Az élet szép, a babák Isten ajándékai

A rendezvényfotózás során szerzett többéves tapasztalattal a háta mögött – amelyet férjével, Virág Istvánnal közösen működtettek – döntött úgy, hogy engedi kibontakozni a szép- és művészi érzékét.

„Minden azzal kezdődött, hogy egymás után megszülettek a gyerekeim, és nem tudtam részt venni az esküvőfotózásokon, illetve rájöttem, hogy nem vágyom vissza a tanügybe, mert hiába vagyok felvértezve zenepedagógiai tudással, a zeneoktatásra, sajnos, a mai napig nem helyeznek hangsúlyt. Ekkor tudatosult bennem, hogy valami új elfoglaltságot kell találnom, divatosan mondva, újra fel kell fedeznem magam, így jött be a képbe az újszülött fotózás” – vágott bele Ágota.

– avatott be a kezdetekbe.

„A legideálisabb az, ha 7-8 naposan hozzák el a szülők, ugyanis ekkor még kellőképpen aluszékonyak a babák, de már eltűntek a szüléskor keletkezett kisebb kiütések, sérülések, és még nem jelentkeznek azok a bizonyos tejfoltok, ahogy a hasfájás sem. Ilyenkor kényelmes számukra a magzati póz, a kis polyákba csavart állapot, ebben a korban nagyon könnyen lehet őket pozicionálni. Kéthetesnél idősebb babát nem fogadok” – részletezte.

– osztotta meg az újszülött fotózás folyamatát.

„Azt is tudni kell, hogy ma már a fotózás nem úgy zajlik, mint régen, hogy elkészült a fotó, előhívjuk, és adjuk is oda a kuncsaftnak. A fotózás után nekem még 7-8 órányi utómunkám van az anyaggal.

– hangsúlyozta.

Ágota szerint az újszülött fotózást egy ünnephez lehet hasonlítani, mert minden egyes alkalom egyedi számára, és úgy készül rá, mint egy ünnepre. Megtervezi a nagy nap minden részletét, megmossa és kivasalja a ruhákat, várja a „vendégeket”, mindenből a legszebbet, legértékesebbet veszi elő. És jön mindaz, ami az ünneppel jár: a találkozás, a mosolyok… és megszületnek végül a fotók.

Ágota úgy tartja, rendkívül fontos a személyes találkozás, hiszen ez a feltétele annak, hogy megfelelő bizalom alakuljon ki a fotós és a kismama között, aki a legféltettebb kincsét kell rábízza, ám sajnos, ez nem minden esetben valósul meg, ilyenkor telefonon, vagy videóüzenetben beszéli meg a részleteket.

„Az első beszélgetéskor, mindenki elmondja az elképzelését, kiválasztjuk a ruhákat, én pedig azokhoz majd elkészítem a díszletet. Minden ruhát, kelléket én biztosítok.

Fontos, hogy a baba éhesen jöjjön, itt etessék meg (erre van külön hely kialakítva), aztán jön a közös munka az anyukákkal. Hisz ők sem dőlhetnek hátra, amíg végzem a munkát, mert előfordulhat, hogy újabb szoptatás lesz, meg kell nyugtatni a babát, de vannak helyzetek, hogy én ringatom álomba, mert az anyukák elfáradnak, a három óra nekik is fárasztó” – részletezte a folyamatot Virág Ágota.

A beszélgetés során az is kiderül, hogy a háromórás fotózásból csak fél óra az, amikor a fényképek készülnek, a többi a készülődés, ami viszont rendkívül fontos, mert anélkül nem lehet a tárgyra térni.

„Minden egyes fotózást megtervezek, első lépéstől az utolsóig, hányféle ruhába, helyzetben akarom lefotózni a babát. Ez változhat, ha nagyon nyűgös, sírós. Ilyen alkalmakra van egy úgynevezett elsősegély-csomag, ami egy jól kigondolt pozíciót jelent, amelyben sokféle szögből lehet fényképezni a baba kezét, lábát, az arcát, hogy a szükséges képanyag elkészüljön.

– idézte fel Ágota a rendhagyó fotózást. „Olyan kisbabám is volt, akit nem sikerült elaltatni, ritka a nyitott szemű fotó az újszülöttekről. Róla csak ilyen készült, és a tapasztalataim azt mutatják, hogy ezek a fotók a nagymamák kedvencei.”

„Szeretem a babákat, szeretem azt a hangulatot, ami belengi a házat, amikor újszülött van nálunk, van ennek egy varázsa, és kihívás számomra, hogy mifelénk nem csinálja más, ugyanakkor ez motivál is, hogy még jobb legyek, és ösztönöz az is, hogy művészileg kibontakozhatok.

Ami nagyon nehéz, hogy nemcsak a babára kell figyelni, hanem a szülőkre is, elsősorban az anyukával kell egy hullámhosszon lenni, mert ha ő ideges, türelmetlen, azt a baba megérzi. Ha apuka stresszes, nem bírja a három órát, akkor megkérjük, jöjjön vissza később, amikor a közös fotó készül” – mondta el a fotós.

Virág Ágota mindig szeretett volna a lelkigondozói ágazatban dolgozni, segíteni az embereken, de másként alakult az élete, viszont a téma iránti érzékenységét a szakmáján belül is kamatoztatja.

„Az újszülött fotózásnak köszönhetően egy új terep nyílt meg előttem a lelkigondozásban, az anyukák egy olyan időszakban jönnek hozzám, amikor nagyon érzékenyek, nagyon friss a szülés élménye, a kórházi napok eseményei, nehézségei, az anyává válás. És igen, azt is el kell mondani, hogy nagyon sokan nincsenek jól.

Ilyenkor nem kell mást tennem, mint emlékeztetni őket arra, hogy minden kezdeti nehézség egyszer elmúlik, hallgassanak az ösztöneikre, és hogy nem fog a baba örökké sírni, ezenfelül bátorítást, biztatást várnak.”

Ugyanakkor ez egy szakma, megélhetés is számára.

„Szerencsére a téma kimeríthetetlen, folyamatosan bővítheted az eszköztárad, újabb és újabb stílusokat lehet elsajátítani, nem jelentheted ki, hogy te már mindent tudsz, mindig lehet újat tanulni. Folyamatosan követem az elismert újszülött fotósokat, és látom, van hová fejlődni. Kellenek a visszajelzések, nemcsak a szülők, barátok részéről, de főleg a szakmabeliektől is.

Rengeteg verseny van, én az AFNS Awardot választottam, több fotómat is zsűriztettem, egyre megkaptam a Prime, vagyis a legkiválóbb jelvényt, ezen kívül több aranyminősítésem is van, ezek nagyon jó eredmények számítanak, de azt is jelzik, hogy a fotók nem tökéletesek. Ha ügyes vagy, bekerülhetsz a hónap fotósai közé, híres fotómagazinokban is közlik a fotóid, vagyis akár az óceánon túl is felfigyelhetnek rád. Azonban nem ezek az elsődleges célok, ezek csak visszaigazolások arra, hogy fejlődöm, hogy a legjobb tudásom szerint végzem a munkámat. Ez viszont ugyanolyan fontos számomra, mint az alázat” – zárta a beszélgetést az újszülöttfotós.