Hirdetés
Hirdetés

Helyet, időt és minőséget adni az ünnepnek

ünnep, március 15., közösség

Fotó: Borbély Fanni

Valóban eltűnőben vannak az életünkből az ünnepeink? Hogyan tudnánk tudatosan is helyet, időt és teret adni a magyarságunkat is meghatározó eseményeinknek? A március 15-ei ünnepség „egy identitást beazonosító, azt erősítő és meghatározó alkalom” – hangsúlyozta Laczkó-Albert Elemér, Gyergyóremete polgármestere. A településvezetővel az ünnepek szükségszerűségéről, a faluközösségek összetartozásáról, a generációk kapcsolatairól, illetve a magyar öntudat kialakulásáról is beszélgettünk.

Ilyés Krisztinka

2025. március 15., 09:352025. március 15., 09:35

– Ön szerint miért fontosak számunkra a nemzeti ünnepeink?

– Szubjektív meglátásom, hogy az ünnep, mint olyan, eltűnőben van az életünkből. Tudatosan oda kell figyeljünk arra, hogy az ünnepnek is helyet, időt, teret és minőséget adjunk, ehhez pedig a személyes jelenlét elengedhetetlen. Településvezetőként erre külön gondom kell legyen, mert felelős vagyok a közösségért, és ott vannak a munkatársaim, akikkel napi kapcsolatban vagyok, illetve itt van a családom is. Egyre nagyobb kihívásnak számít beilleszteni az ünnepek helyét a hétköznapok sorába.

Sokféle ünnepünk van, de ha a nemzeti ünnepeinkre gondolunk, az egyik legszívmelengetőbb a március 15-e. Nem az egyetlen, de egyik olyan napja az évnek, amikor szinte minden magyar – legyen a világon bárhol – emlékezik, ünnepel.

Hirdetés

Tehát egy identitást beazonosító, azt erősítő és meghatározó eseményről/alkalomról van szó. Amikor ilyen ünnepet szervezünk, messze nem csak magunkra gondolunk. Mi azt szeretjük a legjobban, ha generációk együtt ünnepelnek. Elengedhetetlenül fontosnak tartom, hogy a fiatalok az idősebb korosztállyal közösen vegyenek részt ezeken a megemlékezéseken, mert mindig tanulhatunk egymástól valami újat. Párhuzamot vonva mondom: az egy dolog, hogy a gyereket vasárnap elküldjük a szentmisére, és az megint más, ha együtt megyünk el vele. A nemzeti ünnepeinket is a családdal, a faluközösség idősebb-fiatalabb tagjaival együtt a legjobb megidézni: együtt lenni viseleteinkben, együtt énekelni... Ettől tud identitásképzőként is működni egy ilyen esemény, ugyanakkor a helyi kötődéseket is erősíti, amelyek egy életen át elkísérik a résztvevőket. Az idősek emlékeznek, gyönyörködnek, a fiatalok lelkesednek, mintát látnak.

ünnep, március 15., közösség Galéria

Laczkó-Albert Elemér

Fotó: Pethő Melánia

– Tamási Áronnak van egy nagyon szép gondolata, amely már szállóigévé is vált: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”. Ez az otthonérzés a valahová tartozást is jelentheti. Mi a nyitja annak, hogy kapcsolódni tudjunk a hazánkhoz, otthonunkhoz, s ezáltal tagja lehessünk akár egy egész nemzetnek?

– Én viszonylag kevés ideig – négy évig – éltem külföldön, amíg főiskolás voltam. Ezután nem volt maradásom: hazahozott a vágy és az otthon hívó emléke. Annyi széppel és jóval gazdagodtam, hogy haza kellett hoznom belőle – így gondoltam már akkor. Úgy éreztem, tartozom a közösségemnek. Pedig tálcán kínálták a külföldi állást, miközben itthon a diplomám elismertetése, honosítása éveket vett igénybe. Mi voltunk az elsők, akik kimentünk, és elsőként érkeztünk haza. Azóta Gyergyóremetéről is ezres nagyságrendben vannak, akik elhagyva a szülőfalut, valahol távol élnek. Sokukkal tartom a kapcsolatot: érzem és tapasztalom, hogy milyen szeretettel fordulnak az itthon felé. Az itthoni élményeik jelentenek kötődést, megtartó erőt, forrást az önazonosságukhoz.

