
Csergő Aranka. Született: 1941. április 1-jén Csíkrákoson. Elhunyt: 2025. február 16-án, Székelyudvarhelyen
Fotó: Kelemen Kinga. Forrás: Tomcsa Sándor Színház
Fázunk. Csendesen lépdelünk a temető ösvényén. Sokan vagyunk, sokan. Eddig ő jött hozzánk, most mi kísérjük el őt. Közösséggé formálódunk – általa. Mert ő kiemelt figyelemmel fordult a közösség minden tagja felé. Számontartott bennünket, felnőttet és gyermeket, apró gesztus, képeslap, könyv, ajándék, jó szó mindenkinek jutott tőle.
2025. február 20., 18:062025. február 20., 18:06
2025. február 20., 18:072025. február 20., 18:07
Karácsony előtt szétküldte üdvözlőlapjait, a szélrózsa minden irányába, sok-sok házba és sok városba vitte a postás ezeket a szívdarabokat. Kedves meglepetéseket is csúsztatott a borítékba: naptárt, újságból kivágott novellát, verset, matricát… És ott van a kézírása, látjuk magunk előtt, ahogy gondosan kanyarítja a betűket, rója a sorokat, és közben ott vagyunk a gondolataiban, a mindennapi rohanásunkban ő csendesen, óvó tekintettel figyel minket. Olyan természetes, hogy ott van velünk, nekünk, mellettünk.
Nem ismertem pedagógusként, húsz évvel ezelőtt a színház irodájába kopogtatott be egy kedves néni, a nyugdíjából vásárolt két csomag mogyoróval. Hozta – csak úgy, figyelemből, szeretetből.
De nem csak a jelenlétével támogatott. Szerette ezt a világot és a benne lévő embereket. És minden egyes vele való találkozáskor ezt erősítette meg bennünk: a gondok, bajok jönnek-mennek, de az élet szép, a kultúra pedig csodálatos, és nekünk csak annyi a dolgunk, hogy részt vegyünk benne, mert ezáltal a mi lelkünk is megszépül. Tanított, vigasztalt, utat mutatott, megnyugvással töltött el minden szava, csendes mosolya.
Kedves rokon – így hívott, mert „kinyomozta”, hogy mi szegről-végről rokonok vagyunk. Néha felhívott az évek során, gratulált ehhez-ahhoz, a családról érdeklődött, és pontosan tudta, hogy épp hol tartok az életemben. Mindig meglepődtem ezen az odafigyelésen. Legutóbb egy hónappal ezelőtt szólt a telefonom, rögtön megismertem a hangját, felhívott, mert eszébe jutottam. De nem csak én voltam így ezzel.
Mindannyiunknak van egy-egy kedves története vele, egy emléke, egy gyöngybetűkkel megírt üdvözlőlapja tőle. A nekem címzett legutóbbi egy korábbi lakcímemre érkezett. Még nem bontottam fel. Gyógyír lesz akkor, amikor nagy szükségem lesz rá.
Kopogós februári hideg van, talán a leghidegebb napja az évnek. Sokan elkísértük, és lélekben még többen vannak itt. Mert számára így volt kerek a világ: mindenkivel. Legyen csendes a pihenése.
A benti falmászás sokaknak látványos sport, valójában azonban jóval több ennél: fejlesztő és akár terápiás eszköz is lehet. A fal különböző nehézségű útvonalakat kínál, így kezdők és haladók egyaránt megtalálják benne a kihívást.
Kívül ropogós, belül szaftos és fűszeres: ez a házi tavaszi tekercs garantált siker. Frissen sütött tésztalapokba töltött, illatos húsos-káposztás raguval készül, és tökéletes választás egy hangulatos estére vagy vendégváró falatként.
Bolygónk 71 százalékát víz borítja és csupán 29 százaléka szárazföld. Ennek az óriási víztömegnek viszont csupán 3 százaléka édesvíz. Amikor megszületünk, a szervezetünk 72 százaléka szintén víz. A víz tehát az egyik legfontosabb eleme az életnek.
Egy eltűnőben lévő művészeti korszak kel új életre: az AnnART Archívum több száz performansz dokumentumát menti meg, miközben a rendszerváltás utáni szabadság és kísérletezés történetét is újraírja a köztudatban.
Nem kell keleszteni, nem kell órákat várni rá, és szinte elronthatatlan – ez a desszert garantáltan a család kedvence lesz.
„A színház, mint összművészeti forma a történetmesélésen, a látványon, a nyelven, a mozgáson, a téren keresztül képes megmutatni nekünk, milyen volt, milyen most és milyen lehetne a világunk” – írta Willem Dafoe a színházi világnapi üzenetében.
Márton Árpád festőművész életművében a kenyér vezérmotívumként jelenik meg. Ezúttal a Csíki Székely Múzeumban őrzött egyik kenyeres képét választottuk gasztrosorozatunkhoz, amely reprezentatív példája annak, ahogy a kenyér megjelenik a művészetében.
Demeter Arnold csíkszentkirályi költő Búzaköd című kötetének bemutatójára készül. A pályája kezdetén lévő alkotó számára ez egy alapkő, amihez vissza-vissza tér majd.
A vadonban sokféle izgalmas fűszernövény megterem, a zellerfélékhez tartozó podagrafüvet érdemes a tavaszi időszakban megismerni. A piros árvacsalánt gyakran mellőzzük erős illata miatt, de a növény legszebb részeit bátran felhasználhatjuk.
Burkolt jelenlétek, hideg emlékek, szakrális betontömbök: Siklódi Fruzsina Erzsébet festményei a hiány eszméjét jelenítik meg. Erős színekkel, kontrasztokkal, de mindenek előtt emlékekkel dolgozik, nosztalgiába csomagolva a felejtést.
szóljon hozzá!