
Mirk Szidónia-Kata, Tánczos Vilmos, Dávid Gyula
Fotó: Incze Katalin / Magyarország Főkonzulátusa Csíkszereda
Az erdélyi tudós társaság neves alakjait szólaltatja meg legújabb könyvében Tánczos Vilmos. A történések színe és visszája című interjúkötetet Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusán mutatták be, a szerzővel Mirk Szidónia-Kata szerkesztő beszélgetett.
2025. január 24., 17:542025. január 24., 17:54
Erdélyi tudósokkal folytatott beszélgetéseket tartalmaz a Székelyföld Alapítvány kiadásában megjelent, Tánczos Vilmos egyetemi tanár, néprajzkutató A történések színe és visszája című kötete, amelyet január 23-án szép számú érdeklődő előtt mutattak be a csíkszeredai Lázár-házban. Az esemény házigazdájaként Beke Mihály András első beosztott konzul köszöntötte a jelenlevőket, majd a szerzővel a kötet szerkesztője, Mirk Szidónia-Kata beszélgetett. Az est meglepetésvendége Dávid Gyula irodalomkutató volt.
Beke Mihály András, Mirk Szidónia-Kata és Tánczos Vilmos
Fotó: Incze Katalin / Magyarország Főkonzulátusa Csíkszereda
Beke Mihály András röviden szólt a szerzőről és az interjúkötetről, és kiemelte azt is, hogy Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusán már hagyománnyá váltak a könyvbemutatók, a kulturális események. Mint fogalmazott, egész héten a magyar kultúra napját ünnepeljük, amely része Tánczos Vilmos könyvbemutatója is.
Fotó: Incze Katalin / Magyarország Főkonzulátusa Csíkszereda
A beszélgetés elején Mirk Szidónia-Kata röviden felvázolta a Székelyföld folyóirat történetét: „A rendszerváltás után a Székelyföldnek mindent zéróról kellett kezdenie, mert eltérően a többi folyóirattól, amelyek 1990-ben legfeljebb csak nevet cseréltek, ki kellett alakítani a szerzőgárdáját, olvasótáborát, kapcsolatrendszerét.
A lap fennállásának 28. esztendejében talán nem is volt olyan év, amikor ne kaptunk volna tőle kéziratot” – fogalmazott.
Fotó: Incze Katalin / Magyarország Főkonzulátusa Csíkszereda
Mint elhangzott, Tánczos Vilmos tudományos munkái olyan igényes nyelven íródnak és nyernek végső formát, ami ma már egyre kevésbé van szokásban a tudomány művelői között. A néprajztudományban általa meghonosított néprajzi esszék az etnográfia és a szépirodalom határán mozogva úgy nyújtanak számunkra esztétikai élményt, hogy nem csorbul tudományos hitelességük sem, hiszen a népi kultúra jelenségeinek rejtett jelentéseire irányítja rá a figyelmet. Ez a nyelvi igényesség, a finom árnyalatokra figyelő szerkesztés kiviláglik az általa készített interjúkból is.
Mirk Szidónia-Kata szerint az interjúk külön-külön is roppant érdekesek, olvasmányosak, megismerhetjük belőlük az erdélyi tudóstársadalom kiválóságainak életútját, de így egybeolvasva őket elmondhatjuk, hogy hiteles látlelete az erdélyi magyarság 20. századi sorsának.
Tánczos Vilmos és Dávid Gyula
Fotó: Incze Katalin / Magyarország Főkonzulátusa Csíkszereda
A felvezető után a szerkesztő kérésére a szerző felidézte a Székelyföld folyóirat indulását. Tánczos Vilmos elmesélte, hogy ő ajánlotta Ferenczes Istvánnak, a Székelyföld alapítójának, hogy negyedévente jelenjen meg a folyóirat, máskülönben nem fogják tudni utolérni magukat. Tánczos személyes késztetése volt, hogy írjon a lapba, azt érezte, hogy kötelessége.
Fotó: Incze Katalin / Magyarország Főkonzulátusa Csíkszereda
Az új kötetéről elhangzott, Tánczos nem a kortársait, hanem az idősebb nemzedék kiválóságait szólaltatja meg, s e nemzedéki kereten belül igyekszik szóra hívni mindenkit, aki meghatározó szerepet játszott a második világháború utáni egyetemi és tudományos életben:
Felmerült a kérdés, hogy az első interjú elkészítésekor gondolt-e arra a szerző, hogy sorozat lesz belőle, és az egyes alkotók életútján keresztül egy nemzedék portréját sikerül majd megrajzolnia. „A válaszom egyszerű: eszem ágában sem volt sorozatot készíteni, nem tudtam, hogy ebből ez fog kisülni, és kicsit igazad van, mert amikor összerakja az ember a tizenhárom interjút, látja hogy úgy összeáll, hogy tényleg ez egy ilyen nemzedéki tudós portrékép” – fogalmazott Tánczos.
Márton Árpád festőművész életművében a kenyér vezérmotívumként jelenik meg. Ezúttal a Csíki Székely Múzeumban őrzött egyik kenyeres képét választottuk gasztrosorozatunkhoz, amely reprezentatív példája annak, ahogy a kenyér megjelenik a művészetében.
Demeter Arnold csíkszentkirályi költő Búzaköd című kötetének bemutatójára készül. A pályája kezdetén lévő alkotó számára ez egy alapkő, amihez vissza-vissza tér majd.
A vadonban sokféle izgalmas fűszernövény megterem, a zellerfélékhez tartozó podagrafüvet érdemes a tavaszi időszakban megismerni. A piros árvacsalánt gyakran mellőzzük erős illata miatt, de a növény legszebb részeit bátran felhasználhatjuk.
Burkolt jelenlétek, hideg emlékek, szakrális betontömbök: Siklódi Fruzsina Erzsébet festményei a hiány eszméjét jelenítik meg. Erős színekkel, kontrasztokkal, de mindenek előtt emlékekkel dolgozik, nosztalgiába csomagolva a felejtést.
Egy esküvői fotó néha többet mesél, mint a családi legenda. A menyegző az emberi élet kitüntetett eseménye, és a vágy, hogy maradandó vizuális emléket szerezzünk róla, szinte egyidős magával a fényképezéssel.
Ez a recept biztos siker, ha valakit szeretnél lenyűgözni. A legényfogó csirke nemcsak egyszerűen elkészíthető, hanem annyira finom, hogy biztosan újra és újra az asztalra kerül.
Valamikor régen abban a megingathatatlan hitben hallgattuk a felnőttek történeteit, hogy mi mindig mesehallgatók maradunk.
Nem egzotikus és nem is divatos, mégis az egyik legsokoldalúbb alapanyagunk: a sárgarépa évszázadok óta meghatározza az európai konyhát, miközben édeskés ízével a levesektől a desszertekig számtalan fogásban bizonyít.
Ez a menü egyszerű, mégis változatos fogásokkal kíséri végig a napot – a reggelitől a vacsoráig. Olyan ételeket tartalmaz, amelyek gyorsan elkészíthetőek, mégis jól ötvözik a megszokott alapanyagokat egy kis frissességgel.
Korai reggelik, bográcsban rotyogó ebédek és strandos junk food: Kanabé Dávid mesélt a Csíkszentsimoni Ifjúsági Zenekar turnés étkezéseiről, ahol a túlélés, a csapatmunka és a Balaton ízei találkoznak.
szóljon hozzá!