„Könyvtár mindig volt és mindig lesz”
Kopacz Katalin: számomra a könyvtári munka hivatás volt
Fotó: Gecse Noémi
Költözésekről és révbe érésről, könyvtárosokról, könyvekről és olvasókról beszélgettünk Kopacz Katalinnal, aki huszonöt éven át volt a csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtár igazgatója. Egy sikertelen versenyvizsga után, az ideiglenes megbízatása végén hirtelen döntött úgy, hogy nyugdíjba vonul. Nem volt könnyű döntés, hisz a könyvtárral úgymond együtt élt és lélegzett, de azt mondja, kezdi megszokni és felfedezni a nyugdíjas élet előnyeit is.
R. Kiss Edit
2018. április 17., 16:302018. április 17., 16:30
− Hosszú ideig vezette az intézményt...
− 1994 áprilisától voltam hivatalosan kinevezve igazgatónak. 1993 közepétől már helyettesítettem a volt igazgatót, mert elment alkotói szabadságra. Egyébként 1990-ben jöttem a könyvtárhoz, mint feldolgozó könyvtáros. Miután idekerültem, következő évben költöztünk át a Szakszervezetek Művelődési Házába. Azelőtt a Mikó-vár épületében és a Városi Művelődési Ház épületében működött a könyvtár. Közben létrejött Zsögödben egy fiókkönyvtár a Nagy Imre Galériában, aztán az meg is szűnt.
− Sokat hurcolkodtak...
− Rengeteget költöztünk, a könyvtárnak mindig is a székhely hiánya volt a legnagyobb problémája. A polgármesteri hivatalban is működött egy ideig néhány részleg. Miután beköltöztünk a Szakszervezetek Művelődési Házába, a várban maradt a gyerekrészleg, a művészeti részleg és a dokumentációs könyvtár. 2012-ben költöztünk a jelenlegi épületbe, és ez volt az első alkalom, amikor a könyvtár összes részlege egy épületben működött. Nehézkes volt a különböző épületekben dolgozni, mert ha az olvasó bejött az egyik részlegre és keresett valamit, de nem találta, akkor el kellett mennie egy másik épületbe a másik részlegre.
Van konferenciaterem, sok rendezvényt szervezünk, a rendezvénylátogatók száma is megugrott. Létrehoztunk egy internetes termet, azt is sokan használják. Ez méltó és megfelelő hely a könyvtár számára. Ebben az egészben benne van a szívem. Számomra a könyvtár, az itteni munka hivatás volt, nemcsak úgy bejöttem. Szerettem, és eszem ágába nem jutott volna nyugdíjba menni, de a körülmények így hozták. Még nem értem el a nyugdíjkorhatárt, kedvezményes nyugdíjba mentem.
− Miért döntött a nyugdíjba vonulás mellett?
− Az utóbbi időben kicsit el volt politizálva ez az intézmény.
Mondok konkrét példát: a könyvtártól elvárták, hogy részt vegyen különböző vásárokon, expókon, az utolsó pedig, amit meg is tagadtam, hogy a hagyományos termékek vásárán a könyvtár létrehozzon egy mesesarkot. Nem éreztem alkalmasnak a helyet arra, hogy a gyerekekkel foglalkozzunk ott, a zajban, a kolbászok meg sajtok között, ahol jönnek-mennek az emberek. Nem volt alkalmas, és úgy gondolom, nem ez a könyvtár feladata. Egy másik alkalommal egy fesztiválon kellett részt vennünk, kitaláltunk egy vagány gyermekprogramot, szórólapokat vittünk, de egy eldugott sarokba betették a könyvtárat, és alig húsz gyerek jött be.
Felolvasómaraton a könyvtárban. Van helye a rendezvényeknek is, csak a hangsúly kérdéses
Fotó: Gecse Noémi
− Ön szerint mi a könyvtár szerepe?
