
Fotó: The Good Nurse/Netflix
Manapság csak abból a történetből nem lesz Netflix-, vagy egyéb feldolgozás, amit tényleg senki nem akar feldolgozni valamilyen formában. A valóságon alapuló true crime-szériák hihetetlenül népszerűek, ahogy a megtörtént eseményeket kiszínező, hollywoodi tucatfilmek és Netflix-sorozatok is, amik manapság futószalagon gördülnek elénk. Ilyen a nemrég megjelent, A másik nővér (The Good Nurse) is, amit szerencsére nem tízrészes sorozatban, hanem egy közel kétórás filmben dolgoztak fel. Kritika.
2022. november 02., 17:462022. november 02., 17:46
2022. november 03., 08:562022. november 03., 08:56
Aki még életében nem hallott Charles Cullenről (ami valljuk be, kelet-európaiként nem túl valószínű, ha csak nem az elmúlt évtizedekben történt amerikai sztorikkal kelünk és fekszünk), az semmiképp se most, vagy a film megnézése előtt guglizzon rá, ahogy Amy Loughren nevére se, ha nem akarja a neten fellelhető információkkal elspoilerezni magának ezt a meglehetősen lassú tempójú filmet, ami nemrég került fel a Netflix kínálatába.
A másik nővér (The Good Nurse) főszerepeire nem kisebb neveket szerződtek le, mint Jessica Chastain és Eddie Redmayne, a rendezői székbe pedig az a dán Tobias Lindholm ült, aki a Mads Mikkelsen főszerepléseivel készült Még egy kört mindenkinek és a The Hunt forgatókönyveit írta, és a Borgen skandináv, nyomozós dráma történetéért is felelős volt az írószobában.
Fotó: The Good Nurse/Netflix
Az alkotás a múlt szerdai streamingpremierje óta Romániában is a legnézettebb filmmé lépett elő a Netflixen, ami nem csoda, hiszen tudjuk, hogy a kórházas tartalmak is nagyon mennek mostanában (lásd Grace-klinika, New Amsterdam, Doctor Murphy), ráadásul
És hogy még miért népszerű? Nos, erről majdhogynem lehetetlen spoilerek nélkül írni, úgyhogy mindenkit, aki eljutott eddig, de még nem látta a filmet, arra kérünk, hogy itt hagyja abba az olvasást, és majd akkor térjen ide vissza, amikor lepergett előtte a film majdnem két órája.
Fotó: The Good Nurse/Netflix
Most, hogy már nincsenek velünk, azok, akik még nem látták a filmet, a spoilerekbe belecsapva leírhatom, hogy ez egy, a Dahmerhez hasonló, rettenetesen elborzasztó true crime-film, amely
Mivel egy kevés karaktert mozgató történetről van szó, a film cselekménye eléggé kiszámítható, és a néző számára is hamar egyértelművé válik, hogy mit is lát a képernyőn. Amitől viszont érdekes ez a sztori, hogy miként sikerül elkapni azt a sorozatgyilkost, akinek tettei első blikkre nem is gyilkosságok, csupán véletlen balesetek, pontosabban
Ráadásul a rendszer is a gyilkosnak kedvez, hiszen hiába, hogy a gyanús halálesetet követő belső vizsgálat után a kórház a rendőrséget is bevonja az ügy kivizsgálásba, mégsem segítik a nyomozást, hiszen amennyiben kiderül, hogy tényleg mulasztás, vagy szándékosság történt az egészségügyi intézményben, úgy ők is bajba kerülhetnek.
Fotó: The Good Nurse/Netflix
Így tehát adott egy homályos ügy, aminek a pontjait mintha szándékosan nem akarnák a kórháznál összekötni, továbbá
A két lányát egyedül nevelő, súlyosan szívbeteg Amy Loughren, a film főszereplője lesz végül az, aki összerakja a kirakós darabkáit, és az állása kockáztatásával is együttműködik a hatóságokkal annak érdekében, hogy elkapják a látszólag leállni nem tudó sorozatgyilkost, akinek rácsok mögé juttatásához nem áll rendelkezésre kézzelfogható bizonyíték, ezért vallomással próbálják kiszedni belőle, hogy tényleg ő kevert-e inzulint, illetve dioxint az ő felügyeletére is bízott betegek perfúziójába, ami végül azok halálát okozta.
Fotó: The Good Nurse/Netflix
A tényleg csigalassúsággal kibontakozó történet, a néző számára egyértelmű dolgok összerakása türelmet igényel, és nem a leglátványosabb, cserébe viszont annyira sokkoló, hogy
Ezért is jó, hogy az erről szóló New York Times bestsellert (merthogy manapság melyik film vagy sorozat könyves eredetije nincs ezen a listán?) a Charles Graeber által írt, The Good Nurse: A True Story of Medicine, Madness, and Murdert nem sorozat, hanem film formájában dolgozták fel a Netflixnél.
