
Fotó: Kelemen Kinga/Filmszereda
A filmszemlék többek között azért jók, mert ezeken olyan alkotásokat is megnézhet az ember, amik nem föltétlenül a nagyközönségnek készültek. A román filmgyártás az elmúlt években rengeteg különleges alkotást adott ki magából, amelyekből néhány a Filmszereda kínálatában is helyet kapott.
2018. szeptember 19., 15:352018. szeptember 19., 15:35
Olyan alkotók filmjei szerepelhetnek adott esetben egy filmfesztiválon, akik viszonylag alacsony költségvetésből, a társadalom egy szegmensét próbálják bemutatni:
Ha szerepelnek is néhány art- vagy franchise mozi kínálatában, nem föltétlenül ezek azok a filmek, amelyek mellett a potenciális néző letenné a garast egy késő délutáni kikapcsolódási szándékkal való filmezés reményében.
A Filmszereda – Székelyföldi Mozgókép Fesztivál kínálatában ismét helyet kaptak a román újhullámos filmezés viszonylag új darabjai, amelyek a magyar feliratozás ellenére továbbra sem vonzóak eléggé, hogy megtöltsenek egy mozitermet, viszont akik megnézik ezeket, biztosan emlékezetes filmélményekkel maradnak. Az újhullám „újabb hullámai” tehát továbbra sem széles közönségnek szánt alkotások, azonban nem érdemes egy legyintéssel elintézni, miszerint ezek is újabb művészfilmek, amiben semmi látványos sincs, és csak a szereplők vívódásairól szólnak, mert ennél sokkal többek:
A Filmszeredán eddig négy markáns román újhullámos filmélményben volt részünk, ezek közül is kiemelkedő volt az Un pas în urma serafimilor (Egy lépés az angyalok mögött), a Charleston és a Fixeur. A futottak még kategóriánkba pedig az Ana, Mon Amour került be.
Un pas în urma serafimilor (2017)
Ki lehet-e játszani egy igazságtalan rendszert, ami visszaélésekre és hazugságokra épül? Meddig lehet visszaélni a kapott hatalommal? A megalkuvás, vagy a folyamatos harc hozza meg a kívánt eredményt? – ilyen és hasonló kérdésekre keresi és adja meg a választ Daniel Sandu filmje.
Fotó: Silviu Ghetie
A megtörtént eseményeken alapuló, önéletrajzi alkotás egy ortodox papnevelde mindennapjaiba nyújt betekintést. A két és fél órás játékidőt felölelő felnövéstörténet egy fiatal papnövendék szemszögéből mutatja be az intézmény mindennapjait. A tabudöngetőnek számító kortárs alkotás a román társadalomról is képet ad a néző számára:
Ebbe a miliőbe kerülnek be a Ștefan Iancu által alakított Gabriel nevű papnövendék és társai, akik először megalkuvóan simulnak bele a rendszerbe, az első komoly arculcsapást követően pedig fellázadnak és a saját szabályaik szerint próbálnak „játszani”. Megtanulják, hogy miként lehet észrevenni, ha hazudik valaki, de az az általános bölcsesség is elhangzik, miszerint:
Az elnyomást megtestesítő hihetetlenül ellenszenves, Vlad Ivanov által alakított Ivan atya az, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy betartassa a szabályokat, de mivel nem tisztességesen teszi ezt, a diákok is tisztességtelen módszerekhez folyamodnak azért, hogy úgy érezzék, biztosítva van a szabadságuk, és azt tehetnek, amit akarnak. És amíg mindez csupán „fű alatt” történik, senkinek sem eshet bántódása.
Gabrielnek és társainak szembesülniük kell cselekedeteik következményével, és konfrontálódnak az elnyomást megtestesítő Ivan atyával, aki a zsarolástól sem riad vissza.
Fotó: Silviu Ghetie
Bár a játékidő nem rövid, a film cselekménye mégis feszes és egy pillanatra sem ül le. Nézőként sokszor lélegzetvisszafojtva vártam, hogy mi fog történni a következő pillanatban és ki kerül ki győztesen a macska-egér játékból, amit a film szereplői játszanak egymással. A nem mindennapi felnövéstörténet magával ragadó és nem enged, de akkor is
Az Egy lépés az angyalok mögött egy nem könnyen emészthető, számos kérdést felvető alkotás, amely önmagunkkal is szembesíthet. Maradandó filmélmény lehet minden nézője számára.
Charleston (2017)
Mi történik, ha becsönget hozzád egy ismeretlen, aki azt állítja magáról, hogy a nemrég elhunyt feleséged szeretője volt? – ezt az abszurd helyzetet dolgozza fel Andrei Cretulescu első egészestés filmje. Az alkotás tulajdonképpen egy furcsa páros road-movie-ja, ami arról szól, hogy az eléggé bumfordi és magánakvaló Alexandru (Serban Pavlu alakításában) és a nyámnyila Sebastian (akit Radu Iacoban játszik), a nem szokványos találkozást követően hogyan próbálják feldolgozni annak a személynek az elvesztését, akit mindketten szerettek.