− Elsődlegesen az, hogy gyűjtse, rendszerezze, megőrizze és az olvasók rendelkezésére bocsássa a különböző dokumentumokat, információkat. És azt látom, hogy a könyvtár lassan inkább rendezvényszervező intézménnyé vált, és szerintem ez nem elsősorban a könyvtár feladata, mert van a megyei tanácsnak jónéhány ezzel foglalkozó intézménye. Van helye könyvbemutatóknak, gyermekfoglalkozásoknak a könyvtárban, de mintha eltolódott volna a hangsúly ebbe az irányba. Nagyon sok mindennel foglalkozunk egyébként is, mert dokumentumokat digitalizálunk, adatbázisokat építünk a helyi személyiségekről, természeti értékekről. Sokszor nincs időnk arra a munkára, ami valóban a könyvtáros feladata lenne. Gyakran nagyon nehéz volt a helyettesítéseket megoldani, és vannak elmaradások is.
− Nem elegendő a könyvtári személyzet száma?
− A könyvtári törvény előírásai szerint több mint negyvenen kellene az intézményben dolgozzanak, és amikor eljöttem, 23-an voltunk, ebből 17 könyvtáros, aki két műszakban látja el a sajtórészleget, gyerekkönyvtárat, dokumentációs könyvtárat, felnőtt részleget, olvasótermet és a feldolgozót. Épp, hogy el tudják látni a feladatokat.
Tágas, modern épületben működik az intézmény
Fotó: Veres Nándor
− A könyvállomány hogyan alakult?
− Most kevesebb könyv van, mint amikor én idekerültem. Valamikor az volt a szabály, hogy a személyzet száma az állomány nagyságától függ. A forradalomkor rengeteg könyv érkezett a könyvtárba, minden könyvet bevettünk, mert ez volt az érdek. De nem volt selejtezés. Ez is volt a vizsgámon az egyik fő probléma, amit kifogásoltak, hogy miért selejteztünk ki annyi könyvet. De mivel évekig nem volt selejtezés, elavultak, megrongálódtak a könyvek. Az uniós normák szerint egy közkönyvtár megújulási rátája 25 év, ennyi idő alatt a teljes állománynak ki kellene cserélődnie. Romániában a megújulási ráta körülbelül negyven év, nálunk pedig hatvan-hetven év volt.
A selejtezés során megőriztünk egy-egy példányt a dokumentumértékű könyvekből, vagy amelyek az utókor számára érdekesek lehetnek, így például van Ceauşescu Omagiu kötetünk, de azért új könyvekre is szükség van. A fiatalok nagyon szeretik a kortárs szerzőket, és ahhoz, hogy a fiatalokat behozd, valamit adni kell. A költözés után sok pénzt kaptunk a megyei tanácstól könyvvásárlásra, és szépen felújítottuk az állományunkat, ez nagyon vonzotta az embereket. Most mintegy kétszázezer kötet van a könyvtárban, régebb pedig volt, hogy elérte a háromszázezret is az állomány száma.
Biztatónak látja a könyvtár jövőjét a leköszönő igazgató
Fotó: Gecse Noémi
− Az olvasói szokások hogyan változtak?
− Szívesen olvassák az olvasók a kortárs irodalmat, és sokan érdeklődnek a helytörténet iránt. Erre a könyvtár nagyon oda is figyel. Egy időben nagyon megnőtt az internetterem használóinak száma, most már kevesebben vannak, valószínűleg otthon többen interneteznek. A könyvtár honlapját és az online katalógust is sokan használják, nőtt a felhasználók száma.
− Ez lesz a jövő, hogy otthon letöltögetjük és elolvassuk?
− Úgy gondolom, hogy könyvtár mindig volt és mindig lesz. Elképzelhető, hogy a technológia fejlődésével változik a könyvtár, lehet, hogy olyan tevékenységek jönnek be, amibe bele sem tudtunk gondolni, de azt hiszem, könyvre és nyomtatott sajtótermékre mindig szükség lesz. Vannak olvasók, főként nyugdíjasok, akik naponta bejönnek például újságot olvasni, a szemközti iskolából pedig bejönnek a gyerekek, itt írják meg a házi feladatot, társasjátékoznak, könyveket lapozgatnak... Ez biztató, nem?
