
Fotó: Csatlós Lóránt
A színház segít átvészelni a mindennapokat. A színház az „aha-élmény”. A színház a jelen varázsa. A színház az összművészet. A színház az öröm. A színházban megkaphatjuk a szerelmet, a gyászt, az elengedést. Gondolatok a színház világnapjára – szeretettel: a nézőktől.
2025. március 27., 10:042025. március 27., 10:04
2025. március 27., 10:432025. március 27., 10:43
Szőcs Szilamér másodéves hallgató a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem színész szakán. A színház szó hallatán az az érzése támad, hogy „valami különlegeset, valami műveltet” kellene mondania. Valamit, ami méltó a színházhoz – fogalmazott. Elmesélte, amikor jelentkezett a színművészetire, semmilyen színházi tapasztalata nem volt – sem elméleti, sem gyakorlati, drámákat sem olvasott korábban. Mint mondta, ezeket most pótolja, habár úgy érzi, hasznos lett volna, ha már eleve egy kis ismerettel vágott volna bele a színházi tanulmányokba.
Jelenet a nagyváradi Szigligeti Színház Az öngyilkos című előadásából
Fotó: Szigligeti Színház
„Színházba azért jártam természetesen, onnan jött az ötlet.
– fogalmazott, amikor első meghatározó színházi élményéről kérdeztük. A darab épp oda nyúlt, ahová kellett: „egy év gyász, zéró belső munka után sikerült megtörnie bennem ezt a falat az előadásnak”, holott csupán egy temetés jelenetére emlékszik.
Úgy érzi, hogy a színházban megkaphatja mindazt, amit a hétköznapokban nem mindig sikerül: szerelmet, boldogságot, igazi gyászt, elengedést. „Amikor pedig azt kérdezik, hogy mire gondolok a színház megnevezést hallatán, hát... semmire, hiszen annyira az életem része, hogy meg se fordul bennem, hogy kéne bármit is gondolnom. Sokszor nem vesszük észre mindazt és mindazokat, akik körülvesznek, csak miután elveszítjük. A színház is ilyen. Észre sem vesszük, hogy van. Viszont ez most nekem sikerült. Jó kívánság helyett inkább azt mondanám, hogy: köszönöm” – zárta gondolatait.
Édes Anna - vizsgaelőadás a BBTE Színház és Film Karán
Fotó: Facebook/Magyar Színházi Intézet, Színház és Film Kar, BBTE
A Csíki Játékszín lelkes nézője, Máthé Terézia a színház minden dolgozójának sok sikert kíván, erőt, egészséget és kitartást.
– fogalmazott. Hálás továbbá azért, amiért minden körülmények között biztosítják a helyieknek a színházi élményt. A színházra gondolva a szórakozás, a kikapcsolódás, az örömszerzés jut eszébe, nem utolsó sorban pedig találkozás a barátokkal, ismerősökkel. „A legkellemesebb színházi élményeim a zenés darabokhoz köthetők, azokat szeretem, valamint a vígjátékokat.”
Jelenet a Csíki Játékszín Az apa című előadásából
Fotó: Csíki Játékszín
Sándor Zsuzsa animációs rendező a színháznak azt kívánná, hogy mindig legyen benne lélek, hogy megélje a jelent. Hogy soha ne váljon csak egy ismétlődő előadássá, hanem minden este újraéledjen a pillanat varázsa. Azt, hogy minden előadásban ott legyen a színészek és a közönség közötti igazi kapcsolat, ami nemcsak a szavakban, hanem az érzésekben is kifejeződik.
– mondta. Ha azt hallja, hogy színház, a jelen varázsára gondol, arra a különleges pillanatra, amikor a fények elhalványulnak, és a világ egy másik valósággá alakul. A lélek és az emberi történetek találkozására, ami ott és akkor, megismételhetetlenül születik meg. „Egy helyre, ahol minden este újraértelmezhetjük magunkat, a világot és egymást. A legjobb színházi élményem akkor volt, amikor egy darab annyira magával ragadott, hogy elfelejtettem, hol vagyok. Nem néző voltam, hanem benne éltem a történetben.”
Lázadni veletek akartam - Yorick Stúdió
Fotó: Yorick Stúdió
Elmondása szerint azért szippantotta be a színház világa, mert igazi.
– hangsúlyozta.
Jelenet a Tamási Áron Színház Chicago című előadásából
Fotó: Tamási Áron Színház
Boros Beáta zenetanár a színháznak megújulást, erőt, kreativitást és jókedvet kíván. Mint mondta, a színház számára egy utazás, a mélységek megtapasztalása, egy érzelmi hullámvasút, az „aha-élmény” megélése, valamint a ráismerés önmagára és a kultúrára egyaránt. A legmaradandóbb színházi élményére rákérdezve nem tudott egyet kiemelni, mondván, hogy sok van, sok jó előadást láthatott már.
