Fiatal zenészek nagy álmokkal: hazai pályán az Ineffable

„Az, hogy először máshol mutatkoztunk be, nem egy tudatos döntés volt, csupán megragadtuk a felkínált lehetőségeket. Itthon is adtunk már egy koncertet a tavalyi városnapokon, de a jelenlegi felállásban még nem láthattak minket Csíkszeredában. Ezért a csütörtök esti koncertre bemutatkozásként is tekintünk, és bár nagyon sokat készültünk erre a fellépésre, eléggé izgulunk, hiszen más olyan helyen zenélni, ahol ismernek. Bukarestben például nem izgultunk ennyire, itthon azonban nagyobb a bizonyítási vágy, azt szeretnénk, ha tetszene a csíki közönségnek a zenénk” – mondta beszélgetésünkkor Szereceán Osszián, aki azt is elárulta, hogy a fellépésen egy meglepetéssel is készülnek.

Szabadnak lenni a zenében

A zenekar tagjai emellett arról is beszéltek, hogy klasszikus zenét tanuló diákokként miért éppen a dzsessz műfajt választották. „Ez Tihamér ötlete volt, de mindenki nagyon gyorsan megszerette. Felfedeztük az érdekességét, az improvizációk élvezetét, és azt, hogy milyen igazán szabadnak lenni a zenében” – mutatott rá a műfaj sajátosságaira Regián Réka Kata. Szereceán Osszián mintegy magyarázatként hozzátette, a műfaj érdekessége abban rejlik, hogy míg a klasszikus zenében minden le van kottázva, mindent pontos szabályok szerint kell csinálni, sőt még a dinamika is meg van adva, addig a jazzben minden pont fordítva van. „Persze a dzsessznek is van egy bizonyos kerete, de ez a műfaj tulajdonképpen az improvizációról szól. Arról, hogy abban a pillanatban mit érzünk, mit akarunk átadni a közönségnek. Ezért néha még mi is meglepődünk azon, hogy éppen mit játszunk. A színpadon kommunikálunk egymással egy-egy intéssel, amiből megértjük például azt, hogy az adott részt lassabban, hangosabban, vagy éppen még egyszer játsszuk el. Az a jó, hogy ez elfogadott a jazz zenében, és a közönség is elfogadja, hogy nincs minden előre betanulva. Nagyon jó érzés, amikor összejön egy ilyen improvizáció, még a hideg is kiráz, amikor látjuk, hogy begyakorlás nélkül milyen jól kijött a lépés. Ilyenkor érezzük, hogy érdemes ezzel foglalkozni” – húzta alá a zenekar dobosa.

Nehézséget okozó távolság

Mint kiderült, nem is a próbák összeegyeztetése a tanulással, hanem sokkal inkább a távolság okoz számukra némi nehézséget, hiszen Osszián a középiskola befejezése óta a szülővárosában él, így ritkábban sikerül próbákat tartaniuk, mint ahogyan szeretnék. Azután pedig, hogy Tihamér Magyarországra megy egyetemre, még nagyobb lesz a távolság a tagok között. „Ennek ellenére a próbákat ugyanúgy meg tudjuk tartani, és a távozásának előnyei is vannak, hiszen kapcsolatokat tud építeni Budapesten, ami jól jöhet számunkra. Később pedig mi is megyünk utána” – részletezte elképzeléseiket Lukács Márton Örs. Mindez előtt azonban még rengeteg tervük van, és mivel bevallásuk szerint a saját dalok tekintetében még gyerekcipőben járnak, a nyáron gőzerővel csak ezen fognak dolgozni a lemezkiadás miatt. „Egy tábort is szervezünk, ahol egy hétig úgymond össze leszünk zárva, és csak ezzel foglalkozunk telefon és minden egyéb figyelemelterelő eszköz nélkül. Kis lépésekben haladunk, de hosszú távon a cél nyilván az, hogy meg tudjunk élni a zenélésből. Számomra először csak hobbiként indult, de idővel egyre inkább megszerettem, és ma már mindannyian azért dolgozunk, hogy ebből teremtsük meg a megélhetőségünket” – zárta Szereceán Osszián.