
Fotó: Netflix
Brutális, kegyetlen, szívbemarkoló és biztosan nyomot hagy bennünk a Netflix új filmje, amely az uruguayi rögbicsapat 1972-ben bekövetkezett repülőszerencsétlenségét és az azt követő túléléstörténetet mutatja be.
2024. január 16., 22:232024. január 16., 22:23
Emlékszem, amikor a gyerekkoromban a szüleim szobájában tévézés közben (ami abból állt, hogy kapcsolgattunk a csatornák között, és megálltunk az érdekesebb filmeknél, amíg reklámszünet nem következett), egy repülőszerencsétlenség túlélőinek embertelen sorsa égett bele az agyamba.
Valószínűleg a PRO Tv-n ment, román felirattal, angol szinkronnal, így sokat nem érthettem belőle, de teljesen átjött az emberi szenvedés, hogy a lezuhant repülőgép túlélőinek hóban, fagyban, egymásra utalva kell életben maradniuk.
Fotó: Netflix
Ez a régi filmélmény a napokban, J.A. Bayona: A hó társadalma (La sociedad de la nieve) nézésekor jött elő a tudatalattimból és egy rövid kutakodást követően összeraktam, hogy Frank Marshall 1993-as, Életben maradtak (Alive) filmjét láthattam gyerekként, amely az 1972-es uruguayi repülőszerencsétlenség túlélőinek történetét dolgozta fel.
Az uruguayi repülőkatasztrófa túlélőtörténeteinek adaptálásához Frank Marshall után a spanyol J. A. Bayona (A lehetetlen, Árvaház, Szólít a szörny) nyúlt Pablo Vierci: La sociedad de la nieve című könyvéhez, amelyben
Az írott alapanyag mellett ugyanakkor a spanyol rendező is hozzátette a magáét, ugyanis ő is kapcsolatba lépett a még élő áldozatokkal és a már elhunytak családjaival, és több mint száz órányi interjút készített velük.
Fotó: Netflix
A történések még hitelesebb visszaadásáért pedig egyenesen
Ugyanakkor a 138 forgatási napon át tartó munkálatok mintegy 65 millió dolláros költségvetést eredményeztek, ám a Netflix jó érzékkel vásárolta meg a nemzetközi streamingjogot és finanszírozta meg a produkciót, hiszen
Ilyen kaliberű büdzsé és ilyen szintű hitelességre törekvés mellett várható volt, hogy nem egy elnagyolt mozgókép készül az uruguayi rögbicsapat és kísérőinek felfoghatatlan tragédiájáról, hanem
Fotó: Netflix
A produkció másik nagy erénye ugyanakkor az, hogy a rendező többnyire ismeretlen, akár még pályakezdő spanyol színészeket válogatott a szerepekre, hogy ezáltal is hitelesebb legyen a végeredmény, hiszen a tragédia korábbi filmfeldolgozását sokan azért is kritizálták, mert amerikai színészek (Ethan Hawke, Josh Hamilton, John Newton, John Malkovich) játszották a főbb szerepeket vagy épp narrálták a történéseket. Emellett
A történéseket Bayona filmjében Numa Turcatti narrálja, és bár ő a központi szereplője az eseményeknek, de a többi túlélő is hangsúlyosan van jelen, akiket a film elején életük teljében,
Fotó: Netflix
A történet az uruguayi rögbicsapat egyik meccsétől indul, amikor ez a több tucatnyi ember még mit sem sejtve éli az életét, készül a mindent megváltoztató repülőútra, amiről már a film elindításakor tudjuk, hogy csak idő kérdése, és be fog következni egy adott ponton.
Hófödte hegyormok közt, egy fák nélküli völgyben mindössze a repülő roncsa az, ami valamelyest védelmet nyújt a farkasordító hideg ellen, a kipakolt és a „kijárathoz” egymásra pakolt bőröndök, a kiporciózott, nevetségesen kis mennyiségű élelem az, ami a kezdetekben életben tartja azokat a túlélőket, akik nem sérültek meg súlyosan a zuhanáskor.
Ez akkor válik nyilvánvalóvá, amikor a repülőgép farokrészéhez induló csapat ráeszmél arra, hogy már egy bizonyos távolságból nem látszik a roncs és a körülötte levő társaik, nemhogy több ezer méteres magasságból.
