Alternatív történelemlecke: amikor egy cigány járt az űrben

A történet szerint a cigánycsalád legkisebb sarja, a már zsenge korától folyton kísérletező Lajkó akaratán kívül, ambíciói oltárán áldozza fel édesanyját: magyarán vele együtt „küldi az űrbe” az udvar szélében álló fabudit. Ez pedig olyannyira traumatizálja őt, hogy célul tűzi, hogy egy szép nap feljut az űrbe és bocsánatot kér az idő előtt távozó szülőtől. Ebben a törekvésében talál partnerre a vérbeli kommunista, de ugyanakkor nagyon bárgyú és jószándékú Jenő bácsiban, aki eljuttatja őt Bajkonurba, arra a versenyre, ahol kiválasztják azt az embert, akit először juthat ki a világűrbe.

Hogy a történet még abszurdabb legyen, Lajkó apja, a sepsiszentgyörgyi Pállfy Tibor által megformált Serbán Flórián is bekerül a kalamajkába, hogy „cigányos” sziporkáival feldobja az amúgy nem túl bonyolult történetet. Lajkónak és kiválasztott társainak pedig nem más, mint Brezsnyev előtt kell bizonyítaniuk rátermettségüket, hogy a próbatételeket levezénylő, a világ számára még ismeretlen Gagarin előtt juthassanak ki az űrbe.

A történelmi „kikacsintások” jóra sikerültek, kapunk utalást Magyarország orosz megszállására, az ’56-os forradalomra, Lajka kutyára (Lajka = Lajkó, értjük ugye?), viccesre fogott kommunista vallatásjelenetet, de a bőrkabátos „fogdmegek” sem hiányozhatnak ebből a miliőből, de a rendszerre „veszélyes” elemek és a kommunista paranoia sem maradnak ki ebből a kissé Magyar vándorra is hajazó, zanzásított alternatív történelemből.

Az űrbe vágyódó cigány története nem egy rossz néznivaló, azonban nem fog a kiemelkedő magyar alkotások közé tartozni, de arra pontosan jó, hogy megtöltse a mozitermeket és helyenként harsány kacagásokat váltson ki a nézőkből. A film maga viszont olyan, mint Lajkó kacagása az utolsó képsorokban: erőltetett.