„Ahol nemcsak néző vagyok, hanem benne élek a történetben”

– fogalmazott, amikor első meghatározó színházi élményéről kérdeztük. A darab épp oda nyúlt, ahová kellett: „egy év gyász, zéró belső munka után sikerült megtörnie bennem ezt a falat az előadásnak”, holott csupán egy temetés jelenetére emlékszik.

Úgy érzi, hogy a színházban megkaphatja mindazt, amit a hétköznapokban nem mindig sikerül: szerelmet, boldogságot, igazi gyászt, elengedést. „Amikor pedig azt kérdezik, hogy mire gondolok a színház megnevezést hallatán, hát... semmire, hiszen annyira az életem része, hogy meg se fordul bennem, hogy kéne bármit is gondolnom. Sokszor nem vesszük észre mindazt és mindazokat, akik körülvesznek, csak miután elveszítjük. A színház is ilyen. Észre sem vesszük, hogy van. Viszont ez most nekem sikerült. Jó kívánság helyett inkább azt mondanám, hogy: köszönöm” – zárta gondolatait.

– fogalmazott. Hálás továbbá azért, amiért minden körülmények között biztosítják a helyieknek a színházi élményt. A színházra gondolva a szórakozás, a kikapcsolódás, az örömszerzés jut eszébe, nem utolsó sorban pedig találkozás a barátokkal, ismerősökkel. „A legkellemesebb színházi élményeim a zenés darabokhoz köthetők, azokat szeretem, valamint a vígjátékokat.”

– mondta. Ha azt hallja, hogy színház, a jelen varázsára gondol, arra a különleges pillanatra, amikor a fények elhalványulnak, és a világ egy másik valósággá alakul. A lélek és az emberi történetek találkozására, ami ott és akkor, megismételhetetlenül születik meg. „Egy helyre, ahol minden este újraértelmezhetjük magunkat, a világot és egymást. A legjobb színházi élményem akkor volt, amikor egy darab annyira magával ragadott, hogy elfelejtettem, hol vagyok. Nem néző voltam, hanem benne éltem a történetben.”

– hangsúlyozta.

– magyarázta. A színház világa is éppen ezért szippantotta be, mert elgondolkodtatja, megérinti, a legtöbb esetben értékeket ad számára, valamint tükröt tart elé, miközben élményt nyújt.

„A legmaradandóbb színházi élményem a sepsiszentgyörgyi színházhoz kötődik, itt láttam az Illatszertár című előadást.”

– mutatott rá. A színház szó hallatán mindig olyan összművészeti alkotások lelőhelye jut eszébe, amelyet az emberek önszántukból fogyasztanak.