Fotó: Netflix
Bár kendőzetlenül, a megtörtént eseményekhez hűen mutatja be a film a túlélők szenvedését, mégsem válik az alkotás öncélú szenvedéspornóvá, hiszen mindössze a realitás talaján maradva tárja elénk, hogy milyen döntéseket kellett hozniuk az éhező, fázó és sérülésektől szenvedő, ráadásul természeti csapás által sújtott túlélőknek, hogy megérjék a következő napokat, heteket annak reményében, hogy egyszer csak sikerül kitörni a hó fogságából és a végeláthatatlan hegyek öleléséből.
Numa Turcattiék története szó szerint a képernyőhöz szegezi a nézőt, aki a túlélőkhöz hasonlóan várja a megváltást, a feloldozást, a szabadulást. Láttunk már hasonló filmeket, ott van például a Danny Boyle által rendezett 127 óra, amiben a sziklák közé szorult Aron Ralston kálváriáját követhetjük végig a felelőtlenül indult túrázástól egészen az egyik végtag nélküli elborzasztó szabadulásig. De ott van még a már klasszikusnak számító, Sean Penn által dirigált Út a vadonba, ahol Chris McCandless önként vállalt viszontagságait láthatjuk a civilizáción kívüli vadonban, ami végül az életét követeli.
Fotó: Netflix
A hó társadalma azonban nem egy ember kálváriáját mutatja be, hanem egy egész közösségét. Emberek egymásra utaltságát a kilátástalanságban, a borzasztó, emberi elmét felőrölő döntéseket, amiket meg kell hozni a túlélés érdekében. Emellett betekintést kapunk abba is, hogy
Bayona filmjét nem lehet közömbösen végignézni, hiszen az emberi tűrőképességről, az élni akarásról, az apró reményekről szól a totális kilátástalanságban, könnyfakasztó fordulatokkal. Ha belegondolunk, egy ilyen helyzetben valószínűleg mi sem cselekednénk másképp, ahogy a túlélők tették.
Adja Isten, hogy még csak hasonlót se kelljen senkinek átélnie.
Nem hagyott akkora űrt bennünk, mint a második évad fináléja, de szorosabbra is vehették volna a tempót a Sárkányok háza harmadik évadában, ugyanis rengeteg történés maradt a negyedik és egyben utolsó évadra. Spoileres kibeszélő.
Rivière Zsuzsi marosvásárhelyi pszichoterapeuta tizenegy éve költözött Peruba, ahol az Ayahuasca-nevű hallucinogén főzet segítségével az őslakosok hagyományai szerint dolgozik, és egy esőerdei bungalóban él férjével, messze a nyugati kényelemtől.
Javítható vagy átalakítható lenne sok olyan ruhadarab, amely ma egy kisebb szakadás vagy megunt fazon miatt a szemetesben végzi. Kelemen Réka csíkszeredai divattervező szerint a fast fashion is hozzájárul ahhoz, hogy egyre ritkábban választjuk a javítást.
Ötszáz évvel Mohács után nem csak egy elvesztett csatára emlékezünk. A Csíki Székely Múzeum új kiállítása azt mutatja meg, hogyan vált az oszmánokkal való másfél évszázados együttélés Erdély kultúrájának részévé.
Kristály Kincső frissen diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, ahol rektori kitüntetést is kapott. Festészetében a bőrön, az érintésen és az identitáson keresztül vizsgálja azt, amit magunkból megmutatunk, és amit inkább elrejtenénk.
Bár nem hivatalos ünnep, a könyvszeretők nemzetközi napjának célja, hogy az olvasás és az írott kultúra fontosságára emlékeztessen egy egyre inkább technológia uralta világban.
A székelyföldi képzőművészet egy meghatározó alakja, Gaál András előtt tiszteleg a Csíki Székely Múzeum új kiállítása. A tárlat a festő, pedagógus és közösségszervező sokrétű örökségét mutatja be születésének 90., halálának ötödik évfordulóján.
Harmincadik alkalommal rendezik meg a Szent Király Szövetségi Találkozót, amelyre a Kárpát-medence több mint húsz, Szent István nevéhez kötődő településéről érkeznek vendégek. Az esemény hagyományőrző, kulturális és ünnepi programokat kínál.
A zöldséges tavaszi tekercs a távol-keleti konyhák egyik legismertebb és legkedveltebb fogása. Az idők során a különböző országokban saját változatok alakultak ki, így ma már egy igazi nemzetközi street food klasszikusnak számít.
A költségvetési nehézségek ellenére idén is megrendezik a Csíki Jazz Nemzetközi Jazzfesztivált. A fesztivál világszínvonalú fellépőkkel, sokszínű programmal és a közösség összefogásával bizonyítja: a jazznek Csíkszeredában is otthona van.
szóljon hozzá!