Death to 2020 – Ha csak egy filmet néznél meg, ami erről az évről szól, akkor ez legyen az

A szakértők ez esetben tényleg idézőjelesek, hiszen igazi sztárparádét sikerült összehozni ezekre a szerepekre: van itt Samuel L. Jackson által alakított újságíró, Hugh Grant által játszott történész, míg Kumail Nanjiani egy milliárdos, Lisa Kudrov pedig egy nem hivatalos republikánus szóvivő bőrébe bújik, de megkapjuk az Így jártam anyátokkal sorozat „anyukáját”, Cristin Milotit, aki elmondása szerint egy úgynevezett „soccer mom”, vagyis egy átlagos amerikai családanya, aki nem igazán használja a közösségi médiát, csak a Facebookot és az Instagramot. És a Twittert. És a YouTube-t. És persze a Google-t.

A Death to 2020 ilyen és hasonló, jól felépített poénok tömkelegét zúdítja a nézőre, miközben azt nézzük, hogy mennyi minden történt a világban január óta. Így például az a „milliomosok és gazemberek Coachella Fesztiváljának” titulált davosi Világgazdasági Fórum klímakatasztrófa témában megtartott kiadásán Greta Thunberg felszólalása alatt ott látjuk a kitalált Bark Multiverse milliomost, a világ egyik leggazdagabb emberét, aki a bejátszás után egy lesötétített szobában meséli, hogy mennyire megérintették őt a klímaaktivista szavai, és ennek hatására egyből érezte, hogy cselekednie kell:

Persze így leírva nem jön át olyan jól a poén, mint a pörgős vágóképek közé beillesztve, de azért jól leírja az alkotás lényegét: Charlie Booker a rá jellemző maró gúnnyal és humorral tárja elénk 2020 történéseit, amit többek között egy olyan történész is kommentál, aki valós eseménynek tartja a Trónok harca cselekményét, és amikor erre is rákérdeznek, hogy mégis hogy gondolja, zavarodottan csak annyit mond, hogy

De ott van a Lisa Kudrow által szenzációsan hozott trumpista „szóvivő”, aki az egyik pillanatban még kijelent valamit, utána pedig letagadja az egészet, és megspékeli azzal, hogy Ukrajna egyébként nem is létezik, mert ő így gondolja. De a korábban említett anyukáról is kiderül, hogy rasszista és összeesküvéselmélet-hívő, aki kész ténynek vesz minden hangzatos, bő nyállal terjesztett hoaxot, amit aztán mindenki arcába dörgöl.

A készítők annyi információt és poént belezsúfoltak a mindössze 1 óra 10 perces játékidőbe, hogy időnként le kell állítani a filmet, hogy egyáltalán feldolgozzuk, hogy mit láttunk és hallottunk, mert például

Ha valaki amiatt nem nézné meg a Black Mirror alkotóinak új filmjét, mert amúgy is a koronavírusról és a rendkívül rossz évként nyilvántartott 2020-ról szól az egész, szíve joga, de rendkívül sok poénról és humoros megvilágításba helyezett történésről marad le, vagyis arról, hogy

Charlie Booker és Annabel Jones filmje tehát kellett, mint egy falat kenyér a világot kritikusan értelmezőknek, és a minőségi, odapirító humor kedvelőinek. És azért