapja volt, Márton pedig az író Péterfy Gergely és az énekes-színésznő Péterfy Bori unokatestvére. Az Elvonókúra naplóregény után 2017-ben jelentkezett az Altató című, elképesztően jól megírt családregényével, amelyben az anyai ágának történetét írta meg levelek és visszaemlékezések alapján.
Gerlóczy kötetei időrendi sorendben
Fotó: Katona Zoltán
Mivel Mikecs Anna: Altató Gerlóczy Márton regénye címmel jelent meg a mű, bizony kapott olyan újságírói kérdést is annak idején, hogy „Akkor Mikecs Annával ketten írtátok a könyvet..?” Mikecs Anna Jékely Mártának (Gerlóczy nagyanyja, Áprily Lajos lánya) az elsőszülött lánya volt, aki 1946-ban alig négyéves korában meghalt.
A 2021-ben megjelent, A katlan címet viselő új kötete egy látszólag hasonló családregény, de sokkal többről van itt szó: Gerlóczy ebben az apai vonalát kutatja, és megdöbbentő felfedezéseket tesz, ezeket pedig úgy adagolja, ahogy azok valójában megtörténtek. Akárcsak az Altatóban, hiszen felmenői nagyon hiteles forrásokként „gondoskodtak” a könyv talán minden lapjáról, ám ezt megírni is úgy kell, hogy az olvasó élvezze. Nos, Gerlóczy ehhez nagyon ért: olyan finoman és aprólékosan, jó érzékkel és – ha lehet ezt így mondani – ösztönösen ír, hogy minden sora élvezetes, szerintem nem sok „kortárs” író képes erre.
Jó a könyv szövege – akárcsak a korábbiaknak
Fotó: Katona Zoltán
Mintha egy krimit vagy thrillert olvasna az ember, holott nem történnek benne úgymond „nagy dolgok”, mert a szerző végső soron a saját életéről, annak kuszaságáról, születésének és nevelkedésének körülményeiről ír.
Az író egy szicíliai kisvárosba, a valódi sziklakatlanban fekvő Sciclibe érkezik 2018 decemberében, ott írja a történetet, illetve várja a DNS-tesztjének eredményét, amely elvileg tisztázza a származásának a kérdését. Innen emlékszik vissza gyerek- és ifjúkorának olyan eseményeire, amelyek az apai ág származásával kapcsolatosak. Kérdezősködik a családtagoktól, egyházi vonalon dokumentumokat szerez – tisztára olyan ez, mint egy nyomozás, amely függönyöket tép le, átír több évtizede megkövesedett családi emlékeket, mitizálódott történeteket, és ettől nagyon izgalmas. Lehetne itt nagy, romantikus, csöpögős szálakat beleépíteni (na, az lenne a fikció!), lehet, hogy mázsaszámra vennék a könyveit, de nem ezt teszi. Nincs kecmecc, megírja saját magát, egy-az-egybe’.
Családregény ez is – de másmilyen
Fotó: Katona Zoltán
Életének állandó szereplői (felesége, a szintén író Czakó Zsófia, Zsigmond testvére, aztán anyja és a vélt apja) is megjelennek a könyv lapjain, illetve szinte – de csak szinte! – az okinavai fotós barátja, Kazuhiko is, akinek pár évvel ezelőtt Nézd csak, egy japán! címmel szentelt egy kis kötetet. Másrészt meg az 1910-es, 20-as évek Budapestjén, Szegedjén, majd napjaink Szentesén járunk, mert az apai ág eredete ezekre a településekre vezet. Vastagon van a lapokon humor, irónia, illetve – ezt nem sokan gyakorolják, főleg írásban nem! – önirónia. Ez nem eszköz, ez valami természetes állapot Gerlóczynál, hogy a legbensőbb vívódásait is megosztja az olvasóval, mindenféle fikció és körítés nélkül.

Egy keskeny lépcsőn ücsörgünk. Szűkszavúnak találom, szigorúnak (de lehet, csak a vastag fekete keretes szemüvege téveszt meg) és visszahúzódó léleknek, mégis hamar beenged. Az interjú is kissé úgy készül, ahogy a családregénye készülhetett: lassan, mozaikokból áll össze.
Igen, az élet néha átír mindenféle fikciót. Úgyhogy ha azt írom, hogy a „fikció” első része átvitt értelemben fejbe kólintott, valahogy automatikusan az következik belőle, hogy a második vagy a harmadik talán le is szakítja.
(Gerlóczy Márton: fikció 1. – A katlan, Scolar Kiadó, 384 oldal)
A nagyböjti időszakban, amikor az egyszerűbb, húsmentes fogások kerülnek előtérbe, ez a fordított hagymás leveles tészta kiváló vacsora vagy reggeli lehet. A recept egyszerűsége illeszkedik a böjt csendesebb, letisztultabb étkezéseihez.
Valóban mindig a vesztes oldalon álltunk? Egy tavaly megjelent kötet elfeledett magyar győzelmeket idéz fel Erdélytől Itáliáig, a tatárjárástól 1944-ig. Udvardy Zoltán szerint nem a múltunk gyenge – csak nem tanították meg rendesen.
Nemcsak a hagyományos grafikai műfajok mestere, hanem a kortárs kifejezésmódokkal is bátran kísérletező alkotó. A Jelenlét első műsorában Túros Eszter művészettörténész Siklódy Ferenc grafikussal beszélgetett.
Gyors és egyszerű keksz készült A pszichológus konyhájában: a csokiba mártott kiflicskék az év bármely időszakában sikert aratnak.
Újabb nagylemezen dolgoznak az Ineffable tagjai: Shakespeare-szonetteket zenésítenek meg különböző stílusokban. A tíz éve alakult formáció pályafutását követtük az évek során – most az elmúlt időszakról beszélgettünk a zenekar menedzserével.
Újra télies arcát mutatja vidékünk, de a hótakaró alatt már ott rejtőznek a tavasz első hírnökei. Csak egy kis türelemre van szükség, és a fagyos napokat lassan felváltja az enyhülés.
Mi emelheti ki Az arany embert az ajánlott olvasmányok sorából? Ha nem romantikus kalandként, hanem a meghasadás történeteként olvassuk: önkéntes izolációról, kettős identitásról, és egy érzelmileg zárt férfi döntésképtelenségéről szóló regényként.
Az X-Faktor 11. évadának győztese, a 21 éves Solyom Bernadett nem lakik jól koncertnapon – inkább az adrenalin fűti. Kekszmorzsás csoki, mentolos cukorka és egy jó koncert utáni gyorsétterem: így néz ki nála egy igazi turnénap.
A dió nem csupán sütemények alapanyaga: sós krémekben, tésztákban, salátákban és mártásokban is megállja a helyét. Értékes tápanyagforrás, gazdag hagyomány és nemzetközi konyhák izgalmas receptjei kapcsolódnak hozzá.
A szerelmesek napján szinte kötelező a virág. Ezt diktálja a globális marketingpiac, és már-már azt hisszük, ha ilyenkor nem kapunk bár egy szál rózsát, akkor nem is szeretnek igazán. De tudjuk-e valójában, hogy az a szál rózsa milyen utat jár be?
szóljon hozzá!