
Fotó: Netflix
Brutális, kegyetlen, szívbemarkoló és biztosan nyomot hagy bennünk a Netflix új filmje, amely az uruguayi rögbicsapat 1972-ben bekövetkezett repülőszerencsétlenségét és az azt követő túléléstörténetet mutatja be.
2024. január 16., 22:232024. január 16., 22:23
Emlékszem, amikor a gyerekkoromban a szüleim szobájában tévézés közben (ami abból állt, hogy kapcsolgattunk a csatornák között, és megálltunk az érdekesebb filmeknél, amíg reklámszünet nem következett), egy repülőszerencsétlenség túlélőinek embertelen sorsa égett bele az agyamba.
Valószínűleg a PRO Tv-n ment, román felirattal, angol szinkronnal, így sokat nem érthettem belőle, de teljesen átjött az emberi szenvedés, hogy a lezuhant repülőgép túlélőinek hóban, fagyban, egymásra utalva kell életben maradniuk.
Fotó: Netflix
Ez a régi filmélmény a napokban, J.A. Bayona: A hó társadalma (La sociedad de la nieve) nézésekor jött elő a tudatalattimból és egy rövid kutakodást követően összeraktam, hogy Frank Marshall 1993-as, Életben maradtak (Alive) filmjét láthattam gyerekként, amely az 1972-es uruguayi repülőszerencsétlenség túlélőinek történetét dolgozta fel.
Az uruguayi repülőkatasztrófa túlélőtörténeteinek adaptálásához Frank Marshall után a spanyol J. A. Bayona (A lehetetlen, Árvaház, Szólít a szörny) nyúlt Pablo Vierci: La sociedad de la nieve című könyvéhez, amelyben
Az írott alapanyag mellett ugyanakkor a spanyol rendező is hozzátette a magáét, ugyanis ő is kapcsolatba lépett a még élő áldozatokkal és a már elhunytak családjaival, és több mint száz órányi interjút készített velük.
Fotó: Netflix
A történések még hitelesebb visszaadásáért pedig egyenesen
Ugyanakkor a 138 forgatási napon át tartó munkálatok mintegy 65 millió dolláros költségvetést eredményeztek, ám a Netflix jó érzékkel vásárolta meg a nemzetközi streamingjogot és finanszírozta meg a produkciót, hiszen
Ilyen kaliberű büdzsé és ilyen szintű hitelességre törekvés mellett várható volt, hogy nem egy elnagyolt mozgókép készül az uruguayi rögbicsapat és kísérőinek felfoghatatlan tragédiájáról, hanem
Fotó: Netflix
A produkció másik nagy erénye ugyanakkor az, hogy a rendező többnyire ismeretlen, akár még pályakezdő spanyol színészeket válogatott a szerepekre, hogy ezáltal is hitelesebb legyen a végeredmény, hiszen a tragédia korábbi filmfeldolgozását sokan azért is kritizálták, mert amerikai színészek (Ethan Hawke, Josh Hamilton, John Newton, John Malkovich) játszották a főbb szerepeket vagy épp narrálták a történéseket. Emellett
A történéseket Bayona filmjében Numa Turcatti narrálja, és bár ő a központi szereplője az eseményeknek, de a többi túlélő is hangsúlyosan van jelen, akiket a film elején életük teljében,
Fotó: Netflix
A történet az uruguayi rögbicsapat egyik meccsétől indul, amikor ez a több tucatnyi ember még mit sem sejtve éli az életét, készül a mindent megváltoztató repülőútra, amiről már a film elindításakor tudjuk, hogy csak idő kérdése, és be fog következni egy adott ponton.
Hófödte hegyormok közt, egy fák nélküli völgyben mindössze a repülő roncsa az, ami valamelyest védelmet nyújt a farkasordító hideg ellen, a kipakolt és a „kijárathoz” egymásra pakolt bőröndök, a kiporciózott, nevetségesen kis mennyiségű élelem az, ami a kezdetekben életben tartja azokat a túlélőket, akik nem sérültek meg súlyosan a zuhanáskor.
Ez akkor válik nyilvánvalóvá, amikor a repülőgép farokrészéhez induló csapat ráeszmél arra, hogy már egy bizonyos távolságból nem látszik a roncs és a körülötte levő társaik, nemhogy több ezer méteres magasságból.
