
Murzán Mónika. Egy mosoly, ami mögött hetek munkája és önbizalom áll
Fotó: forrás: Murzán Mónika archívuma
Murzán Mónika 25 éves, Kisgalambfalváról származik. A mindennapokban kozmetikusként dolgozik és pénzügyi menedzsmenttel is foglalkozik, most azonban egy új szerepben ismerhette meg a közönség: ő lett az idei Erdély Szépe. A legidősebb versenyzőként állt színpadra, és nemcsak szépségével, hanem kisugárzásával és belső erejével is lenyűgözte a zsűrit és a közönséget. Interjúnkban mesélt a felkészülésről, a kulisszák mögötti élményekről, és arról, mit jelent számára a szépség.
2025. augusztus 26., 14:022025. augusztus 26., 14:02
– Hogyan indult nálad a szépségversenyek iránti érdeklődés? Volt valami fordulópont, ami miatt belevágtál?
– Mindig is foglalkoztatott ez a világ, de sokáig csak kívülről figyeltem. Egy idő után éreztem, hogy szeretném kipróbálni magam, mert kíváncsi voltam, mire vagyok képes. Ez számomra egy önismereti út is volt: fejlődni, tanulni, megmérettetni.
– Mit gondoltál régen a szépségversenyekről, és hogyan változott a véleményed most, belülről látva ezt a világot?
– A szépségversenyek, amelyeket mi a közösségi médiában vagy a tévében látunk, kívülről tökéletesnek és hibátlannak tűnnek.
Ezt csak most láttam igazán, amikor már nem csupán a képernyőről figyeltem, hanem aktívan részt vettem benne. Nap mint nap azon dolgoztam, hogy a legjobb formámat hozzam, és amikor kilépek a színpadra, önmagam legjobb változatát mutathassam meg. Az egész folyamat nemcsak a külsőségekről szól, hanem arról is, hogy kemény munkával és önálló elhatározással fejlődünk, és hogy megmutassuk a bennünk rejlő erőt.
– Mennyire érzed úgy, hogy a győzelem után ugyanaz vagy, aki előtte voltál?
– Ugyanaz a nő vagyok, aki mindig is voltam, talán most egy kicsit mélyebb önismerettel és nagyobb magabiztossággal. Az Erdély Szépe címmel tértem haza, és végtelenül hálás vagyok, hogy én képviselhetem ezt a rangot. Minden nap azon dolgozom, hogy méltó módon, alázattal és tisztelettel képviseljem ezt a címet, és példát mutassak mindazoknak, akik követnek.
Mónika számára korona nemcsak dísz, hanem egy út lezárása és egy új kezdet jele
Fotó: forrás: Murzán Mónika archívuma
– Ahogy korábban is említettem, egy ilyen felkészítőtábor rengeteg munkát igényel. Cserébe hihetetlenül sokat tanulhatsz, megismerheted ennek a világnak minden aspektusát: a színpadi mozgástól kezdve a kitartáson és az alázaton át egészen addig, hogyan hozd ki magadból mindig a legjobb formát. Mindezek nemcsak külsőleg, hanem belsőleg is erősebbé tesznek.
– Volt valami, ami teljesen másképp zajlott, mint ahogy kívülről elképzelted?
– Igen, pontosan ez: kívülről sokkal könnyebbnek tűnik. Belülről megtapasztalva viszont láttam, mennyi energia és lemondás van mögötte, mennyire komoly folyamat az egész.
– Milyen volt a versenytársak között a légkör? Inkább támogató vagy inkább rivalizáló?
– A lányok, akikkel együtt lehettem, valóban csodásak voltak, kívül és belül egyaránt. Mindig támogattak, segítőkészek és barátságosak voltak.
Összességében azonban rendkívül hálás vagyok, hogy ilyen fantasztikus lányokkal oszthattam meg ezt az élményt. Egy szobában laktam egy kárpátaljai és egy nyíregyházi lánnyal, és minden egyes nap öröm volt velük tölteni az időt. A többiekkel is különleges pillanatokat oszthattam meg.
– Volt-e olyan helyzet, ahol ki kellett állnod magadért?
– Nem volt olyan helyzet, ahol különösebben ki kellett volna állnom magamért, mert végig önmagamat adtam. A kedvesség és a szeretet vezérelt minden pillanatban, és úgy éreztem, hogy ezek a legfontosabb értékek, amiket meg szerettem volna mutatni – nemcsak a versenyen, hanem az életben is.
– Mit gondolsz: a szépség mennyire adottság, és mennyire munka?
– A szépség részben valóban adottság, de ugyanakkor rengeteg munka is rejlik mögötte. Számomra a lelki béke, az önmagunk szeretete és elfogadása az, amely a legnagyobb hatással van a kisugárzásunkra, és ezen keresztül a valódi szépségünkre. Amikor harmóniában vagyunk önmagunkkal, az minden körülöttünk lévő ember számára érzékelhetővé válik.
– Milyen kompromisszumokat kellett kötnöd (idő, étkezés, magánélet)?
– Arra van időnk, amire szakítunk. Nem igaz? Minden dolognak megvan a maga ideje, és néha több, néha kevesebb figyelmet kap. Én mindig fontossági sorrendbe helyezem a dolgaimat, és aszerint osztom be az időmet. Persze, amikor egy ilyen jellegű versenyre készül az ember, akkor előtérbe kerül az egészség, a táplálkozás, a sport, valamint a különböző arc- és bőrápolási technikák. Mindezek mellett persze a magánélet és a baráti kapcsolatok is fontosak, de az apróbb dolgok a háttérbe szorulnak, amíg az ember az álmait követi.
