Egy nemzedék portréja rajzolódik ki Tánczos Vilmos új könyvében

Beke Mihály András röviden szólt a szerzőről és az interjúkötetről, és kiemelte azt is, hogy Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusán már hagyománnyá váltak a könyvbemutatók, a kulturális események. Mint fogalmazott, egész héten a magyar kultúra napját ünnepeljük, amely része Tánczos Vilmos könyvbemutatója is.

A beszélgetés elején Mirk Szidónia-Kata röviden felvázolta a Székelyföld folyóirat történetét: „A rendszerváltás után a Székelyföldnek mindent zéróról kellett kezdenie, mert eltérően a többi folyóirattól, amelyek 1990-ben legfeljebb csak nevet cseréltek, ki kellett alakítani a szerzőgárdáját, olvasótáborát, kapcsolatrendszerét.

Mint elhangzott, Tánczos Vilmos tudományos munkái olyan igényes nyelven íródnak és nyernek végső formát, ami ma már egyre kevésbé van szokásban a tudomány művelői között. A néprajztudományban általa meghonosított néprajzi esszék az etnográfia és a szépirodalom határán mozogva úgy nyújtanak számunkra esztétikai élményt, hogy nem csorbul tudományos hitelességük sem, hiszen a népi kultúra jelenségeinek rejtett jelentéseire irányítja rá a figyelmet. Ez a nyelvi igényesség, a finom árnyalatokra figyelő szerkesztés kiviláglik az általa készített interjúkból is.

A felvezető után a szerkesztő kérésére a szerző felidézte a Székelyföld folyóirat indulását. Tánczos Vilmos elmesélte, hogy ő ajánlotta Ferenczes Istvánnak, a Székelyföld alapítójának, hogy negyedévente jelenjen meg a folyóirat, máskülönben nem fogják tudni utolérni magukat. Tánczos személyes késztetése volt, hogy írjon a lapba, azt érezte, hogy kötelessége.

Az új kötetéről elhangzott, Tánczos nem a kortársait, hanem az idősebb nemzedék kiválóságait szólaltatja meg, s e nemzedéki kereten belül igyekszik szóra hívni mindenkit, aki meghatározó szerepet játszott a második világháború utáni egyetemi és tudományos életben: