Ereje van a hangnak, a dalnak

Most fiatal felnőttként nagy élmény neki egy-egy baráti társaságban áténekelt éjszaka, amikor azt látja, hogy érdeklődési körtől, nemtől, kortól függetlenül hogyan hat a zene ereje, mennyi érzelmet tud megmozgatni egy vidám, egy pajzán népdal vagy épp egy kesergő.

Fel kellet zárkózni

Annamáriában végül 10. osztályban dőlt el, hogy zenét szeretne tanítani, és ezért Nagyváradra felvételizne, a Partiumi Keresztény Egyetem Zenepedagógia szakára. Így is tett. S bár többször érezte, hogy egy-egy akadályt azért nem sikerült könnyen vennie, mert nem volt meg a zenei előképzettsége, hiszen ő korábban nem járt művészeti iskolába, úgy döntött, nem fog ezzel takaródzni, inkább minden energiáját a felzárkózásba fektette, ami rengeteg zeneelméletet, és kottából éneklést jelentett és jelent a mai napig. Segített a sok pozitív visszajelzés, amit tanáraitól kapott, ezekért nagyon hálás.

Hazajönne tanítani

Mikor a legmerészebb álmairól faggatom, Annamária csendesen, félénken egy zeneovit említ, meg hogy karvezető is lenne, természetesen gyermekkórusban. Meséli: rengeteget tanult abból, ahogyan őt tanították, jót is, de abból még többet, amit nála elrontottak. Ugyanis a fiatal zeneszakos lány sokszor értetlenül állt egy-egy tiltás, utasítás előtt, innen tudja, milyen fontos a kommunikáció, hogy énektanárként tudja, mit akar hallani és hogyan.

Míg befejezi tanulmányait, Fábián Annamária igyekszik minden lehetőséget megragadni, hogy fejlődhessen, például mesemondókhoz társult, velük énekel, volt iskolai körúton, de tervez még a múlt heti székelyudvarhelyihez hasonló fellépést is. Mindezek mellett a fiatal lány leginkább hiteles szeretne maradni, a szakma szeretetét átadni. „Ha szereti az ember, amit csinál, akkor bírja azt, akár étlen-szomjan is órákig énekelni, és közben fel sem tűnik az idő múlása” – véli a fiatal énekes.