Fotó: Netflix
Bár kendőzetlenül, a megtörtént eseményekhez hűen mutatja be a film a túlélők szenvedését, mégsem válik az alkotás öncélú szenvedéspornóvá, hiszen mindössze a realitás talaján maradva tárja elénk, hogy milyen döntéseket kellett hozniuk az éhező, fázó és sérülésektől szenvedő, ráadásul természeti csapás által sújtott túlélőknek, hogy megérjék a következő napokat, heteket annak reményében, hogy egyszer csak sikerül kitörni a hó fogságából és a végeláthatatlan hegyek öleléséből.
Numa Turcattiék története szó szerint a képernyőhöz szegezi a nézőt, aki a túlélőkhöz hasonlóan várja a megváltást, a feloldozást, a szabadulást. Láttunk már hasonló filmeket, ott van például a Danny Boyle által rendezett 127 óra, amiben a sziklák közé szorult Aron Ralston kálváriáját követhetjük végig a felelőtlenül indult túrázástól egészen az egyik végtag nélküli elborzasztó szabadulásig. De ott van még a már klasszikusnak számító, Sean Penn által dirigált Út a vadonba, ahol Chris McCandless önként vállalt viszontagságait láthatjuk a civilizáción kívüli vadonban, ami végül az életét követeli.
Fotó: Netflix
A hó társadalma azonban nem egy ember kálváriáját mutatja be, hanem egy egész közösségét. Emberek egymásra utaltságát a kilátástalanságban, a borzasztó, emberi elmét felőrölő döntéseket, amiket meg kell hozni a túlélés érdekében. Emellett betekintést kapunk abba is, hogy
Bayona filmjét nem lehet közömbösen végignézni, hiszen az emberi tűrőképességről, az élni akarásról, az apró reményekről szól a totális kilátástalanságban, könnyfakasztó fordulatokkal. Ha belegondolunk, egy ilyen helyzetben valószínűleg mi sem cselekednénk másképp, ahogy a túlélők tették.
Adja Isten, hogy még csak hasonlót se kelljen senkinek átélnie.
A székely közösség múltjának és jelenének sokszínű, élő lenyomatát mutatná meg a Magyar Nemzeti Múzeum és a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet Székely Menyasszony című tárlata. A kiállítás kurátorával, Simonovics Ildikóval beszélgettünk.
A korai felmelegedés idén gyorsan felébresztette a természetet, az utóbbi évekhez képest szokatlanul hamar. A tavasz érkezése számtalan apró jelből kiolvasható, ilyenkor még finom, szinte észrevétlen változások árulkodnak róla.
Önfeledt szánkózásra, netán kivágott tüzifa vagy az elejtett vad hazaszállítására használhatták? A Csíki Székely Múzeumban a februári hónap tárgya egy lócsontból készült szántalp a 17. századból.
A gyerekek digitális lábnyoma sokszor már azelőtt formálódik, hogy ők maguk beleszólhatnának. Mit jelent a tudatos megosztás, hol húzódnak a határok, és hogyan védhetjük jobban gyermekeinket az online térben?
A reggeli olvasás ritkán kér többet pár nyugodt percnél. Egy joghurtos smoothie ilyenkor nemcsak ital, hanem kísérő: krémes, friss és pont elég könnyű ahhoz, hogy ne vonja el a figyelmet a történetről.
Közös miniévadot szervezett a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a Temesvári Állami Német Színház: február 5-8. között a két intézmény előadásait tűzték műsorra, és megtartották a Nemzeti Kisebbségi Színházak Csúcstalálkozóját is.
Reggelire egy igazi desszert, ebédre egy bűntudatmentes lasagne, végül pedig egy könnyed, friss saláta vacsorára. A jól ismert fogások újragondolva jelennek meg, úgy, hogy közben ízben és élményben sem kell kompromisszumot kötnünk.
A korhelyleves a nevét onnan kapta, hogy a mulatozások, lakomázások után jólesik a gyomornak ez a savanykás ízű étel.
A torma nem divatfűszer, nem is finomkodik – csíp, könnyeztet, mégis kihagyhatatlan. Ez a túlélőnövény a zsíros, téli ételek legjobb társa, amely egyszerre hordoz ízt, emléket és karaktert.
szóljon hozzá!