Élősködők. Hogyan fejjük meg a gazdagokat?

Bong Joon-ho fantasztikus jelenetekben mutatja meg, hogy milyen teljesen hitelesnek tűnő technikákkal, módszerekkel férkőznek be a kegyekbe.

Ami a pincében van

Azonban nemcsak a Ki-taek családnak van pincéje (ők ott laknak igazából), hanem a Park családnak is, s egy hétvégi dorbézolás, valamint a szerencsétlen (vagy szerencsés) véletlenek miatt ez utóbbi ajtó feltárul. Az onnan egymást követő fordulatok elképesztőek és nagyon jól vannak felépítve – durvának is durvák, de nagyon szórakoztatóak, s valahogy végig ott lebeg valamiféle fekete humor. Több jelenet alatt finom, klasszikus zene szól, ami nem idegesítő, de mégis jön, hogy felpattanj a székedről. A szélhámos család igazi énje talán a dorbézolós, evős-ivós jelenetsornál jön ki: pitiánerségük, rosszindulatuk, önzőségük itt van a legjobban kidomborítva – illetve az, hogy a cél miatt egész egyszerűen semmitől sem riadnak vissza. De megtudhatjuk azt is, hogy mikor veszi át egy okostelefon a lőfegyver szerepét!

Se szeri, se száma azoknak az eseteknek, amikor üzletembereket, intézményvezetőket apró, kis trükkökkel kezdenek behálózni a csalók, illetve azok a nagyon mélyről jövő emberek, akik egy dolgot tudnak: lyukat beszélni a hasadba, és a kamudumán keresztül minden célt elérni az életben. Gátlástalanul, kíméletlenül, másokat átverve, felfelé nyalva, lefelé taposva. Hagyja abba most mindenki és gondoljon arra, hogy ismer-e ilyen embert a környezetében..? Na, ugye...?    

korábban írtuk

Az Élősködők tarolt – az Oscar-díjak történetében először lett idegen nyelvű a legjobb film

Nagy meglepetésre az Élősködők (Parasite) kapta a legjobb filmnek járó díjat a 92. Oscar-gálán. A dél-koreai Bong Joon-Ho (Pong Dzsunho) filmje ráadásul úgy diadalmaskodott, hogy a legjobb idegen nyelvű film kategórájában is megkapta az aranyszobrot.

Sokan úgy vélik, hogy a szakadékok a nemzetek, a kontinensek, a kultúrák között vannak – azonban egyre jobban kezdünk rájönni, hogy közösségeken, társadalmakon, akár nemzeteken belül a szegények és a gazdagok között tátonganak az áthidalhatatlan szakadékok. Egy ilyen film pedig ezt a feltevést úgy mutatja be, hogy közben nem ítélkezik, csak megmutat, azt viszont nagyon pontosan, meglepetésekkel és tökéletes filmes megoldásokkal teszi. Óriási élmény megnézni, de nem a látvány és a képek, a fények, az akciójelenetek miatt – ilyenek ugyanis nem nagyon vannak benne, vagy ha vannak is, speciálisak. A lényeg a mondanivaló (ebben egy kicsit a tavalyi év másik legismertebb filmjéhez, a Jokerhez is hasonlít) és a film utáni családi vagy baráti beszélgetés. Mert attól talán mehet a világ előbbre és esetleg – romantikusnak hangzik, de miért ne? – a szegények és a gazdagok közötti távolságok is rövidülhetnek. Hogy ne legyünk így szétszakadva.