– magyarázta. A színház világa is éppen ezért szippantotta be, mert elgondolkodtatja, megérinti, a legtöbb esetben értékeket ad számára, valamint tükröt tart elé, miközben élményt nyújt.
Jelenet a Tomcsa Sándor Színház Timon című előadásából
Fotó: Forrás: Tomcsa Sándor Színház
Rancz Anett orvosként dolgozik, de a színház mindig is közel állt hozzá. Szerinte azért is olyan nagyon fontos a színház, hogy a mindennap nehézségeit fel tudják dolgozni az emberek, ezért azt üzeni: soha ne hagyják abba a munkájukat a színház munkatársai, mindig szükség lesz rájuk.
„A legmaradandóbb színházi élményem a sepsiszentgyörgyi színházhoz kötődik, itt láttam az Illatszertár című előadást.”
Jelenet a Kolozsvári Állami Magyar Színház Én vagyok a szél című előadásából
Fotó: Biró István / Kolozsvári Állami Magyar Színház
Beke-Böjte Anna újságíró a színháznak azt üzeni: olykor nehéz lehet egy darabot színre vinni, vagy éppen nem úgy sikerül, ahogy azt szeretnék, de a pozitív és negatív kritika együttese hozza el a várt fejlődést.
– mutatott rá. A színház szó hallatán mindig olyan összművészeti alkotások lelőhelye jut eszébe, amelyet az emberek önszántukból fogyasztanak.
Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház: Periklész
Fotó: Beliczay László/Csiky Gergely Állami Magyar Színház
Már gyerekkorában sokat járt színházba, amit mindig nagyon szeretett, „főleg amikor egyszerre skandálta mindenki a teremben, hogy »kezdődjék a nagy semmi!«”. Legjobb élménye, amire tisztán emlékszik az a Tom Sawyer premierje volt a Kolozsvári Állami Magyar Színházban, amikor számára a kétórás játék fél órának tűnt és a végén tátott szájjal várta, mi lesz a következő felvonás, „de sajnos csak a színészek jöttek ki meghajolni” – mesélte nevetve.
Fotó: Czinzel László/Harag György Társulat
A színház világnapját (World Theatre Day) 1962 óta minden év március 27-én ünneplik világszerte, a Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) kezdeményezésére. Ezen a napon a kisebb és nagyobb színházi társulatok egyaránt ünnepi előadásokkal, különböző, a színházhoz kapcsolódó programokkal készülnek.
Mit jelent ma a haza, az anyanyelv vagy a teremtés rendje? Egy könyvbemutatóhoz kapcsolódó beszélgetésen nemcsak fogalmakat értelmeztek újra, hanem azt is, hogyan lehet túlélni – szellemileg és emberileg – a 21. század zajában.
Volt idő, amikor a szegények ették, és volt, amikor bölcsek tanítottak róla – ma pedig újra felfedezzük, hogy a lencse nemcsak böjti kényszermegoldás, hanem az egyik legsokoldalúbb alapanyag a konyhában.
Ebben a fogásban a darált hús nem csupán alapanyag, hanem egy puha „takaró”, ami magában rejti a fokhagymán megfuttatott padlizsánkockákat.
Székelyudvarhely belvárosában március 15. alkalmából már másodjára hívták „időutazásra” az ünneplőket.
Festmények, fotogramok, cianotípiák és lírai csendéletek: a Ceglédi Alkotók Egyesületének képzőművészei mutatkoznak be Csíkszeredában. A kiállítás nemcsak műveket hozott, hanem történeteket a tehetséggondozásról, közösségről és alkotói sorsokról is.
Vajon mennyire tudatosul bennünk, hogy mi van a tányérunkon, amikor nekifogunk egy étkezésnek? Jobb esetben felismerjük az alapanyagokat az ételben – de tudjuk, hogy honnan érkeztek, milyen utat jártak be, amíg a tányérunkra kerültek?
Március 15. alkalmából ünnepi díszbe öltöztek Székelyudvarhely buszai: kokárdák, valamint az 1848–49-es forradalom hőseitől származó idézetek kísérik az utasokat, így a mindennapi utazás is az emlékezés részévé válik.
A kockasajtot főleg szendvicsekhez fogyasztjuk, de az unalmas rántott húsból is mennyei ételt varázsolhatunk a felhasználásával.
Sorozatunkban – továbbra is a csendéleteknél maradva – ezúttal egy különös darabra esett a választásunk: T. Szűcs Ilona metaforikus festészete a szürrealizmus és a metafizikus eszköztárát alkalmazza.
Száz évvel ezelőtt indultak el a székely írók Benedek Elek és Tamási Áron vezetésével, hogy derűt vigyenek és a székely irodalom sajátosságait megmutassák nemzettársaiknak. Ma egy másik csoport teszi ugyanezt – remélhetőleg, több szerencsével.
szóljon hozzá!