A kocsmába befordulva is Petőfiről beszélgettek

Mint mondta, Erdélyben például óriási élmény volt számára, hogy Petőfi és Arany nyomába eredhetett és eljuthatott több olyan településre, ahol ők is jártak. Segesvár, Fehéregyháza, Székelyudvarhely, Csíkszereda, Székelykeresztúr, legutóbb pedig Szatmárnémeti, Nagyvárad, Nagykároly – sorolta az útja stációit.

„Ilyenkor mindig megnéztem a helyi Petőfi vonatkozásokat. Szatmáron a mai napig ott van a püspöki palotában az az oltár, amelynél Petőfi és Júlia összeházasodtak. Vagy ott van az a korpusz, ami ott volt Erdődön az oltár fölött annak idején. Nagykárolyban megnéztem azt a helyet, ahol ők megpillantották egymást, és fellobbant a magyar irodalom legnagyobb fokán égő szerelmi lángja. Mindezt megkoronázta az a zarándokút, amelyet október 17-23. között jártam végig, Kiskőröstől Szalontáig, a két szülőházat összekötve.” Hozzátette, ez több tízezer kilométer utazást és többezer emberrel való találkozást jelentett.

Tóth Péter Lóránt hangsúlyozta, mindenhol nagy szeretettel fogadták, és visszaköszönt az, hogy mennyire fontos, hogy ma is a költészetről, a versekről beszéljünk, hiszen – úgy látja – a pandémia óta méginkább befelé fordultak az emberek és nehezebb őket megszólítani. De azok, akik mégis elmennek az előadásokra, hálásak a történetekért, amelyeket elmesél nekik, mert visszahozza a fiatalkorukat, az emlékeiket. „A zarándokúton is rengetegen megállítottak, érdeklődtek és köszönték, hogy ezt az utat megcsinálom. Rengeteg szeretetet kaptam és megerősítést abban, hogy Petőfit szeretik az emberek és kíváncsiak is rá.”

A Petőfi és Arany barátságával kapcsolatban kiemelte, két olyan ember találkozott, akik inspirálták egymást. „A kettejük története nagyon mai, tele humorral, pajkos élcelődéssel, és mindenféle magvas gondolatokkal fűszerezett kapcsolat. Én is próbáltam hozzátenni, olyan példákat és párhuzamokat hoztam az előadásban, amelyekkel megfoghatóbb ez az egész történet.

És ha már a kocsmát említette, a Petőfi-Arany zarándoklat során egyik kiemelkedő élménye éppen egy kocsmában volt. Erről egy videót is megosztott a közösségi oldalán: muronyi atyafiak Petőfi-verset szavalnak.

„Békés vármegyében volt, hogy mentem Murony irányába és jött egy bácsi egy régi Simson motorral, és megállt, hogy beszélgessen velem. És ahogy megállt mellettem, abban a pillanatban elszakadt a lánc, így tolta a motort mellettem és bejött velem Muronyba. Én, mivel le volt merülve a telefonom, betértem a helyi kocsmába, hogy töltsem fel. Hívtam István bácsit is, a többiek már ott voltak és beszélgettünk mindenféléről, Petőfiről is. Volt egy bácsi, aki elmondta, hogy mit írt vissza Júlia Petőfinek, aztán volt, aki titokzatosan kérdezte tőlem, hogy tudom-e azt, hogy itt azt beszélik a faluban – itt jelentőségteljesen körbenézett –, hogy Petőfi tulajdonképpen Széchenyi fia. Ilyenek hangzottak el, és utána odáig fajult a dolog, hogy megkértem őket, hogy mondjunk el egy verset. Megkérdeztem, hogy a Faluvégén kurta kocsmát ismerik-e. Ismerték, és a kocsmárosné aranyvirág fel is vette telefonnal, ahogy szavalták” – mesélte a versvándor.

Az elmúlt két évben háromszázharminc előadása volt, azaz, szinte minden második nap Petőfiről mesélt. Ez rengeteg utazással járt, és rengeteg segítségnyújtással a felesége részéről. „Úgy indultam ennek a két évnek neki, hogy az egyik fiam másfél éves volt, a pici pedig egy éve született. Tehát van két kisgyerekünk, és nem győzök elég hálás lenni Lilinek, a feleségemnek, hogy egyrészt támogatja ezt, amit csinálok, másrészt, neveli a fiainkat, és emellett, hogy így neveli, mindig óriási szeretettel vár haza. Nélküle és a család nélkül ez nem menne.”