
Abszurd társadalomkritika, a rétegművészetet és a politikai korrektséget pellengére állító, nagyon is aktuális alkotás
Fotó: IMDb
Minden téren különleges élmény, tabudöngető, ugyanakkor abszurd film a svéd Ruben Östlund legújabb filmje, A négyzet (The Square). Az Arany Pálma-díjas alkotás számos kérdést felvet a nyugati jóléti társadalomról és arról, hogy milyen hatásai vannak a túlzásba vitt politikai korrektségnek.
2017. december 13., 15:112017. december 13., 15:11
2017. december 13., 23:242017. december 13., 23:24
Ha moziba megyünk, általában nem azért tesszük, hogy kényelmetlenül feszengjünk vagy zavarba jöjjünk. Nyilván az a jó film, ami a szórakoztatás mellett továbbgondolkodásra késztet, az viszont nem elsődleges szempont, hogy a film alatt feszélyezve érezzük magunkat. Ruben Östlund, a Cannesi filmfesztivál 2017-es kiadásának Arany Pálma-díjas alkotása azonban
Szinte minden jelenetben olyan közelről mutatja a szereplőket, mintha egy légtérben lennénk velük
Fotó: IMDb
A négyzet (The Square) egy nagyon abszurd társadalomkritika, a rétegművészetet és a politikai korrektséget pellengére állító nagyon is aktuális alkotás, amely révén a nyugati jóléti társadalom sznob-elitjének mindennapjaiba kapunk betekintést szó szerint testközelből, ugyanis szinte minden jelenetben olyan közelről mutatja a szereplőket, mintha egy légtérben lennénk velük.
A főszereplő egy kastélyban kialakított múzeum középkorú kurátora, aki az elitista, a valóságtól teljesen eltávolodott jóléti társadalom egyik képviselője, aki furábbnál furább helyzetekben találja magát, sokszor önhibáján kívül. Már az első jelenetben azzal szembesülünk, hogy fogalma sincs arról, hogy a legutóbbi kiállításuk pontosan miről szólt, ráadásul a magánélete sem éppen rózsás, ami aztán a legtöbb nem mindennapi helyzet egyik okozója, vagy éppen túlbonyolítója lesz.
Hasonló helyzetben meddig szemlélné az ember csendben, lesütött fejjel az abszurd helyzetet?
Fotó: IMDb
Van egy jelenet, és ez egyértelműen a film csúcspontja:
Felmerül, hogy hasonló helyzetben meddig szemlélné az ember csendben, lesütött fejjel az abszurd helyzetet és mikor avatkozna közbe, amennyiben a művész láthatóan nem akar kiesni a szerepéből, és ezzel több ember testi épségét is fenyegeti.
Többször is azon vehetjük észre magunk, hogy feszengve ülünk a moziszékben
Fotó: IMDb
Több élethelyzetet is őszintén és nyersen mutat be a film, a vírusvideók által kiváltott reakcióktól kezdődően a szex abszurd részeinek kendőzetlenül őszinte megjelenéséig olyannyira, hogy nézőként többször is azon vettem észre magam, hogy feszengve ülök a moziszékben, mert úgy érzem, én is részese vagyok a helyzetnek azáltal, hogy figyelek arra, ami épp a vásznon történik. Természetesen az abszurditás kapcsán a humor sem hiányzik, de
Formabontó és különleges alkotás
Fotó: IMDb
Több kritikus is azt rója fel a filmnek, hogy túlságosan hosszú és fölöslegesen elnyújtott, helyenként én is éreztem, hogy egyes jelenetek már-már az öncélúság határáig vannak feszítve, de pont ettől formabontó és különleges ez az alkotás a rendező korábbi filmjéhez, a Lavinához hasonlóan, amiben egy családapa gyávasága miatt felszínre kerülő családi dráma részesei lehetünk.
Ruben Östlund legújabb alkotása a posztmodern művészetet és az akörül forgó világot rendesen pellengére állítja: közvetlenül a főszereplő szájából tevődik fel a megválaszolatlan kérdés:
Egyes jelenetek már-már az öncélúság határáig vannak feszítve
Fotó: Thefilmstage
Ugyanakkor a film címét adó A négyzet (The Square) nevet viselő kiállítás is számos kérdést felvet a modern, immár behatárolatlan művészetről és az emberek az iránti viszonyulásáról.
A svéd rendező ezúttal magasra tette a lécet, és várhatóan nem fog itt megállni, hanem további tabudöngető, aktuális élethelyzeteket kifigurázó alkotásokkal fog jelentkezni.
Az ilyen és ehhez hasonló filmeket pedig érdemes megnézni, hogy legalább egy kis időre elgondolkodjunk: jó irányba tart az emberi társadalom?
Képzőművészeti gasztrosorozatunkban ezúttal olyan alkotásokat választottunk, melyek sokak számára ismerősek lehetnek – különösen azoknak, akik érték a ’70-es, ’80-as éveket.
Április 16-a 2001 óta a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja. 1944-ben ezen a napon indult a gettósítás Északkelet-Magyarországon és Kárpátalján – a tragédia lenyomatai ma is ott élnek a lelkekben és a művészetben.
Április 23–29. között a Táncvilágnap Csíkszereda rendezvénysorozat pezsdíti fel a várost: előadások, workshopok, közösségi tánc és meglepetések várják az érdeklődőket, lelkes szervezők összefogásával.
A tavaszi csapadék áldása még mindig tart, kucsmagombák után kutatunk továbbra is – a hegyes kucsmagombák ritkább találatnak számítanak. Gombás ételekhez jól társítható ehető vadnövény a vadkomló, zsenge hajtásai begyűjtésének most van az ideje.
Gyermekek személyes hitélményei, díjnyertes színdarab és egy megrendítő dokumentumfilm találkozik A hit arcai című rendezvényen, amely pénteken egész napos kulturális és lelki programot kínál Csíkszentsimonban.
Egyszerű, laktató, és szinte bármilyen sült hús vagy pörkölt mellé tökéletesen illik a hagymás tört burgonya.
Elhatároztam,
hogy százéves koromban
kiadatok egy verseskönyvet,
száz válogatott versemmel...
A hónapos retek a tavasz egyik első, roppanós jelképe: nemcsak friss ízt visz az étrendbe, hanem élénkíti az emésztést, és a legegyszerűbb fogásoktól a kreatív konyhai megoldásokig sokféleképpen felhasználható.
Egy késő középkori nyúzókést választottak az áprilisi hónap tárgyának a Csíki Székely Múzeumban. A kés 2025-ben, az újrakezdett Csíkszentmihályi – Cibrefalvi régészeti kutatások során került felszínre.
Az egyik legrégebbi kultúrnövény nemcsak különleges ízével, hanem sokoldalú felhasználhatóságával is kiemelkedik. A füge egyszerű, mégis izgalmas módokon tehető a mindennapi étkezések részévé. Most ezt járjuk körül.
szóljon hozzá!