ünnep, március 15., közösség Galéria

Fotó: Borbély Fanni

– A közös ünnepeink viszont segíthetnek abban, hogy mi, magyarok egymásra találhassunk.

– A március 15-i ünnepség jó alkalom a szétszórtság közepette az összekapcsolódásra. Megéljük és megmutatjuk, mennyi magyar ember van a világ minden táján – olyan magyar közösségekre gondolok, amelyek számára fontos ez a nap, fontos a magyarságuk, amelyek ebből a közös hazából táplálkoznak, merítenek erőt, ezt adják tovább gyermekeiknek is.
A helyi sajátosságok és adottságok természetesen befolyásolhatják ezt. Vannak viszont olyan emberek, akik rengeteget dolgoznak azokért a közös ügyeinkért, amelyek szép és látványos eredmények mellett a megmaradás biztonságát is jelentik. Mi olyan tömbmagyarságban élünk, amely ugyan kisebbségnek számít Romániában, de tudjuk, hogy ide nem érkeztünk, hanem mi ezt az életteret örökül kaptuk. Rajtunk (is) múlik, hogy a nehéz fizikai, kézzel végzett munka közben is tudjon örülni a falu embere. Gondoljunk csak a munkadalainkra. Ma hányan énekelünk munkavégzés közben?

Nem szeretném, hogy erőltetettnek hasson, de ezt összeköthetjük azzal is, amit már említettem: helyet hagyni az ünnepeknek az életünkben. Ha nem vigyázunk, a sok munka mellett kikopik az ünneplés tudása és igénye is belőlünk.

Át kell örökíteni és meg kell tanulni, hogyan lehet méltósággal, szépen, elmélyülten, tisztelettel együtt ünnepelni, elférni egymás mellett, kiegészíteni egymást.

– Mit tud adni Gyergyóremete, illetve az egész erdélyi magyarság számára március 15-e?

– A gyergyói települések között folyamatosan egyeztetések vannak – így azt is tudom, hogy az évek során minden településnek kialakult egy forgatókönyve, amit ezen a napon követni szokott.

ünnep, március 15., közösség Galéria

Fotó: Tuchiluș Alex


Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az első szabad március 15-én is felléptem, mint szereplő. Emlékszem, mekkora élmény, milyen felszabadító érzés volt, hogy 1990-ben megünnepelhettük végre 1848. március 15-ét. Még félve ugyan, de először tehettük ki a nemzeti színű zászlót. Kora reggel körbejárt egy felnőtt csapat, hogy megnézze, hányan tették ki. Mások bátorságából erőt merítve aztán egyre többen kitűzték. Volt, aki kézzel készített rögtönzött lobogóval jelezte, hogy ünnepel. Majd következtek a marosvásárhelyi sötét események... A kisebbségi létben ez is arra figyelmeztet, hogy milyen törékeny tud lenni a normalitás. Mára már természetes és örömteli, hogy ez a nemzeti ünnepünk bevett szokásnak számít. Ugyan államilag nem támogatott, de lehetőségünk van helyi szinten méltósággal megtartani. Remetén évek óta munkaszüneti napot tartunk ezen az ünnepen.

ünnep, március 15., közösség Galéria

Fotó: László Ildikó


A kérdésre visszatérve azt tudom mondani, hogy lelkületet. A szabadságharcot megelőző korszakot reformkorként ismerjük. Rengeteg jó példát állít elénk ez az időszak: az emberek egyénileg és közösségileg is igyekeztek a nemzeti ügyet szolgálni tettel, ésszel, áldozattal. Ez a fajta odaadás, az ilyen típusú szeretete és szolgálata a nemzetnek olyan szellemiség és eszme, amelyhez érdemes a mai napig visszatérni.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2025. december 29., hétfő

Az ünnep után húsmentes felfrissülés

A karácsonyi bőséges menük után jól esik egy kis húsmentes frissesség. Ez a napi étrend könnyed, mégis tápláló fogásokkal segít tehermentesíteni a szervezetet, miközben ízekben és tápanyagokban továbbra sem kell hiányt szenvednünk.

