Aki a tekintetével dicsért: Karancsi Sándor

„Azon a bizonyos októberi napon, amikor a rajzóra véget ért, szokás szerint beszámolót tartottam a barátomnak, barátnőimnek. Mondtam, valami baj fog történni, mert amit kellett rajzoljunk, a modell olyan szomorú volt. Az volt az érzésem, valami rossz következik. Mondta is, hogy nem érzi jól magát, de ugyanakkor tervei is voltak, hogy mit fog rajzolni, festeni. Ellentmondásos volt az a délután.”

Meglátni a szépet

Karancsi Sándor távozása után Ferencz Zoltán vette át a népfőiskolai növendékeket, majd őt Balázs József váltotta. Fuccaro Enikőt így három képzőművész tanította a képzés befejezéséig: „Mindhárom tanáromra szívesen emlékszem, más-más egyéniségek és stílusúak voltak. A tudás, amit tőlük kaptam, bennem van, igaz, nem napi rendszerességgel rajzolok, de mikor jön az ihlet, festek, a munkáimat pedig az emlékeimmel együtt őrizgetem.” Másfél évtizeddel az utolsó találkozás óta, az emlékkiállításra készülve azt mondja: „Karancsi Sándor egy sokoldalú, érzékeny, ugyanakkor szigorú ember, számomra egy igazi művész volt. Arra tanított, hogy meglássam a szépet.”

Van, amire nincs megoldás

Az utolsó interjú, amit vele készíthettem, a Gyergyói Kisújságban jelent meg. Akkor így fogalmazott életről-halálról: „Ha bejövök a műterembe, s nincs kedvem rajzolni, festek. Ha arra sem fáj a fogam, rámát készítek vagy rezet domborítok. Vagy éppen rádiót javítok, elektromossággal játszogatok. Hol villog, hol visít valami... próbálkozom.

„Amikor a galéria újranyitását terveztük, vele képzeltem el az újrakezdést, aztán halasztottuk a kiállítását, várva, hogy a Pro Art újra bekerüljön a köztudatba. Most az ő gyerekeinek vágya az én tervemmel egybeesett, hogy halála évfordulóján emlékezzünk rá. Amikor lányát hívni akartam, éppen akkor tett ki a közösségi oldalra egy képet édesapjáról, hogy ne felejtsük őt el” – fogalmazott a kiállításszervező.

A felejtés ellenszere tehát az októberi tárlat, melyhez még lehet hozzáadni Karancsi-alkotásokat. Jelezni a szándékot Jeszenszky Melindának kell, Facebookon. A cél is megfogalmazott a felhívásban: „Emlékezzünk meg méltóképpen Karancsi Sándorra, aki munkásságával városunk kultúráját gazdagította!”