„Könyvtár mindig volt és mindig lesz”

− Ön szerint mi a könyvtár szerepe?
− Elsődlegesen az, hogy gyűjtse, rendszerezze, megőrizze és az olvasók rendelkezésére bocsássa a különböző dokumentumokat, információkat. És azt látom, hogy a könyvtár lassan inkább rendezvényszervező intézménnyé vált, és szerintem ez nem elsősorban a könyvtár feladata, mert van a megyei tanácsnak jónéhány ezzel foglalkozó intézménye. Van helye könyvbemutatóknak, gyermekfoglalkozásoknak a könyvtárban, de mintha eltolódott volna a hangsúly ebbe az irányba. Nagyon sok mindennel foglalkozunk egyébként is, mert dokumentumokat digitalizálunk, adatbázisokat építünk a helyi személyiségekről, természeti értékekről. Sokszor nincs időnk arra a munkára, ami valóban a könyvtáros feladata lenne. Gyakran nagyon nehéz volt a helyettesítéseket megoldani, és vannak elmaradások is.

− Nem elegendő a könyvtári személyzet száma?
− A könyvtári törvény előírásai szerint több mint negyvenen kellene az intézményben dolgozzanak, és amikor eljöttem, 23-an voltunk, ebből 17 könyvtáros, aki két műszakban látja el a sajtórészleget, gyerekkönyvtárat, dokumentációs könyvtárat, felnőtt részleget, olvasótermet és a feldolgozót. Épp, hogy el tudják látni a feladatokat.

− A könyvállomány hogyan alakult?
− Most kevesebb könyv van, mint amikor én idekerültem. Valamikor az volt a szabály, hogy a személyzet száma az állomány nagyságától függ. A forradalomkor rengeteg könyv érkezett a könyvtárba, minden könyvet bevettünk, mert ez volt az érdek. De nem volt selejtezés. Ez is volt a vizsgámon az egyik fő probléma, amit kifogásoltak, hogy miért selejteztünk ki annyi könyvet. De mivel évekig nem volt selejtezés, elavultak, megrongálódtak a könyvek. Az uniós normák szerint egy közkönyvtár megújulási rátája 25 év, ennyi idő alatt a teljes állománynak ki kellene cserélődnie. Romániában a megújulási ráta körülbelül negyven év, nálunk pedig hatvan-hetven év volt.

− Az olvasói szokások hogyan változtak?
− Szívesen olvassák az olvasók a kortárs irodalmat, és sokan érdeklődnek a helytörténet iránt. Erre a könyvtár nagyon oda is figyel. Egy időben nagyon megnőtt az internetterem használóinak száma, most már kevesebben vannak, valószínűleg otthon többen interneteznek. A könyvtár honlapját és az online katalógust is sokan használják, nőtt a felhasználók száma.

−  Ez lesz a jövő, hogy otthon letöltögetjük és elolvassuk?
−  Úgy gondolom, hogy könyvtár mindig volt és mindig lesz. Elképzelhető, hogy a technológia fejlődésével változik a könyvtár, lehet, hogy olyan tevékenységek jönnek be, amibe bele sem tudtunk gondolni, de azt hiszem, könyvre és nyomtatott sajtótermékre mindig szükség lesz. Vannak olvasók, főként nyugdíjasok, akik naponta bejönnek például újságot olvasni, a szemközti iskolából pedig bejönnek a gyerekek, itt írják meg a házi feladatot, társasjátékoznak, könyveket lapozgatnak... Ez biztató, nem?