– Melyik volt a legőszintébb, legemberibb pillanatod a verseny alatt, amit a közönség nem látott?
– A lányok közötti segítőkészség, amely végig jelen volt az első perctől az utolsó pillanatig. Az a támogatás, amit egymásnak adtunk, minden nehézséget könnyebbé tett, és ezt a kölcsönös tiszteletet és kedvességet soha nem fogom elfelejteni.
– Mit tanultál magadról ezen az úton?
– Megtanultam, milyen csodálatos érzés kiállni magunkért és küzdeni az álmainkért. De közben sosem szabad elfelejtenünk, kik vagyunk, honnan indultunk. Az életben mindig a szeretet, tisztelet és kedvesség útján érdemes járni, mert ezek azok az értékek, amelyek valóban előre visznek, és mindennek értelmet adnak.
A színpadon nemcsak a szépség, hanem a belső erő is ragyogott
Fotó: forrás: Murzán Mónika archívuma
– Aggódtam, hogy amikor kiállok a több ezer ember elé, vajon mennyire fogok tudni magabiztosan teljesíteni.
Egy nagy mosollyal léptem ki, és hihetetlenül élveztem az egész élményt. Az érzés, hogy minden bizonytalanság ellenére sikerült felszabadulnom, mindent megért.
– Van-e valami, amit kifejezetten meg akarsz mutatni az embereknek magadból azon túl, hogy „szép” vagy?
– Igen, azt, hogy a szépség nemcsak külsőség, hanem belső erő, önazonosság és harmónia. Ezt szeretném képviselni.
– Mit jelent neked a szépség a hétköznapokban?
– Számomra a szépség a lelki béke és a harmónia. Amikor jól érzem magam a bőrömben, amikor békében vagyok önmagammal – az az igazi szépség.
– Mit gondolsz, milyen felelősség jár egy ilyen cím viselésével?
– Óriási. Érzem, hogy figyelnek rám, és szeretném, ha azt látnák: nem a hibátlanság a cél, hanem az, hogy merjünk önmagunk lenni. Ha tudok erőt és bátorságot adni másoknak, már megérte.
– Hogyan tudsz hatni a fiatalabb lányokra, akik most rád néznek példaképként?
– Azzal, hogy hiteles maradok, és nemcsak a külső megjelenést mutatom, hanem az értékeket is, amelyek valóban fontosak.
Az igazi pillanat, amikor a félelmek elszállnak és csak a jelen marad
Fotó: forrás: Murzán Mónika archívuma
– Kívülről nézve többnek tűnik a felszín, de belülről megélve sokkal több tartalom van: munka, kitartás, önfegyelem és emberi kapcsolatok. Ezek azok, amiket kevesen látnak, de bennünk örökre megmaradnak.
– Ha te dönthetnél, mit változtatnál ezen a világon?
– Még több hangsúlyt helyeznék arra, hogy a szépségversenyek ne csak a külsőről szóljanak, hanem arról is, hogyan tudunk példát mutatni, inspirálni és értékeket átadni másoknak.
A növények szépen fejlődnek a napsütötte napoknak köszönhetően. Ez a mérgező növények megjelenését is jelenti, ezúttal kettővel is megismerkedünk. A pirosló hunyor és a martilapu kettős hatását, de a hagymaszagú kányazsombort is bemutatjuk.
Hogyan találkozott a nagy mesemondó egy trafikosné aranyszőke hajú lányával, majd hogyan vallott szerelmet neki? Miként lett házasság ebből, hová indultak nászútra? És miről leveleztek egymással? Ez is kiderül a Székely Menyasszony kiállításon.
Kevés olyan étel van, amely ennyire egyszerű alapanyagokból hoz ki ennyire gazdag ízvilágot. A saltimbocca eredetileg borjúhúsból készül, zsályával és sonkával, de csirkemellből is fantasztikusan működik.
Kevés alapanyag utazta be úgy a világ konyháit, mint a bab: egyszerre a szegények eledele és ikonikus fogások lelke. De hogyan lett a paszulyból globális gasztronómiai történet?
Több tízezer résztvevő, számos ország és rengeteg hangosan kimondott vers: idén Lackfi János művei köré szerveződik a Nemzetközi Felolvasómaraton, amely ismét bebizonyítja, hogy az irodalom közösségi élmény és élő párbeszéd.
Az ősi japán és koreai kerámiaművészet világába kalauzolja el a látogatókat Máthé Lóránt-Pál keramikus székelyudvarhelyi kiállítása.
A reggelt egy ropogós pestós melegszendviccsel kezdjük, uzsonnára egy könnyű, áfonyás görög joghurtos finomság kerül az asztalra. Ebédre egy ázsiai ízvilágú, zöldséges csirkét készítettünk, a napot egy egyszerű, mégis ízletes vacsorával zárjuk.
Virág helyett egy fontos kérdés: ki viszi a háztartás terhét? Sipos Katalin kutatása több mint ötszáz válaszadó tapasztalatán keresztül mutatja meg, mennyi „láthatatlan munka” hárul ma is a nőkre.
Két történelmi kataklizma, egy eltűnt világ és egy mitikus hely emlékezete: Csíkszeredában mutatták be Szabó Róbert Csaba Pokoltó című regényét, ahol a beszélgetés az irodalom, az emlékezet és az identitás kérdéseit is felnyitotta.
Reggelire, tízóraira kiváló választás ez a könnyen elkészíthető kifli – nálunk a kedvenc hagymás sajtomhoz készült.
szóljon hozzá!