Az ünnep után húsmentes felfrissülés
Az ünnep után húsmentes felfrissülés
2025. december 29., hétfő

Az ünnep után húsmentes felfrissülés

Hirdetés
2025. december 28., vasárnap

Balázs K. Attila: (zsákutca 51)

összeraksz egy gépet
de nem működik

Balázs K. Attila: (zsákutca 51)
Balázs K. Attila: (zsákutca 51)
2025. december 28., vasárnap

Balázs K. Attila: (zsákutca 51)

2025. december 28., vasárnap

Bajor lencsés káposzta

Ha szeretjük a savanyú káposztából készült fogásokat, ez is nagy kedvencünk lesz. Köretként és egytálételként is kiváló.

Bajor lencsés káposzta
Bajor lencsés káposzta
2025. december 28., vasárnap

Bajor lencsés káposzta

2025. december 27., szombat

Egyszerre múzeum és élő műhely: a Százéves Cukrászda

A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz az 1840 óta működő létesítménybe.

Egyszerre múzeum és élő műhely: a Százéves Cukrászda
Hirdetés
2025. december 27., szombat

Ünnepek között élni – a Long Story Short anatómiája

A Long Story Short nem akar szerethető lenni, inkább marad „igazi”. Raphael Bob-Waksberg új animációja a gyászt, a családi múltat és a zsidó identitást nem lineáris időben, hanem érzelmi pontossággal rendezi egymás mellé.

Ünnepek között élni – a Long Story Short anatómiája
2025. december 26., péntek

Péter Beáta: Jobb napok

Hatalmas könyvespolcot hozott az angyal, volt is nagy öröm, ujjongtak az írók, költők, kutatók, illusztrátorok és szerkesztők.

Péter Beáta: Jobb napok
Péter Beáta: Jobb napok
2025. december 26., péntek

Péter Beáta: Jobb napok

2025. december 26., péntek

Mézes-mustáros szűzpecsenye

Az alábbi elkészítési mód szerint a szűzpecsenye kívül finoman pirult, belül pedig szaftos és omlós lesz.

Mézes-mustáros szűzpecsenye
Mézes-mustáros szűzpecsenye
2025. december 26., péntek

Mézes-mustáros szűzpecsenye

Hirdetés
2025. december 25., csütörtök

Mit tanít nekünk a természet a karácsonyi időszakban?

A téli időszak lelassuló tétlensége sokunk számára kellemetlen, és nehezen tudunk alábbhagyni az év közbeni megszokott tempóból. A természet télen sem alszik, csak lelassul és regenerálódik. Érdemes a természet példája mentén nekünk is tanulni ebből.

Mit tanít nekünk a természet a karácsonyi időszakban?
2025. december 25., csütörtök

Dió, alma, csoda – a karácsony egyszerűsége

Erdélyben a karácsony a hiány éveiben is megmaradt ünnepnek. Anyák és nagymamák emlékein keresztül idézzük fel azt az időt, amikor az egyszerűség természetes rend volt.

Dió, alma, csoda – a karácsony egyszerűsége
Dió, alma, csoda – a karácsony egyszerűsége
2025. december 25., csütörtök

Dió, alma, csoda – a karácsony egyszerűsége

2025. december 24., szerda

Remény és gyógyulás: karácsony a kórházban

Egy sóhajtás itt, egy mosoly ott, egy csendes beszélgetés, egy ima, várakozás a hozzátartozókra, a gyógyszer hatására – türelemmel, belenyugvással, megbékéléssel. S bár lehet, hogy szomorúsággal, de mégis a gyógyulásba vetett hittel.

Remény és gyógyulás: karácsony a kórházban
Hirdetés