Elmaradt közösségi értékelés: Garda Dezsővel a hiábavaló történelmi kutatásokról

– Hogyan látja, a kutatási terület megválasztásában van-e különbség aközött, hogy anyaországi vagy elszakított országrészben élő magyar történészről van-e szó?
– 1990 óta az anyaországi és az elszakított országrészben élő történészek egyaránt kutatják a magyarság sorsfordító eseményeit. Kutatásaik kiegészítik egymást, s így lehetőséget biztosítanak a magyarság múltjának jobb megismeréséhez.

– Van-e két igazság egy időben? Tapasztalt-e olyat, hogy másként emlékezzen vagy más eredményre jusson Erdély múltja tekintetében a román és a magyar történész?
– Az erdélyi román történészek többsége számára az általuk kidolgozott elmélet a fontos, melynek igazolására adatokat keresnek. A magyar történészek elméletét a történelmi forrás határozza meg. Ők a dokumentumok alapján próbálják kialakítani a történelmi igazságot.

– Vannak-e divatos, sokat kutatott korszakok, illetve melyek a múlt bermudaháromszögei, olyan foltok, melyekről keveset tudunk?
– Csak látszólag bizonyulnak divatos témának vagy sokat kutatott korszaknak az 1848-as, illetve az 1918-as események. A valóságban e két korszakra vonatkozóan még mindig sok a fehér folt, melyről keveset tudunk. A politikus kutatók még kerülik az igazság teljes kimondását.

– Milyen tényezők segítik, és melyek akadályozzák ma a múltkutatást?
– A történész szakmai elhívatottsága a döntő. A közöny, csak a pénzt értékelő mentalitás a székelyföldi magyarságnak a szülőföldtől való elidegenítéséhez vezethet. Ki kell állnia a történésznek a népe mellett akkor is, ha munkáját a saját közössége nem értékeli, ha az egyszerű ember és a politikai elit ezt napjainkban nem tartja fontosnak.

 – Mire alapozza azt a kijelentését, hogy a történész munkáját a saját közössége nem értékeli?
– Én ezt így érzem. Erre áldoztam fel az életem, több mint negyven esztendőt jártam a levéltárakat, és amit feltártam, szinte semmibe veszik.