Charles Cullen (egyébként szintén hátborzongató) Wikipédia-oldalát végigolvasva biztosan lett volna alapanyag akár egy minisorozat, de akár egy több évados sorozat elkészítésére is, ahogy ez történt a Dahmer esetében, de bőven elég volt ez a két óra is ebből a lassan építkező borzalmas sztoriból, úgyhogy ezért a döntésért dicséret illeti a készítőket. És bár a film egyes fordulatai faék-egyszerűségűek, és csak azok nem vágják le, hogy feltételezhetően mi fog történni a kulcsjelenetekben, akik nem igazán néznek hasonló témájú filmeket. Az igyekezet azonban, hogy
Teszik mindezt a sorozatgyilkos tökéletes ellentétének számító kollégája szemszögéből, aki mielőtt összerakta volna a „kirakós” darabkáit, kitüntette bizalmával és barátságával ezt a meglehetősen zavart figurát, aki
Fotó: The Good Nurse/Netflix
A készítők másik telitalálata Jessica Chastain és Eddie Redmayne castingolása a főszerepekre, akik nagyon jól hozzák a karaktereiket: a gyönyörű Chastain úgy tud átlényegülni az anyagi és egészségügyi gondokkal küszködő, szürke anyává és kollégává, hogy ránézve tényleg elhisszük, hogy ez a nő a kórház sürgősségi osztályán robotol éjjeleken át, hogy biztosíthassa a saját és csonka családja túlélését, míg Eddie Redmayne úgy változik át a ránézésre nagyon nyugtalanító arckifejezésű, észrevehetetlenül operáló sorozatgyilkossá, hogy legszívesebben megint ott látnánk a nevét a soron következő Oscar-jelölt férfiszínészek között.
Fotó: The Good Nurse/Netflix
A Netflix tehát ismét belenyúlt a nyugtalanító, de emiatt hatalmas nézettséget hozó „tutiba”, az megint más kérdés, hogy a Dahmer botrányos megítélése után ezen történetek pénzre és nézettségre váltása mennyire etikus, még úgy is, hogy ebben a filmben az áldozatok és azok történetei teljesen fiktívek, és a legtöbbjükről nem is tudják a hozzátartozóik, hogy a sorozatgyilkos ápoló ténykedése miatt vesztették életüket.
Azt azonban már tudjuk, hogy a true crime-műfaj és a kiugró nézettség kéz a kézben jár, ez pedig biztosan újabb, a témába vágó Netflix és egyéb produkciókat fog eredményezni a jövőben is, ha tetszik nekünk, ha nem.
A káposztaszeletek tökéletes alapot adnak a fűszeres darált húsnak – egy olyan téli fogás, amelyhez nem kell távoli alapanyag. Az ételnek házias, szaftos ízvilága van. Akár hétköznapi ebédnek, akár vendégváró különlegességnek is remek választás.
„Ki volt a csíki nagytata?” – teszi fel a kérdést az unokája. Mások szerint „ő maga volt a becsületesség”, és egyszerűen „jó társaság”. Egy könyv és egy dokumentumfilm ezek nyomán próbálja újra összerakni Pál Gábor méltatlanul feledett alakját.
A fekete retek nemcsak nagyanyáink mézes népi gyógyszere, hanem sokoldalú őszi-téli zöldség, amely levesekben, salátákban és rakott ételekben is megállja a helyét. Érdemes közelebbről megismernie gyógyhatásait és változatos felhasználási módjait.
Nem rabként, hanem börtönkönyvtárosként „zárják rá” a súlyos fémajtót évek óta Illyés Claudiára, a Maros Megyei Könyvtár alkalmazottjára.
Sok tudatos vásárló számára egyértelmű, hogy az élelmiszerek kiválasztásánál fontos a vegyszermentesség. Arra viszont ritkábban gondolunk, hogy a vegyszerek ott vannak azokban az anyagokban is, amelyekben az élelmiszereket tároljuk és elkészítjük.
A granola az utóbbi években igazi sztár lett azok körében, akik gyors, mégis egészséges megoldásokat keresnek a táplálkozásban.
A csíkszeredai származású Kedves Csanád zeneszerző, előadóművész és zenei vezető az Artisjus Előadóművészi Díjában részesült. A szerzői egyesület azzal a céllal alapította a díjat, hogy köszönetet mondjon a kortárs zene elkötelezett terjesztőinek.
A pszichológus konyhájában a közösségi médiában fellelhető női trendekről is szó volt, s találón egy, a TikTok-on terjedő süti – az Apple Pie Cookies – receptjét készítette el Dimény-Varga Tünde házigazda a meghívottal, Gergely Orsolya szociológussal.
A téli madáretetés nem csupán a hó megérkezésével válik időszerűvé. Már november végétől jóval kevesebb táplálékot kínál a természet, a gondosan előkészített madáretetők nagy segítséget jelentenek a kis énekesmadaraknak.
A halálra nem gyászos sóhajjal, hanem harsány nevetéssel felel Dósa Zoltán, aki új kötetében, a Rögcédulákban a mulandóságot nem tragédiának, hanem szellemes játéktérnek mutatja: ahol a szorongásból derű, a félelemből humor lesz.
szóljon hozzá!