Félutasok: egy álomból inspirálódott a tiniregény

„A szüleim is mindig írnak, a testvérem is ír, ilyen családba születtem bele, ez határozza meg az én életemet is” – mondja Hanga, akitől azt kérdeztük, volt-e vagy van-e olyan író, költő, aki befolyásolta abban, hogy regényt írjon. „A tanáraimtól is sok biztatást kaptam, hogy írjak, mert van hozzá tehetségem” – tette hozzá, majd azt is elárulta, hogy harminc oldal helyett egy háromszáz oldalas regényt megírni nem olyan könnyű, ahogy az első látásra tűnik. Megesett ugyanis, hogy hosszabb ideig szüneteltette a szöveget, és közben szurkolt, hogy mi lesz vele, lesz-e ereje tovább folytatni azt. A kiadás is egy hosszabb folyamatot jelentett, talán még nehezebb is volt az írásnál, hiszen folyamatosan egyeztetni kellett a szerkesztővel, meghallgatni a hozzászólásait, megjegyzéseit, azok szerint vágni a már kész szövegből, vagy átrendezni, néhol átírni azt. De mihelyt megjelent a könyv,

Azt, hogy miről szól a regény, nehéz röviden elmesélni – előzi meg a kérdést a fiatal szerző, majd gyorsan hozzáteszi, hogy a történeteknél is fontosabbak azok az érzelmek, amelyeket kiváltanak. A cselekmény több szálon fut, de az, amiről nem beszélünk, mert nem szoktuk kibeszélni saját, legbelső érzéseinket, az itt helyet kap a regényben, megfogalmazódik, sőt egyfajta irányt, támaszt mutat a kamaszoknak, de a tinik szüleinek is. Mert beszélni kell ezekről, kezelni kell ezeket valamiképpen – mondja.

A sikeres gyerek mögött ott a szülő

Mindazt, amiről Hanga beszél, megerősíti az édesapja is, Czire Szabolcs, aki még „nyersben” olvasta a Hanga szövegét, és meglepődött, de volt, hogy el is érzékenyült attól, amit a lánya írt. „Csodálatos élményt jelentett, visszaköszöntek hasonló gondolkodások abból az életkoromból, amikor annyi idős voltam, mint ő. Az egyik fejezetnél percekig csak ültem és folytak a könnyeim” – meséli az apa. A kiadó megkeresésében, a szerkesztésben aztán sokat segített a család is, hisz „minden sikeres gyermek mögött áll egy szülő, vagy nagyszülő” – hangsúlyozta az édesapa, hozzátéve, hogy a gyereket támogatni kell, biztatni, ösztönözni, nem elég az adottság, a tehetség, mellé segítséget kell nyújtani.  

A nővér öröme

Czire Orsolya Ráchel mosolyogva és örömmel fogadja húga sikerét, mindenben segíti, biztatja, ahogy azt az első perctől tette, akár mint a legelső olvasója, akár mint a kiadás ötletgazdája. „Sokan odajönnek hozzám és gratulálnak. Olyankor azon gondolkodom, hogy most mit is mondjak, azt, hogy nem én írtam a könyvet, vagy esetleg kérdezzem meg, hogy dedikáljam-e” – fogalmaz a tizenegyedikes kolozsvári diáklány.