
Sok szakmabeli szerint Szabó Zsolt az erdélyi dzsessz megkoronázatlan királya
Fotó: Veres Nándor
Szíve csücske a dzsessz és a blues, jó barátságban van a pop- és a rockzenével, de nem veti meg a népzenét, az operettet, magyar nótát és a csárdásokat sem. Nevetve meséli, tizenkét évesen már keresztelőkön, bálokon, lakodalmakban muzsikált, ma pedig többek között AG Weinberger billentyűse is. Billentyűs, hangszeres, dalszerző, zenetanár. Szabó Zsolt, aki még saját életét is dalba foglalta.
2020. november 16., 17:552020. november 16., 17:55
„Négyéves lehettem, amikor meghallottam egy érdekes hangot otthon az udvaron, majd addig szaladtam, amíg meg is találtam, hogy honnan jön: egyik szomszédfiú ült egy lépcsőn, és húzta a harmonikát. Na, onnantól nekem harmonika kellett, aztán hat és fél éves voltam, mire a szüleim nagy nehezen megvettek egyet. Tízéves koromig autodidakta módon tanulgattam, apám s anyám énekelt mellettem, én meg keresgéltem a hangokat a harmonikán. Aztán tízévesen kerültem Csíkszeredába Sebők Vilmoshoz, tőle tanultam meg az alapokat. Tizenkét éves lehettem, amikor egyszer megláttam nála egy érdekes bútordarabot egy sarokban. Nem tudtam mi az, kiderült, hogy egy pianínó. Az is nagyon megtetszett, kalimpálni kezdtem a zongorán is. Tizenhét évesen, a kilencvenes évek elején vettem egy elektromos zongorát, egy Vermonát, ami akkor menőnek számított, addig bejárogattam iskolákba, kultúrházakba, ahol voltak régi orgonák, zongorák, s ott gyakoroltam, zenéltem éjjel-nappal” – meséli Szabó Zsolt, amikor a zenével való kapcsolatáról faggatom.
Aztán néhány év múlva már a városi zenészek is kezdtek érdeklődni iránta, zenélni hívták, lassan befogadták, s úgy alakult, hogy jó pár év múlva már őket vagy a gyermekeiket is tanította.
„Amikor a középiskolát elvégeztem, bekerültem a csíkszeredai Flora étterembe muzsikálni, az akkor nagy szó volt. Elektrotechnikát tanultam, mivel művészeti iskola akkor nem létezett, de engem az egy percig sem érdekelt. A zene volt az életem. Háromévesen egy paksaméta lemezből kiválasztottam az LGT-nek a Ringasd el magad című lemezét, és azt hallgattam állandóan.
– jegyzi meg.
Eleinte kazettáról, lemezekről tanult mindent, hiszen szórakoztató zenét nem volt kitől tanulni. Később Budapest felé vette az irányt, a kőbányai meg a Szófia utcai zenei stúdióban tanult, ma is hálával emlegeti Fogarasi Jánost, Esze Jenőt, Nagy Jánost, Cseke Gábort, Rajnai Jánost, Fekete Istvánt, akiknek sokat köszönhet. Heti rendszerességgel járt haza azokban az években, itthon zenélni kellett, hiszen pénzre volt szükség a tanuláshoz. S hogy a későbbiekben taníthasson is, a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia zenepedagógia és klasszikus zongora modul szakára is beiratkozott.
Szabó Zsolt zongora-, szintetizátor- és harmonika szakon tanít szórakoztató zenét a csíkszeredai Vámszer Géza Művészeti Népiskolában és a brassói Tiberiu Brediceanu Művészeti Népiskolában
Fotó: Veres Nándor
„Közben jött a telefon, hogy nem-e mennék hajóra zenélni? Hát hogyne mentem volna, elfogyott a pénzem, egy farkaskutyám, egy mobiltelefonom és két hangszerem volt. Tanulmányaimat befagyasztottam, majd három és fél évre elmentem, és egy luxushajón zongoráztam. Megfordultam vagy száz országban, sok helyen maradhattam volna, de a csicsói sáros utca, ahol születtem, na az mindig hiányzott, eszem ágában sem volt külföldön maradni” – meséli.
