A tájképtől egészen az absztrakt műfajokig láthatunk válogatást a Barabás Miklós Céh január 30-án nyílt csíkszeredai kiállításán. A tárlat harminc Hargita megyei képzőművész több mint száz alkotásából áll, Nagy Imrétől a kortárs generációk munkájáig.
2025. január 31., 08:262025. január 31., 08:26
2025. január 31., 08:282025. január 31., 08:28
Fotó: Borbély Fanni
A tájképtől egészen az absztrakt műfajokig láthatunk válogatást a Barabás Miklós Céh január 30-án nyílt csíkszeredai kiállításán. A tárlat harminc Hargita megyei képzőművész több mint száz alkotásából áll, Nagy Imrétől a kortárs generációk munkájáig.
2025. január 31., 08:262025. január 31., 08:26
2025. január 31., 08:282025. január 31., 08:28
Fotó: Borbély Fanni
Karda-Markaly Aranka
Fotó: Borbély Fanni
Sógor Enikő
Fotó: Borbély Fanni
Sógor Enikő kiemelte az 1929-ben alapított, majd 1994-ben újraélesztett céh első elnökének gondolatait: a Barabás Miklós Céh egy olyan eresz, ami alá az igazán tehetséges képzőművész beállhat. Tehát egy hosszú időn át fenntartott összefogásnak, kezdeményezésnek vagyunk a tanúi a Mikó-várban nyílt kiállítást illetően is.
Itt egyszerre tekinthetünk be a székelyföldi alapító tag Nagy Imre és kortársai munkásságába, valamint napjaink alkotóinak művészetébe” – fogalmazott az alpolgármester beszédében. Hozzátette, hogy hisz a művészet átalakító és gyógyító erejében. Szerinte egy ilyen korszakokat átölelő kiállítás valódi lélekrajzként és társadalomrajzként szolgál, miközben új perspektívákat nyithat meg előttünk. „Művészeink alkotásaikon keresztül nem csupán megszólítanak bennünket, hanem gazdagítják magyar identitásunkat, és erősítik kulturális kötődéseinket is.”
Márton Árpád
Fotó: Borbély Fanni
Márton Árpád képzőművész is felszólalt a csütörtöki kiállításmegnyitón, a Barabás Miklós Céh azon tagja, aki mind a négy generációt ismerte, amely ebben a művészi csoportosulásban részt vett. Beszédében röviden áttekintette a céh történetét, felidézte, hogy miként indult el, hogy mi volt a célja és, hogy meddig jutottak mostanáig el. Mint fogalmazott, a trianoni döntés után új geopolitikai helyzet állt elő, és az erdélyi kultúra abban az időben, sok más egyébbel együtt, nehéz helyzetbe került, sokan azonban felismerték, hogy menteni kell a kultúrát. Kós Károly egy interjúját idézte 1919-ből, amit a Napkelet folyóiratnak adott:
Ebben a szellemiségben alakult meg 1929-ben a Barabás Miklós Céh is. Kezdetben nem volt ahol kiállítsanak, az első bemutatkozásukon heten álltak össze. És annak ellenére, hogy kevesen voltak, hittek a mozgalomban, aminek meg is lett a gyümölcse, hiszen egyre többen csatlakoztak a BMC-hez. A cég első időszaka 1945-ben zárult le, majd 1993-ig csend volt. Márton Árpád kiemelte, a történelmi események rányomták a bélyegüket a művészetre, amit jócskán éreztek a céh művészei is.
Túros Eszter
Fotó: Borbély Fanni
Végül Túros Eszter köszöntötte a megnyitón egybegyűlteket. Mint mondta, a seregszemle jellegű kiállítások számos nehézséget hordoznak, nemcsak a szervezést bonyolítják, hanem komoly kurátori próbatételt is jelentenek. „A kiállítás kurátora a céh egyik tagja, Sárpáti Zoltán képzőművész, akinek nem kis fejtörést okozott ennek a hatalmas anyagnak a megrendezése” – fogalmazott. Úgy véli, mind tartalmaiban, mind a kifejezésmódokat illetően egy sokrétűen változatos anyagot láthatnak az érdeklődők a kiállításon, amely reprezentatív képet nyújtva biztosít rálátást a térség képzőművészetére.
Ilyen volumenű kiállítás nyilvánvalóan monumentális hatású. A sokféle kifejezésmód egymás mellé helyezése viszont értelmezési nehézségeket eredményezhet.” Rámutatott, hogy ugyanakkor a tárlat számos lehetőséget is kínálhat, egyfajta látleletet nyújt, sajátos perspektívából tesz megközelíthetővé egy, az egyes alkotókon túlmutató nagy ívű történetet. Párhuzamos, de egymástól nem független beszédmódok mentén megmutatkozó, de a változó idők hangulatát, történelmi környezetét, művészeti irányvonalait híven tükröző és ily módon folytonosságba rendeződő, sajátosan erdélyi, székelyföldi, Hargita megyei művészettörténet rajzolódik ki.
Fotó: Borbély Fanni
A Barabás Miklós Céh Hargita megyei művészeinek a kiállítását az érdeklődők március 2-ig látogathatják meg a Csíki Székely Múzeumban, az időszakos kiállításoknak fenntartott termekben, közel háromszáz négyzetméteren.
Fotó: Borbély Fanni
Fotó: Borbély Fanni
Fotó: Borbély Fanni
Fotó: Borbély Fanni
Fotó: Borbély Fanni
Fotó: Borbély Fanni
Fotó: Borbély Fanni
Új lehetőségeket remélnek az erdélyi magyar színházak attól, hogy csatlakozhattak a Magyar Színházi Társasághoz. A tagságtól szorosabb szakmai kapcsolatokat, koprodukciókat és nagyobb mobilitást várnak a társulatok.
Kívül aranybarna és ropogós, belül pedig puha a klasszikus magyar házi konyha egyik legegyszerűbben elkészíthető fogása. A fokhagymás tejföllel kínált tócsni különösen népszerű, hiszen az ízek tökéletes harmóniát alkotnak.
Erősen, üresjáratok nélkül indult a Trónok harca első előzménysorozatának, a 2022-ben indult Sárkányok házának legújabb, harmadik évada. Spoileres epizód-áttekintő.
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
szóljon hozzá!