A rabszolgák köztünk élnek, de van, amikor kiszabadulnak

Doklavina címmel tartanak szeptember 5–20. között filmvetítéseket Székelyudvarhelyen és Székelykeresztúron, a 2019 tavaszán alakult LAVINA Arts & Lifestyle Egyesület szervezésében. Olyan magyarországi dokumentumfilmeket hoztak el a szervezők, amelyek már bejárták a világot, és több neves fesztiválon is díjat nyertek. Ráadásul a vetítéseket követően a filmek rendezőivel, producereivel és a stábok tagjaival is találkozhat a közönség.

Tuza-Ritter Bernadett Egy nő fogságban című filmjének világpremierjét az amszterdami IDFA-n tartották, majd több nemzetközi fesztiválról hozott el díjakat, jelölték Európai Filmdíjra, bekerült a Sundance Filmfesztivál versenyprogramjába, és a legjobb dokumentumfilmnek járó Magyar Filmdíjat is elnyerte. Mi a székelyudvarhelyi moziban néztük meg, ahol a vetítés után Kiss Viki Réka, a film egyik producere avatta be az érdeklődőket a dokumentumfilm elkészülésének kulisszatitkaiba.

Hogyan talált rá a film alkotója Marisra? – tette fel a kérdést a moderátor, Szabó Károly a producernek. Mint kiderült, sok évre nyúlik vissza a történet kezdete: a rendező, Bernadett a budapesti Filmművészeti Egyetem dokumentumfilm-rendező szakára járt, és ott kaptak egy olyan feladatot, hogy mutassák be egy ember egy napját. Az alapkoncepciója az volt, hogy csak egy arcot fog megmutatni, és azon keresztül próbál elmondani egy történetet. És ekkor jutott eszébe Maris, akivel korábban találkozott.

„Egy véletlen folytán megismerkedett Bernadett Eta családjával, és meghívták magukhoz kávézni. Bement, jött Maris, aki felszolgálta a kávét, mint egy szolgáló. Bernadett szerint nagyon furcsa volt a helyzet, bár nem tudta pontosan, hogy miről van szó, de később is emlékezett Maris arcára. És amikor készült erre a kisfilmre, akkor felvette a kapcsolatot Etával, és megkérdezte, hogy oda mehetne-e forgatni. Biztosította Etáékat arról, hogy senki mást nem fog felvenni, tehát ők nem fognak szerepelni az arcukkal az anyagban, csak Marisra fog koncentrálni.”

Maris soha senkinek nem beszélt a helyzetéről, de egy idő után a bizalmába fogadta a rendezőt, és végül elszánta magát, hogy megszökik a családtól. Mint elhangzott, ez nem csak egy szökéstörténet, hanem úgy valósulhatott meg Maris szabad emberré válása, hogy a Bernadettel való viszonya felvértezte őt bátorsággal és erővel, a filmben fokozatosan megmutatja az érzéseit is a kamerának, elkezdett bízni és hinni abban, hogy nem muszáj eltűrnie azt a bánásmódot, amiről azt gondolta korábban, hogy természetes, nincs más választása.

A rendező végig egyedül forgatott, egy nagy stábbal nem is lehetett volna ezt megvalósítani. A film többszáz órányi felvételből készült, maga a forgatás másfél évig zajlott.

„Eleinte úgy ment oda, hogy csak egy rövidfilmet akart készíteni, és kezdett alakulni a kapcsolata Marissal.

A filmben Maris elmeséli, hogy előtte egy másik családnál még rosszabb helyzetben volt, ott még a fogait is kiverték. Ezért volt kérdéses, hogy ha meg is szökik, talpra tud-e állni. Kiss Viki Réka hangsúlyozta, ez emberileg és a film szempontjából is fontos volt, mert Bernadett nem hozott volna ki egy olyan filmet, amely valakinek a céltalan szenvedéseit mutatja be, és nem vezet sehová. Marisból egy hős válik azáltal, hogy szembenéz a félelmeivel, összegyűjti az erejét és kilép abból a helyzetből, amiből annyira nehéz – fogalmazott.

„Szokták kérdezni, hogy miért nem vitte el korábban, vagy miért nem mentette meg Marist. De muszáj volt azt megvárni, hogy ő mire képes, mit szeretne, és önszántából mit dönt, mert ez volt az egyetlen esély arra, hogy az utána tényleg szabad ember tud maradni. Nagyon sok történetet hallunk szakemberektől, akik ilyen áldozatokkal foglalkoznak, hogy akit erőszakkal hoznak ki, az visszakerül, visszacsalogatják, visszamanipulálják, és nem történik igazi előrelépés. De itt ebben az esetben Bernadett nagyon figyelt arra, hogy ez ne így legyen, és Marist úgy erősíteni érzelmileg, és úgy tolni előre, hogy önállóan tudjon menni, és valóban elkezdődjön az új élete.”

A beszélgetés során arra is rámutatott, hogy az a nehéz az ilyen helyzetekben, a modern kori rabszolgaságban, hogy