Jelenleg több zenekarban is játszik (Friday Rehab, Trend Weding), közös fellépései vannak Szabó Enikővel, Szilágyi Nórával, saját dzsessz- és rockbandája van, a csíkszeredaiak által jól ismert Full Screen együttes alapító tagja, billentyűse, együtt zenél AG Weinbergerrel, de szólóban is játszik. Mindemellett dalokat, dalszövegeket ír, hangszerel, saját szerzeményeit zenészkollégája, Barabás Tamás stúdiójában veszik fel. Legnagyobb szívfájdalma – jegyzi meg –, hogy a járványhelyzet miatt nincsenek bulik, ahol a billentyűk közé csaphatna. Közben zongora, szintetizátor és harmonika szakon tanít szórakoztató zenét a csíkszeredai Vámszer Géza Művészeti Népiskolában és a brassói Tiberiu Brediceanu Művészeti Népiskolában.
Fia, Bence kilencéves, ötéves korától tanítja zongorázni, lánya, a 14 éves Szonja öt évig zenét tanult, majd egy nap kijelentette, nem szeretne többet zongorázni, inkább rajzolna. És azóta rajzol.
„Sokmindent tanultam, és igyekszem minél hitelesebben játszani, de a tanítás során is a hitelességre törekszem.
Amikor a gyerekek valamit megtanulnak, én boldogabb vagyok, mint ők” – mondja nevetve, és sorolni kezdi tanítványait, akikre igencsak büszke.
A tanítás során is a hitelességre törekszik
Fotó: Veres Nándor
Minden műfajban megvannak a kedvencei, ha például nótázgatni kell, akkor a Kiskereki betyárcsárda dallama csendül fel, szereti a népzenét, hiszen ebbe született bele. „Jöhet bármilyen stílus, nekem a népzene, a magyar nóta a lelkemben maradt. Nekem mindenem a zene. Én boldog vagyok, és nagyon jól vagyok ott és úgy, ahol vagyok. Persze szeretnék minél jobb zenekarokban, minél jobb zenészekkel játszani, de csak akkor, ha megérdemlem, nem azért mert nincs jobb, s én is jó leszek. Azért legyek ott, mert én kellek” – magyarázza.
Sok szakmabeli szerint Szabó Zsolt az erdélyi dzsessz megkoronázatlan királya. Ő azt mondja, „csak” egy zenész, akinek mindene a zene.
Lehetnék művelt,
s nyithatnék műhelyt,
hol tökélyre csiszolt
versek születnek...
A mézzel készített ételek világa messze túlmutat a süteményeken: a méz a savas, sós és fűszeres ízeket is kiegyensúlyozza, és karaktert ad a fogásoknak.
A boróka fűszeres ízű terméséről közismert, vidékünk hegyvidéki régióiban őshonos fajként jelentős állományokat alkot. Bemutatjuk, hogy a termésén túl mely részeit hasznosíthatjuk, és azt a sajátos biológiai tulajdonságát, amely különlegessé teszi.
Mitől lesz egy régió gasztrorégió, és mi kell ehhez, azon kívül, hogy vannak ételeink? – többek között ezekről is szó esett a Gasztrorégió – hagyományos gyümölcsészet és gyógynövénykultúra című ismeretterjesztő szakmai napon.
Magdalena Pelmuș Gendered Blood című kiállítása nem magyaráz, hanem szembesít. A test, az erőszak és a nemi szerepek találkozása itt nem narratíva, hanem feszült állapot: dísz és seb, fegyver és szerv, vonzás és taszítás egyszerre.
Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.
Az összetartozásról, az egymás iránti tiszteletről, a közösen végzett munka teremtő erejéről, és arról is mesél a Nemzeti Színházban vasárnap felavatott díszfüggöny, hogy ennek a nemzetnek van jövője. Budapesten jártunk.
Egy jól összeállított napi étkezés nem bonyolult, csak következetes. Az alapanyagok egyszerűek, az elkészítés követhető, az eredmény pedig egy stabil, egész nap működő rendszer. Az egészséges táplálkozás tudatos választásokról szól.
Ahogy beköszönt az advent, nincs is jobb, mint a konyhát megtölteni a sütőtök és a mézeskalácsfűszer édes illatával. Ez a duplán sütőtökös csiga nemcsak a látványával, de az ízével is elvarázsol.
Az aprócska konyhát finom illat tölti be. Mama palacsintát süt. A spájzból baracklekvárt hoz, és elmélyülten kenegeti a mindenséget jelképező kerek tésztákra. Mikor elkészül vele, gondosan felgöngyölíti, és egy külön tányérra helyezi.
szóljon hozzá!