
Csergő Aranka. Született: 1941. április 1-jén Csíkrákoson. Elhunyt: 2025. február 16-án, Székelyudvarhelyen
Fotó: Kelemen Kinga. Forrás: Tomcsa Sándor Színház
Fázunk. Csendesen lépdelünk a temető ösvényén. Sokan vagyunk, sokan. Eddig ő jött hozzánk, most mi kísérjük el őt. Közösséggé formálódunk – általa. Mert ő kiemelt figyelemmel fordult a közösség minden tagja felé. Számontartott bennünket, felnőttet és gyermeket, apró gesztus, képeslap, könyv, ajándék, jó szó mindenkinek jutott tőle.
2025. február 20., 18:062025. február 20., 18:06
2025. február 20., 18:072025. február 20., 18:07
Karácsony előtt szétküldte üdvözlőlapjait, a szélrózsa minden irányába, sok-sok házba és sok városba vitte a postás ezeket a szívdarabokat. Kedves meglepetéseket is csúsztatott a borítékba: naptárt, újságból kivágott novellát, verset, matricát… És ott van a kézírása, látjuk magunk előtt, ahogy gondosan kanyarítja a betűket, rója a sorokat, és közben ott vagyunk a gondolataiban, a mindennapi rohanásunkban ő csendesen, óvó tekintettel figyel minket. Olyan természetes, hogy ott van velünk, nekünk, mellettünk.
Nem ismertem pedagógusként, húsz évvel ezelőtt a színház irodájába kopogtatott be egy kedves néni, a nyugdíjából vásárolt két csomag mogyoróval. Hozta – csak úgy, figyelemből, szeretetből.
De nem csak a jelenlétével támogatott. Szerette ezt a világot és a benne lévő embereket. És minden egyes vele való találkozáskor ezt erősítette meg bennünk: a gondok, bajok jönnek-mennek, de az élet szép, a kultúra pedig csodálatos, és nekünk csak annyi a dolgunk, hogy részt vegyünk benne, mert ezáltal a mi lelkünk is megszépül. Tanított, vigasztalt, utat mutatott, megnyugvással töltött el minden szava, csendes mosolya.
Kedves rokon – így hívott, mert „kinyomozta”, hogy mi szegről-végről rokonok vagyunk. Néha felhívott az évek során, gratulált ehhez-ahhoz, a családról érdeklődött, és pontosan tudta, hogy épp hol tartok az életemben. Mindig meglepődtem ezen az odafigyelésen. Legutóbb egy hónappal ezelőtt szólt a telefonom, rögtön megismertem a hangját, felhívott, mert eszébe jutottam. De nem csak én voltam így ezzel.
Mindannyiunknak van egy-egy kedves története vele, egy emléke, egy gyöngybetűkkel megírt üdvözlőlapja tőle. A nekem címzett legutóbbi egy korábbi lakcímemre érkezett. Még nem bontottam fel. Gyógyír lesz akkor, amikor nagy szükségem lesz rá.
Kopogós februári hideg van, talán a leghidegebb napja az évnek. Sokan elkísértük, és lélekben még többen vannak itt. Mert számára így volt kerek a világ: mindenkivel. Legyen csendes a pihenése.
A gyerekek digitális lábnyoma sokszor már azelőtt formálódik, hogy ők maguk beleszólhatnának. Mit jelent a tudatos megosztás, hol húzódnak a határok, és hogyan védhetjük jobban gyermekeinket az online térben?
A reggeli olvasás ritkán kér többet pár nyugodt percnél. Egy joghurtos smoothie ilyenkor nemcsak ital, hanem kísérő: krémes, friss és pont elég könnyű ahhoz, hogy ne vonja el a figyelmet a történetről.
Közös miniévadot szervezett a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a Temesvári Állami Német Színház: február 5-8. között a két intézmény előadásait tűzték műsorra, és megtartották a Nemzeti Kisebbségi Színházak Csúcstalálkozóját is.
Reggelire egy igazi desszert, ebédre egy bűntudatmentes lasagne, végül pedig egy könnyed, friss saláta vacsorára. A jól ismert fogások újragondolva jelennek meg, úgy, hogy közben ízben és élményben sem kell kompromisszumot kötnünk.
A korhelyleves a nevét onnan kapta, hogy a mulatozások, lakomázások után jólesik a gyomornak ez a savanykás ízű étel.
A torma nem divatfűszer, nem is finomkodik – csíp, könnyeztet, mégis kihagyhatatlan. Ez a túlélőnövény a zsíros, téli ételek legjobb társa, amely egyszerre hordoz ízt, emléket és karaktert.
Mi történik a testtel, amikor az idő nem múlik tovább? Mit őriz meg az arc, ha nincs történet? Verebes György kiállítása ott kezdődik, ahol a magyarázatok elfogynak.
Február elején még korai a legtöbb esetben a palántanevelés elkezdése a vidékünkön, pedig már nagyon türelmetlenül várjuk. Néhány tevékenységet azonban időszerű már elkezdeni, ismerkedjünk meg ezekkel közelebbről.
Sebestyén Róbert Dichotómia című kiállítása nem tárgyakat mutat be, hanem állapotokat. Anyag és szellem, múlt és jelen, csend és belső feszültség feszül egymásnak egy olyan térben, ahol a szobrászat meditációvá válik.
szóljon hozzá!