CsíkszékEzek is érdekelhetik
A rovat további cikkei
Hétköznapi eszem-iszom
Képzőművészeti gasztrosorozatunkban ezúttal olyan alkotásokat választottunk, melyek sokak számára ismerősek lehetnek – különösen azoknak, akik érték a ’70-es, ’80-as éveket.
Hétköznapi eszem-iszom
Az emlékezet rétegei – magyar alkotók a holokausztról
Április 16-a 2001 óta a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja. 1944-ben ezen a napon indult a gettósítás Északkelet-Magyarországon és Kárpátalján – a tragédia lenyomatai ma is ott élnek a lelkekben és a művészetben.
Az emlékezet rétegei – magyar alkotók a holokausztról
Táncra kér Csíkszereda – amikor a ritmus közösséget teremt
Április 23–29. között a Táncvilágnap Csíkszereda rendezvénysorozat pezsdíti fel a várost: előadások, workshopok, közösségi tánc és meglepetések várják az érdeklődőket, lelkes szervezők összefogásával.
Táncra kér Csíkszereda – amikor a ritmus közösséget teremt
„Komlójövések” és kucsmagombák begyűjtésének ideje
A tavaszi csapadék áldása még mindig tart, kucsmagombák után kutatunk továbbra is – a hegyes kucsmagombák ritkább találatnak számítanak. Gombás ételekhez jól társítható ehető vadnövény a vadkomló, zsenge hajtásai begyűjtésének most van az ideje.
„Komlójövések” és kucsmagombák begyűjtésének ideje
Gyermekalkotások, színdarab és ősbemutató – A hit arcai
Gyermekek személyes hitélményei, díjnyertes színdarab és egy megrendítő dokumentumfilm találkozik A hit arcai című rendezvényen, amely pénteken egész napos kulturális és lelki programot kínál Csíkszentsimonban.
Gyermekalkotások, színdarab és ősbemutató – A hit arcai
Hagymás tört burgonya – videó
Egyszerű, laktató, és szinte bármilyen sült hús vagy pörkölt mellé tökéletesen illik a hagymás tört burgonya.
Hagymás tört burgonya – videó
Ferencz Imre: Száz
Elhatároztam,
hogy százéves koromban
kiadatok egy verseskönyvet,
száz válogatott versemmel...
Ferencz Imre: Száz
A tavasz hírnöke a tányéron: ezért több mint egyszerű zöldség a hónapos retek
A hónapos retek a tavasz egyik első, roppanós jelképe: nemcsak friss ízt visz az étrendbe, hanem élénkíti az emésztést, és a legegyszerűbb fogásoktól a kreatív konyhai megoldásokig sokféleképpen felhasználható.
A tavasz hírnöke a tányéron: ezért több mint egyszerű zöldség a hónapos retek
Múzeumi sztorik: Nyúzókés Cibrefalváról
Egy késő középkori nyúzókést választottak az áprilisi hónap tárgyának a Csíki Székely Múzeumban. A kés 2025-ben, az újrakezdett Csíkszentmihályi – Cibrefalvi régészeti kutatások során került felszínre.
Múzeumi sztorik: Nyúzókés Cibrefalváról
Füge újragondolva: a természet édes ajándéka
Az egyik legrégebbi kultúrnövény nemcsak különleges ízével, hanem sokoldalú felhasználhatóságával is kiemelkedik. A füge egyszerű, mégis izgalmas módokon tehető a mindennapi étkezések részévé. Most ezt járjuk körül.
Füge újragondolva: a természet édes ajándéka
Látogatottsági adatokMédiatér
Médiatér alkalmazás
Rádió GaGa alkalmazás
Minden jog fenntartva!
szóljon hozzá!