Áldott szerencse, hogy nem tízrészes sorozatként dolgozták fel A másik nővér történetét

És hogy még miért népszerű? Nos, erről majdhogynem lehetetlen spoilerek nélkül írni, úgyhogy mindenkit, aki eljutott eddig, de még nem látta a filmet, arra kérünk, hogy itt hagyja abba az olvasást, és majd akkor térjen ide vissza, amikor lepergett előtte a film majdnem két órája.

Mivel egy kevés karaktert mozgató történetről van szó, a film cselekménye eléggé kiszámítható, és a néző számára is hamar egyértelművé válik, hogy mit is lát a képernyőn. Amitől viszont érdekes ez a sztori, hogy miként sikerül elkapni azt a sorozatgyilkost, akinek tettei első blikkre nem is gyilkosságok, csupán véletlen balesetek, pontosabban

Ráadásul a rendszer is a gyilkosnak kedvez, hiszen hiába, hogy a gyanús halálesetet követő belső vizsgálat után a kórház a rendőrséget is bevonja az ügy kivizsgálásba, mégsem segítik a nyomozást, hiszen amennyiben kiderül, hogy tényleg mulasztás, vagy szándékosság történt az egészségügyi intézményben, úgy ők is bajba kerülhetnek.

A két lányát egyedül nevelő, súlyosan szívbeteg Amy Loughren, a film főszereplője lesz végül az, aki összerakja a kirakós darabkáit, és az állása kockáztatásával is együttműködik a hatóságokkal annak érdekében, hogy elkapják a látszólag leállni nem tudó sorozatgyilkost, akinek rácsok mögé juttatásához nem áll rendelkezésre kézzelfogható bizonyíték, ezért vallomással próbálják kiszedni belőle, hogy tényleg ő kevert-e inzulint, illetve dioxint az ő felügyeletére is bízott betegek perfúziójába, ami végül azok halálát okozta.

Ezért is jó, hogy az erről szóló New York Times bestsellert (merthogy manapság melyik film vagy sorozat könyves eredetije nincs ezen a listán?) a Charles Graeber által írt, The Good Nurse: A True Story of Medicine, Madness, and Murdert nem sorozat, hanem film formájában dolgozták fel a Netflixnél.

Charles Cullen (egyébként szintén hátborzongató) Wikipédia-oldalát végigolvasva biztosan lett volna alapanyag akár egy minisorozat, de akár egy több évados sorozat elkészítésére is, ahogy ez történt a Dahmer esetében, de bőven elég volt ez a két óra is ebből a lassan építkező borzalmas sztoriból, úgyhogy ezért a döntésért dicséret illeti a készítőket. És bár a film egyes fordulatai faék-egyszerűségűek, és csak azok nem vágják le, hogy feltételezhetően mi fog történni a kulcsjelenetekben, akik nem igazán néznek hasonló témájú filmeket. Az igyekezet azonban, hogy

Teszik mindezt a sorozatgyilkos tökéletes ellentétének számító kollégája szemszögéből, aki mielőtt összerakta volna a „kirakós” darabkáit, kitüntette bizalmával és barátságával ezt a meglehetősen zavart figurát, aki