
Abszurd társadalomkritika, a rétegművészetet és a politikai korrektséget pellengére állító, nagyon is aktuális alkotás
Fotó: IMDb
Minden téren különleges élmény, tabudöngető, ugyanakkor abszurd film a svéd Ruben Östlund legújabb filmje, A négyzet (The Square). Az Arany Pálma-díjas alkotás számos kérdést felvet a nyugati jóléti társadalomról és arról, hogy milyen hatásai vannak a túlzásba vitt politikai korrektségnek.
2017. december 13., 15:112017. december 13., 15:11
2017. december 13., 23:242017. december 13., 23:24
Ha moziba megyünk, általában nem azért tesszük, hogy kényelmetlenül feszengjünk vagy zavarba jöjjünk. Nyilván az a jó film, ami a szórakoztatás mellett továbbgondolkodásra késztet, az viszont nem elsődleges szempont, hogy a film alatt feszélyezve érezzük magunkat. Ruben Östlund, a Cannesi filmfesztivál 2017-es kiadásának Arany Pálma-díjas alkotása azonban
Szinte minden jelenetben olyan közelről mutatja a szereplőket, mintha egy légtérben lennénk velük
Fotó: IMDb
A négyzet (The Square) egy nagyon abszurd társadalomkritika, a rétegművészetet és a politikai korrektséget pellengére állító nagyon is aktuális alkotás, amely révén a nyugati jóléti társadalom sznob-elitjének mindennapjaiba kapunk betekintést szó szerint testközelből, ugyanis szinte minden jelenetben olyan közelről mutatja a szereplőket, mintha egy légtérben lennénk velük.
A főszereplő egy kastélyban kialakított múzeum középkorú kurátora, aki az elitista, a valóságtól teljesen eltávolodott jóléti társadalom egyik képviselője, aki furábbnál furább helyzetekben találja magát, sokszor önhibáján kívül. Már az első jelenetben azzal szembesülünk, hogy fogalma sincs arról, hogy a legutóbbi kiállításuk pontosan miről szólt, ráadásul a magánélete sem éppen rózsás, ami aztán a legtöbb nem mindennapi helyzet egyik okozója, vagy éppen túlbonyolítója lesz.
Hasonló helyzetben meddig szemlélné az ember csendben, lesütött fejjel az abszurd helyzetet?
Fotó: IMDb
Van egy jelenet, és ez egyértelműen a film csúcspontja:
Felmerül, hogy hasonló helyzetben meddig szemlélné az ember csendben, lesütött fejjel az abszurd helyzetet és mikor avatkozna közbe, amennyiben a művész láthatóan nem akar kiesni a szerepéből, és ezzel több ember testi épségét is fenyegeti.
Többször is azon vehetjük észre magunk, hogy feszengve ülünk a moziszékben
Fotó: IMDb
Több élethelyzetet is őszintén és nyersen mutat be a film, a vírusvideók által kiváltott reakcióktól kezdődően a szex abszurd részeinek kendőzetlenül őszinte megjelenéséig olyannyira, hogy nézőként többször is azon vettem észre magam, hogy feszengve ülök a moziszékben, mert úgy érzem, én is részese vagyok a helyzetnek azáltal, hogy figyelek arra, ami épp a vásznon történik. Természetesen az abszurditás kapcsán a humor sem hiányzik, de
Formabontó és különleges alkotás
Fotó: IMDb
Több kritikus is azt rója fel a filmnek, hogy túlságosan hosszú és fölöslegesen elnyújtott, helyenként én is éreztem, hogy egyes jelenetek már-már az öncélúság határáig vannak feszítve, de pont ettől formabontó és különleges ez az alkotás a rendező korábbi filmjéhez, a Lavinához hasonlóan, amiben egy családapa gyávasága miatt felszínre kerülő családi dráma részesei lehetünk.
Ruben Östlund legújabb alkotása a posztmodern művészetet és az akörül forgó világot rendesen pellengére állítja: közvetlenül a főszereplő szájából tevődik fel a megválaszolatlan kérdés:
Egyes jelenetek már-már az öncélúság határáig vannak feszítve
Fotó: Thefilmstage
Ugyanakkor a film címét adó A négyzet (The Square) nevet viselő kiállítás is számos kérdést felvet a modern, immár behatárolatlan művészetről és az emberek az iránti viszonyulásáról.
A svéd rendező ezúttal magasra tette a lécet, és várhatóan nem fog itt megállni, hanem további tabudöngető, aktuális élethelyzeteket kifigurázó alkotásokkal fog jelentkezni.
Az ilyen és ehhez hasonló filmeket pedig érdemes megnézni, hogy legalább egy kis időre elgondolkodjunk: jó irányba tart az emberi társadalom?
Valóban mindig a vesztes oldalon álltunk? Egy tavaly megjelent kötet elfeledett magyar győzelmeket idéz fel Erdélytől Itáliáig, a tatárjárástól 1944-ig. Udvardy Zoltán szerint nem a múltunk gyenge – csak nem tanították meg rendesen.
Nemcsak a hagyományos grafikai műfajok mestere, hanem a kortárs kifejezésmódokkal is bátran kísérletező alkotó. A Jelenlét első műsorában Túros Eszter művészettörténész Siklódy Ferenc grafikussal beszélgetett.
Gyors és egyszerű keksz készült A pszichológus konyhájában: a csokiba mártott kiflicskék az év bármely időszakában sikert aratnak.
Újabb nagylemezen dolgoznak az Ineffable tagjai: Shakespeare-szonetteket zenésítenek meg különböző stílusokban. A tíz éve alakult formáció pályafutását követtük az évek során – most az elmúlt időszakról beszélgettünk a zenekar menedzserével.
Újra télies arcát mutatja vidékünk, de a hótakaró alatt már ott rejtőznek a tavasz első hírnökei. Csak egy kis türelemre van szükség, és a fagyos napokat lassan felváltja az enyhülés.
Mi emelheti ki Az arany embert az ajánlott olvasmányok sorából? Ha nem romantikus kalandként, hanem a meghasadás történeteként olvassuk: önkéntes izolációról, kettős identitásról, és egy érzelmileg zárt férfi döntésképtelenségéről szóló regényként.
Az X-Faktor 11. évadának győztese, a 21 éves Solyom Bernadett nem lakik jól koncertnapon – inkább az adrenalin fűti. Kekszmorzsás csoki, mentolos cukorka és egy jó koncert utáni gyorsétterem: így néz ki nála egy igazi turnénap.
A dió nem csupán sütemények alapanyaga: sós krémekben, tésztákban, salátákban és mártásokban is megállja a helyét. Értékes tápanyagforrás, gazdag hagyomány és nemzetközi konyhák izgalmas receptjei kapcsolódnak hozzá.
A szerelmesek napján szinte kötelező a virág. Ezt diktálja a globális marketingpiac, és már-már azt hisszük, ha ilyenkor nem kapunk bár egy szál rózsát, akkor nem is szeretnek igazán. De tudjuk-e valójában, hogy az a szál rózsa milyen utat jár be?
Nem hiszel a csodákban? Akkor ismerd meg Zsuzsi és Levente történetét, akik életük romjain újra egymásra találtak, és végül valóra váltották tinédzserkori álmukat.
szóljon hozzá!