„Szabadíts meg engem!” A Presser-könyv és a Barta-film

Presser a könyvben is többször kitér Barta Tamásra, aki az LGT első korszakának gitárosa volt, 1971 és 1974 szeptembere között – az akkor 26 éves zenész az együttes amerikai turnéját követően nem jött haza Magyarországra, hanem Los Angelesben maradt, megnősült. „Szabadíts meg engem / attól, ami mindig fáj, / szabadíts meg engem / attól, ami újra vár!” – hangzik el többször a Hajdu Eszter rendező által 2019-ben elkészített Siess haza, vár a mama című dokumentumfilmben. A film körül jelenleg is áll a bál, hiszen Barta halálának körülményei máig tisztázatlanok, és az alkotás egy kicsit megint „belenyúl” a témába – ez verte fel a port, de a film alapvetően nem erre épült, hanem a zenész és édesanyja szívszorító kapcsolatára, viszonyára.

Az Amerikában maradt zenész és édesanyja ugyanis azokban az években magnókazettákon „leveleztek”, ezek a felvételek fennmaradtak – Barta Tamás örököse ugyanis Hajdú Judit, a film rendezőjének édesanyja, Judit a 2008-ban elhunyt Friedmann Edit (Tamás édesanyja) fogadott lánya. Ebből a sok-sok órányi hanganyagból áll össze a film gerince, anya és fia kapcsolata – a hangfelvételek teljesen eredetiek, az ember kihallja belőle azt a szomorúságot, azt az igen mély bánatot, amit az anya érez, illetve Tamás súlyos vívódásait.

Utóbbi néha nagyon vidám, elszánt és motivált, hiszen Amerikába kerülése után sikerült az álmait megvalósítani – igaz, hogy a hazai nagy LGT-sikerek után ott csak egy átlagos session-zenész lehet, de kezdetben mégis kitűnően érzi magát. Utólag érezhető, hogy valamennyire naiv – és lehet, hogy a vesztét is ez okozta. Azonban édesanyja, Friedmann Edit néni hangja, vívódása, sírása a hangfelvételeken a legmegdöbbentőbb – annyira, hogy amikor végre kijut a fiához Los Angelesbe, a hangok nélküli fotók nagyon beszédesek...

Főleg a film elején és végén igen különleges felvételeket, fotókat láthatunk a zenekarról is, illetve Barta Tomiról, aki igazi rock and roll arc volt a hetvenes évek elején, Magyarország egyik legjobb és legismertebb zenésze. Azok a képek, a világos, szűk trapézfarmert, színes nyitott inget viselő, Gibson gitáron játszó, nemcsak a refrénekben éneklő Bartáról egyszerűen lehengerlőek, abban az időben maga Keith Richards vagy Jimmy Page sem nézett ki „rockandrollabbul”.

Két mellkasi lövés vagy két fejlövés? – ez a kérdés maradhatott meg sok nézőben, ugyanis Barta halálának körülményeit a film sajnos még jobban összezavarja. 1982. február 16-án az akkor 33 éves Barta Tamást két lövés érte otthonában. Azóta sem derült ki pontosan, hogy öngyilkosság vagy gyilkosság történt-e, hivatalosan az előbbit állapították meg a hatóságok.

A filmet pont az az ember (Barta akkori üzlettársa, a ma is Los Angelesben élő Fekete Barna) akarja letiltatni, aki szerepel benne, az interjú szerint az ő fegyverével követték el a gyilkosságot – és Fekete szerint a film úgy mutatja be őt, hogy rátereli a gyilkosság gyanúját. Napok óta sokat gondolok arra, hogy ha a gyilkossági szál és annak utóélete, elbonyolódása nincsen benne a filmben (vagy csupán egy mondatban említik a végén), talán maga az alkotás is sokkal jobb és még maradandóbb élményt okozott volna. De lehet, hogy nincs igazam. Abból biztosan nincs, hogy ne okozott volna maradandó élményt.  

A Siess haza, vár a mama című dokumentumfilmet február 16-ig ingyen lehetett nézni több felületen is, legálisan, utána levették, elképzelhető, hogy bírósági ítélet fog rendelkezni a teljes letiltásáról – mindenesetre kis kutakodás után több helyen is rá lehet akadni, fizetős vagy illegálisan feltöltött formában is. A film utóélete egészen rendkívüli, hiszen a gyilkosság gyanúja nagyon izgalmassá teszi – ez a beszélgetés a rendezőnővel, illetve Presser Gáborral még jobban elmélyíti a történetet, illetve ez az interjú is.

A filmben elhangzó dalok, a Szabadíts meg és főképp a Vallomás így, ebben a kontextusban nagyon szívbemarkolóak – nem vallom be, hogy hányszor szorult el a torkom a másfél óra alatt. Mind a könyv, mind pedig a dokumentumfilm folytatása következik, erre utalt többször Presser Gábor is, illetve Hajdú Eszter filmrendező is – mit mondjak, roppant kíváncsian várom mindkettőt és nagyon remélem, hogy nem vagyok ezzel egyedül.

(Presser könyve, 520 oldal, Helikon könyvkiadó, 2020)

(Siess haza, vár a mama, dokumentumfilm, rendezte: Hajdu Eszter, 2020)