Fotó: Charleston/Adi Marineci
A helyenként hangos hahotázásra késztető, szívet melengető alkotás könnyed, de mégis elgondolkodtató szórakozást biztosít, az esendő, mélyen emberi karaktereivel pedig könnyen lehet azonosulni.
Fixeur (2017)
A román társadalom egyik legnagyobb tabutémáját, az emberkereskedelmet és annak nemzetközi mediatizálását járja körbe Adrian Sitaru újabb filmje. Az alkotás azonban nem csak egy sajátosan helyi történetet mesél el:
Fotó: Fixeur/Adrian Sitaru
A hihetetlenül katarzisos történet egy úgynevezett intézőről (fixerről) szól, aki Bukarestből nemzetközi újságírók számára ad helyi sztorikat, amelynek felgöngyölítésében ő is segít: tolmácsol, találkozókat szervez, helyiként pedig útbaigazításokat ad. Az alkotásban nagy szerepet kapnak a már-már pattanásig feszült kényszerhelyzetek, látjuk, hogy milyen, amikor egy sajtós csapat zárt kapukat dönget, emellett egy szörnyű, sokakat érintő történet bontakozik ki előttünk, ami igencsak létezik a román társadalomban, de eléggé tabuként kezelik. A megrendítő alkotás
Ana, Mon Amour (2017)
Călin Peter Netzer filmje a megnézettek közül az, amellyel nem voltam maradéktalanul elégedett, de azt sem mondhatom róla, hogy élvezhetetlenül rossz film volt.
Fotó: Ana, mon amour
A nem lineárisan elmesélt, sok évet felölelő, különböző idősíkok között ugráló, két ember és a környezetük kapcsolatáról szóló alkotás nem egy könnyű néznivaló, és a több mint két órás játékidő alaposan kifárasztja a nézőt, aki ilyen tömény felvezetés után joggal várhatja a katarzist, ami végül elmarad, emiatt pedig hiányérzettel kénytelen távozni a moziból.
A nagyböjti időszakban, amikor az egyszerűbb, húsmentes fogások kerülnek előtérbe, ez a fordított hagymás leveles tészta kiváló vacsora vagy reggeli lehet. A recept egyszerűsége illeszkedik a böjt csendesebb, letisztultabb étkezéseihez.
Valóban mindig a vesztes oldalon álltunk? Egy tavaly megjelent kötet elfeledett magyar győzelmeket idéz fel Erdélytől Itáliáig, a tatárjárástól 1944-ig. Udvardy Zoltán szerint nem a múltunk gyenge – csak nem tanították meg rendesen.
Nemcsak a hagyományos grafikai műfajok mestere, hanem a kortárs kifejezésmódokkal is bátran kísérletező alkotó. A Jelenlét első műsorában Túros Eszter művészettörténész Siklódy Ferenc grafikussal beszélgetett.
Gyors és egyszerű keksz készült A pszichológus konyhájában: a csokiba mártott kiflicskék az év bármely időszakában sikert aratnak.
Újabb nagylemezen dolgoznak az Ineffable tagjai: Shakespeare-szonetteket zenésítenek meg különböző stílusokban. A tíz éve alakult formáció pályafutását követtük az évek során – most az elmúlt időszakról beszélgettünk a zenekar menedzserével.
Újra télies arcát mutatja vidékünk, de a hótakaró alatt már ott rejtőznek a tavasz első hírnökei. Csak egy kis türelemre van szükség, és a fagyos napokat lassan felváltja az enyhülés.
Mi emelheti ki Az arany embert az ajánlott olvasmányok sorából? Ha nem romantikus kalandként, hanem a meghasadás történeteként olvassuk: önkéntes izolációról, kettős identitásról, és egy érzelmileg zárt férfi döntésképtelenségéről szóló regényként.
Az X-Faktor 11. évadának győztese, a 21 éves Solyom Bernadett nem lakik jól koncertnapon – inkább az adrenalin fűti. Kekszmorzsás csoki, mentolos cukorka és egy jó koncert utáni gyorsétterem: így néz ki nála egy igazi turnénap.
A dió nem csupán sütemények alapanyaga: sós krémekben, tésztákban, salátákban és mártásokban is megállja a helyét. Értékes tápanyagforrás, gazdag hagyomány és nemzetközi konyhák izgalmas receptjei kapcsolódnak hozzá.
A szerelmesek napján szinte kötelező a virág. Ezt diktálja a globális marketingpiac, és már-már azt hisszük, ha ilyenkor nem kapunk bár egy szál rózsát, akkor nem is szeretnek igazán. De tudjuk-e valójában, hogy az a szál rózsa milyen utat jár be?
szóljon hozzá!